Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-197
2g6 197. országos ülé» február 28 1883. és köztiszteletben álló férfiai: Irányi Dániel és Jókai Mór képviselő urak a választási visszaélések tárgyalása alkalmával szintén felszólaltak. Irányi Dániel képviselő ur után felállt Jókai Mór képviselő ur és azt mondta: ám ajánljon Irányi képviselő ur javaslatot a választási visszaélések megszüntetésére, én is fogok egyet ajánlani s azt, a mely szigorúbb lesz, azt fogadják el. íme midőn beterjesztetik e javaslat, a melyben az mondatik, hogy a közhivatalnokok visszaélései esetében a választások megsemmisíttessenek, Hegedűs képviselő ur volt az, a ki ezen javaslatnak a napirendről levételét indítványozta. Ezt akartam megjegyezni. Gr. Apponyi Albert : T. ház! Azoknak szempontjaitól, a kik a napirendről levételt ezélzó indítványt ellenzik és szorosan ezen indítvány keretében akarnak maradni, t. i. magát a dolognak érdemét nem fejtegetni, mint azt én tenni kívánom, mondom, ezeknek szempontjából némileg bajos a felszólalás, mert azon t. képviselőtársaimtól, a kik a napirendről levételt indítványozták és azt támogatták, méltán megvárhattuk volna azt, hogy adják elő indokaikat, miért látják szükségesnek és czélszerűnek, hogy a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslat a napirendről levétessék. Én megvallom , ámbár nagy figyelemmel hallgattam előadásukat, tisztán erre a pontra vonatkozó indokot egyetlen egyet sem hallottam. Az indítványt tevő Éles Henrik t. képviselő ur meglehetős mélyen bement a dolog érdemébe — a melyre nézve, elismerem, lehetnek pro et contra argumentumok — és azokat oly módon fejtegette, mely egészen helyes lett volna, ha a törvényjavaslat feletti általános tárgyalás megindult volna, de a mely arra nézve, hogy a törvényjavaslat ne tárgyaltassék, egyetlen érvet sem foglalt magában. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Felállott azuts in a háznak ugyanazon oldaláról Hegedűs Sándor képviselő ur, ki szintén a kérdés lényegét érintette több érdemleges megjegyzéssel a kormány és a párt eljárását védelmezvén az ellenök intézett némely támadással szemben; de azt, a minek elmondását mindvégig feszült figyelemmel vártam, t. i. az okot, mely miatt e kérdésnek napirendről levétele szükséges, egyetlen szóval sem hallottam, (TJgy van! TJgy van ! a bal- és szélső balon.) Miután tehát igy indokolatlanul indítvány tétetik a napirendről levételre, elég lenne az, a latin közmondás szerint : quod gratis asseritur, gratis negatur, azaz, a mi indok nélkül állíttatik, indok nélkül tagadtatik, elég lenne azok részéről, a kik a napirendről levételt kívánják, hogy minden szótól tartózkodjanak. De miután nézetem szerint nem kevesebb, mint a parlament tekintélye forog szóban, legyen megengedve nekem, a nélkül, hogy e részben kötelesség háramlanék reánk, mert hiszen nem állítottuk és nem minket illet a bizonyítás kötelessége — de legyen szabad elmondanom egy előttem döntő indokot, melyből posiüve kérem a t. házat, hogy tárgyaljuk a törvényjavaslatot és döntsük el a kérdést igy vagy amúgy. (Halljuk ! balfelöl.) Ezen indok a kérdés előzményeiben rejlik. Van egy törvény, melynek kifolyását a kormány által e részben benyújtott és az igazságügyi bizottság által módosítva benyújtott és a mai ülés napirendjére kitűzött törvényjavaslat képezi. E törvénynek a közönségben azon hatást kell ébresztenie, hogy a magyar törvényhozásnak meggyőződése és akarata, miután egyszer kimondatott és azóta nem abrogáltatott: a választások érvénye feletti bíráskodásnak a kir. Guriára való bízása. E törvénynek következtében, eltekintve azon esettől, melyben a benyújtott javaslat érdemileg tárgyaltatott, már a múlt országgyűlésen benyujtatott egy törvényjavaslat a kormány által és a ház bizottsága által tárgyaltatott; miután pedig ezen retortákon keresztül ment, a napirendről levétetett — és most ezen országgyűlésen ismételtetik ugyanaz az eljárás. Már most kérdem t. ház, ilyen feltűnő, az ügy komolyságával össze nem egyeztethető eljárás ismétlése esetében nem méltán ébred-e fel a közönségben azon gyanú, hogy itt Magyarország parlamentje, legalább annak többsége oly kérdéssel áll szemben, melyre nézve sem az egyik, sem a másik irányban szint vallani nem mer, hanem bizonyos irányban hitegetni akar. (TJgy van ! TJgy van! a bal • és szélső balon.) Én, t. ház, általában nem szándékozom azon képviselő urakra nézve, nincs is arra jogom, nincs is okom — kedvezőtlen ítéletet mondani, kik a választási ügyekben a Curia bíráskodásának behozatalát elvileg ellenzik. Én ezt épen oly jogosult nézetnek tartom, mint azokét, kik a Curia bíráskodását elvben helyeslik és kívánják: de hát mondassék ez ki, tárgyaltassék érdemileg a kérdés, döntsük el egyszer mindenkorra. Ha nem kívánja a képviselőháznak többsége, vesse el ezen törvényjavaslatot, abrogálja az 1874-iki azon törvényczikket, mely elvben ezt fentartja, delegyen eljárásuk őszinte, legyen tiszta; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) bírjunk minden irányban meggyőződésünk bátorságával, fejtsük ki annak indokait, de ne álljon Magyarország parlamentje, Magyarország közvéleménye Magyarország közönsége előtt a kétszinííségnek gyanúja ? alatt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez oly tekintet, mely, gondolom, minden pártszempontnál magasabban áll és méltóztassék elhinni, hogy az itt javaslatba hozott eljárás, különösen, ha az másodszor fordul elő a képviselőházban, tökéletesen alkalmas arra, a mit én mélyen sajnálnék, hogy a közönség előtt a magyar parlament tekintélyének utolsó maradványait is tökéletesen aláássa. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez azon positiv indok, a melynél fogva én — legyen azután az elhatározásnak eredménye
