Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-199

298 '99. országos ttles niárczias 5. 1883. Szathmáry György előadó: Ennyit t. ház, középiskoláink állapotáról didactieai tekintetben. Tannyelv tekintetében azonban ki kell emelnem, hogy a középiskolák közt nem kevesebb, mint 14—15 nem magyar tannyelvű intézet van, harmadfél ezer körül járó tanulósereggel és hogy itt minő szellem uralkodik — nem én mondom, hanem a különvélemény egy passusa: „Ha a multak nem tanítottak volna reá, a közelmúlt és a jelen mindenesetre reá taníthatott, hogy léteznek nemzetiségi jellegű" felekezeti iskolák, melyekben hazafiság tekintetében megbízni nem lehet, a melyekre nézve tehát az államnak nemcsak érdeke, hanem kötelessége is szigorú kivételes rendszabályokhoz fofyamodni." Tény t. ház, hogy többet ne mondjak és szelíden fejezzem ki magamat, hogy ezen intézetekben épen nem erőltetik meg magukat azon irányban, hogy az országnak hű polgárokat és hazafiakat neveljenek. Bizouyos exclusivitásban taníttatnak és neveltetnek ezen növendékek, rendszeresen őrzött exclusivitásban mindentől, a mi magyar. Az a nemzedék ugy vezéreltetve, mint eddig volt, kikerülve azon intézetből, fajának ellenségét látja mindenben, a mi magyar. Ennyit az intézetekről magukról. A mi most a számadatok második csoportját illeti, mely a tanárokra vonatkozik, t. ház, a 2424 tanár közül a legutolsó hivatalos jelentés szerint nem kevesebb, mint 973-nak nincs tanári oklevele. A jelentésben szelíden érintettük ezen tényt. Ugy fejeztük ki, hogy a tanárok nagy részének qualincatiója legalább formai tekintetben nem felel meg az igényeknek. Legalább formai tekintetben. Hanem a tény ugy áll t. ház, hogy legtöbb esetben nemcsak formai tekintetben, hanem valóban hiányzik a qualifieátió. (Felkiáltások a szélső balon: Hol? Ki az igazsággal! Általános gyanúsítás! Mozgás. Sálijuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Hivatalosan constatált tény t. ház, hogy 973 tanárnak nincs oklevele. Ezt eonstatáltam, egyebet nem. És azt teszem hozzá, hogy sok esetben nemcsak a formai képesség, hanem maga a materiális képesség is hiányzik. (Egy hang a szélső baloldalon: Az államgymnasiumokban is!) Megemlítem még azon adatot, hogy ezen 973 tanár közül 807 a gymnasiumokra esik, tehát azon intézetekre, melyek az eddigi rendszer szerint és a javaslat szerint is kiváltságosaknak mondhatók, a mennyiben abiturienseik felvehetők, sőt felveendők valamennyi főiskolában, az akadémiákon, a tudományos egyetemeken és a műegyetemen. Csoda-e, ha ily körülmények közt a főiskolákról nem egyszer hangzik azon lesújtó ítélet, hogy a növendékek igen sokszor a legnagyobb készületlenséggel lépik át a főiskolák küszöbét, Hogy ezen körülmény mennyire mozdítja elő a főiskolai oktatás magas lűvatását és másrészről a nemzeti közművelődést, azt könnyű megítélni. A harmadik számcsoportot kívánom még kissé elemezni. Mint említem, 38,000 tanulója van a középiskoláknak. Ez is mutatja, hogy az ország intelligentiáj ának nagyobb része a középiskolákból kerül ki, vagy ugy, hogy onnan átlép az életbe, vagy pedig megy a főiskolába. Már most, minthogy az intelligentia társadalmi állásánál fogva és épen azért, mert az intelligentia első sorban van hivatva döntő befolyást gyakorolni a nemzet és az ország közügyeire, a nemzet és az ország jövőjére és sorsára, kérdem a t. házat, nem-e kiváló nagy érdekek fűződnek ahhoz, hogy az ország intelligentiáj a bírjon a kor kívánalmainak megfelelő műveltséggel és másrészről a hazafiság szellemétől legyen áthatva ? (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem t. ház, hogy igen. I)e ezen kérdéssel kapcsolatban egy másik kérdés is merül fel, t. i. az, hogy vájjon lchet-e, szabad-e és kell-e fentartani a középiskolai oktatás terén azon állapotokat, melyeket röviden jelezni bátor voltam? Azt hiszem, hogy a válasz(erre: „nem" ; és akkor a törvényhozásnak nem lehet más feladata, mint ezt a javaslatot törvényerőre emelni. T. képviselőház ! E javaslat már közel másfél évtizede vajúdik és még mindig csak javaslat. Nem akarok kitérni azon körülményekre és okokra, melyek törvényerőre emelkedését meggátolták: nem tekintek vissza múltjára, mert inkább e javaslat jelene és még inkább jövője lebeg szemem előtt. (Halljuk! jobbfelöl.) És most t. ház, e javaslatnak taglalásába leszek bátor bocsátkozni. E javaslat czélja először: megszüntetni a káros és visszás állapotokat a középiskolaügy terén; másodszor: emelni az egész vonalon a középiskolai oktatás szinvonalat; harmadszor : biztosítni a középiskolai oktatás komoly eredményét; és negyedszer: ezen szempontokból megadni az államhatalom részére az ingerentiának és ellenőrzési jognak legalább minimalis mértékét, mely nélkül komoly rendezés és a most körvonalozott czélok elérését lehetetlenség csak képzelni is. A javaslat ezen czéljának megfelel tartalma is. Mindaz, a mi az osztályok összevonására, magántanulók vizsgázására, az érettségi vizsgáról, a nem magyar tannyelvű tanintézetekről, továbbá a tanórák és tanárok számáról és a tanárképesítésről szól, észrevehetőkig és világosan láthatólag ezen czél felé vergál és tendál. A mi pedig a javaslatnak alapját illeti, melyre az egész szerkezet fektetve van, az a középiskolai diialismus: a gymnasium és reáliskola. A különvélemény — a melyre itt áttérek — a javaslatnak ezen úgyszólván sarkelvét támadja meg s miután a különvélemény ezen része a legtüzetesebben van kifejtve s legérdemlegesebben van tárgyalva, a t. ház engedelmével én is kissé