Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-197
197. országos ülés fabrnár 28. 1S8S. 267 akár az, hogy a javaslat elfogadtatik, akár az, hogy az elvettetik — igen kérem a t. többséget, méltóztassék beleegyezni a törvényjavaslat érdemleges tárgyalásába. (Élénk helyeslés a hátoldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: (Halljuk í) T. képviselőház! Különösen miután hallottam, hogy rövid időre való távollétem is már magyarázatra adott alkalmat; midőn nagyon megköszönném, hogy oly rövid edeig is nem szívesen nélkülöznek a t. képviselő urak : (Élénk derültség) kötelességemnek tartom magam részéről a lehető rövidséggel a dologban nyilatkozni, refieetálva azután azokra is, a miket gr. Ápponyi Albert t. képviselő nr felhozni méltóztatott. Mindenek előtt meg kívánom jegyezni azt, hogy a kormány nem kívánja ezt a kérdést pártkérdéssé tenni azért; mert meg volt róla győződve a priori elméletileg, hogy ilynemű kérdéseket pártkérdéssé tenni, a parlament jogkörére vonatkozó kérdéseket esetleg kormány-pressióval akarni keresztülvinni, igen helytelen. (Helyeslés.) De tette másfelől azért is, mert az eddigi praxis szerint még a mai napig az országgyűlés egyik pártja részéről sem tekintetett ezen ügy pártkérdésnek, sőt merek rá hivatkozni, hogy a legutolsó alkalommal is e tárg)d)an a szavazás az egy párthoz tartozott képviselők részéről pro és contra, nem pedig párt szerint egyértelműleg történt. (ügy van ! jobbfelöl.) Ez az, a mit meg akartam mondani, mert, a mint hallom, egy t. képviselő ur azon csudálkozott, hogy olyan pártból, melyben, mint monda, pártfegyelem van—nem hiszem, hogy ezt megrovandónak találta, mert hiszen pártfegyelem nélkül parlamentáris működés nem lehetséges — ez indítvány benyujtatott és épen a többség részéről óhajtatik az elhalasztás. Itt distinctiót kérek tenni arra vonatkozólag, hogy a ministeriuni milyen állást foglaljon el egy törvényjavaslattal szemben; mikor a kormányra egy régibb törvény rójj a egy törvényjavaslat beterjesztésének kötelezettségét és a között, midőn saját elhatározásából és saját initiativája folytán nyújt be törvényjavaslatot, (ügy van! a jobboldalon.) De tovább megyek. Nem azt mondom én, hogy ha egy régibb törvény a kormányt oly törvényjavaslat benyújtására kötelezi, melyet principialiter ellenez, akkor is nyújtsa be. Nem; akkor a helyett, hogy benyújtaná, proponálja a kötelező szakasz módosítását. De mégis midőn törvény folytán nyújt be és nem saját initiativájából törvényjavaslatot, az álláspont, melyet a vitába elfoglalhat, szerintem a dolog természeténél fogva egészen különböző. (Ugy van! jobbfelöl.) A t. képviselő urak azóta, hogy ismét szerencsém van a teremben jelen lenni, beszéltek választási visszaélésekről. Mint ide nem tartozó dologra nézve, ugy tudom, ők se mentek részletekbe, én sem megyek; de azt, bár tagadni méltóztattak, bátor vagyok megjegyezni, hogy & választási visszaélés ellen lehet, nem ezen törvény keretében, ha kell, szigorúbban intézkedni. A hivatali pressió, nem tudom, melyik képviselő ur említette fel, már a választási törvényben is érintve van, sőt ha bebizonyittatik, kívül a képviselőház termein birói büntethetőséggel van felruházva. (Ugy van! jobb/dől.) De én, t. képviselőház, őszintén megvallom, (Halljuk! Halljuk!) hogy a curiai bíráskodásnak választási ügyekben bizonyos korlátok között ellensége nem vagyok; és ha a ház többsége a napirenden meghagyja a törvényt, általánosságban az elfogadásra fogok szavazni: de előre is megjegyzem azt, hogy azon túlfeszítéseit a helyes elvnek, a melyeket a jogügyi bizottság vett fel a javaslatba és a melyek meggyőződésem szerint, csakugyan túl mennek azon, a mi szükséges és a mi lehető, teljes erőmből fogom ellenezni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Madarász József: Nem elég szigorú. Tisza Kálmán ministerelnök: Miután a képviselő urnak a szigor ellen van kifogása, megmondom, hogy miért volnék hajlandó elvileg a Curiára bizni a verificatiót. (Halljuk! Halljuk!) Erre i^en fontos okom van. A vesztegetés és a hivatali pressió részint parlamenti interpellátióval, részint törvényes úton a ma fenálló törvények szerint sújtható. De van a választási visszaéléseknek egy más neme, az adó nemfizetési ígérgetés, a mindenféle irányban felizgatás: (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szüsöbalfelöl) ezeket a képviselőházi verificátió soha sem fogja utóiérni, de felteszem az ország legfelsőbb törvényszékéről, hogy ezeket majd utóiéri. (Élénk lielyeslés jobbfelöl.) Ezeknek előrebocsátása után szólni kívánok a napirendre térés kérdéséről. (Halljuk! Halljuk!) Apponyi t. képviselő ur azt mondotta, hogy nem komoly, hogy kétszínű játék, vagy legalább a kétszinűség látszatát veszi magára, ha valaki ily törvényjavaslatot a napirendről levétetni óhajt. Én a javaslatot a napirendről nem akarom levenni, (Helyeslés.) de engedelmet kérek t. ház, azt nem lehet mondani, hogy a napirendről levenni akarni annyit tesz, mint színt nem vallani; mert én ugy tudom és saját tapasztalatunk is mutatja, hogy ha valamely törvényjavaslatot a ház egy részenagyon nem akar, az első stádium annak meggátlására épen az, hogy a napirendre ki nem tüzest, vagy ha épen kittízetett, a napirendről való levételt indítványozza. (Ugy van! jobbfelöl.) Számtalan ilyen eset volt számtalan törvényünkkel és még eddig az a vád soha sem emeltetett, hogy azért, mert nem indokolták, hogy miért vették le a napirendről — talán kalendáriumi vagy más indokból, ez már szint nem vallás, ez már kétszinűség legyen. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem gondolom, hogy valaki kétségben lett 34*
