Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-196

240 199. ors.*áeos ölés február 23. ISSS. az új kiegyezés utáni időre, vagyis a jövendőre nézve. Én azt hiszem t. ház, hogy ez oly dolog, a melyet kivált a ma szerzett tapasztalatok után, bárki legyen akkor Magyarország kormányán és bárki legyen akkor horvát bán, bizonyosan meg fognak tenni; mert épen az általam jelzett óvatossági szempontok követelni fogják, hogy kapcsolatosan a százalék meghatározásával, tisztán, nyíltan kifejezetten fixiroztassék a leszámolás módozata is, a későbbi, a maihoz hasonló — nem akarom máskép mondani — félreértések kikerülése végett. Épen azért, miután ezen határozati javaslat olyas valamit mond, a mi a fennálló egyezményt nem sérti, nem érinti annak érvényét, tartamát korlátozni nem szándékozik, hanem csakis előre már ki akarja mondani azt, aminek a jövőt illetőleg annak idejében úgyis meg kellett volna történnie: ha és a mennyiben a t. képviselő urnak és mások megnyugtatására szolgál, ahhoz igen szívesen hozzájárulok. (Általános helyeslés.) És igen kérem a t. házat, hogy azt ezen szempontból elfogadni méltóztassék. (Általános helyeslés.) Madarász József: Kérem még egyszer a határozati jí-vaslat felolvasását, Tibád Antal jegyző (olvassa). Madarász József: T. ház! Legutóbb csak is ezen határozati javaslatra nézve mondom ki véleményemet. Én mindazt, a mit előttem szólott t. ministerelnök ur mondott, elfogadom, hogy t. i. a két kormány eleve állapítsa meg a leszámolás módozatait, de kijelentem, hogy ezen határozati javaslatnak azon részét, mely azt mondja, hogy ez azután alapul szolgáljon a leendő leszámolásnál, (Közbeszólás johbfelől: A tárgyalásnál.') tehát a tárgyaiánál, csakis azon világos kijelentéssel fogadom el, mert jó tisztán érteni, hogy ismét félreértések ne történjenek, hogy az nem lesz kötelező azon leendő kiegyezésnél, csakis mint tárgy, csakis mint hivatalos adatok gyűjteménye, (Közbeszólás jobbfelöl: Javaslat!) tehát javaslat fog ott szerepelni. E tekintetben elfogadom a határozati javaslatot ; de kötelességemnek tartottam ezt kinyilatkoztatni épen azért, hogy aztán majd később a mi horvát képviselőtársaink, mint a magyar országgyűlés tagjai, ne mondhassák, hogy mi ezt akkor ngy értettük, hogy a mit azután a két kormány egymásközt megállapít, azt kötelezőnek kell elfogadniuk a bizottság tagjainak. Mihalovich Károly (közbeszól).- Nem ugy értettem! Madarász József: No, jobb előre tisztában lenni. Es most megengedi az én drága testvérem, (Derültség a szäsöbaloldalmi.) Mihajlovich képviselő ur, hogy csak azért is, miután már kötelességemnek tartottam felszólalni, röviden pár szót mondják azokra, a miket ő mondott és én megvallom, hogy a milyen hibában leiedzőnek ismerte az előadó urat a t. képviselő ur, hogy nem hallhatta a szavait, én is majdnem ugyanazon hibában leiedzőnek találtam őt; mert én sem igen értettem t. képviselőtársunk szavát, azonban értettem határozati javaslatát és némely szavát ugy néha-néha talán a szellő, a rokonszenv] szellő, mely köztünk van, ide hozta hozzánk. (Általános derültség.) Hát engedjen meg nekem t. barátom, de a t. előadó ur nem azon két okra alapította indokolását, a mit ő felhozott. Ugyanis azt mondotta t. képviselőtársam, hogy az előadó ur két pontra alapítja állítását; először, hogy az elszámolás az 1871-iki alapon történt, másodszor pedig, hiszen elégszer volt reá alkalmatok, miért nem szóltatok ellene s azzal végzi, hogy ez áll is, meg nem is áll. No hát először is az előadó ur épen nem azokra alapította okoskodását, hanem alapította arra, a mit azután a pénzügyminister ur beterjesztett határozati javaslatára mondott, hogy 1873-ig és azóta is gyakorlatban levő leszámolás már 1876. májusban mind a képviselőház, mind a felsőház által mint országgyülésileg helybenhagyott tény fogadtatott eh Tehát alapította erre, másodszor alapította arra, hogy ezen 45 és 55°/o kiszámításnak természetes következése lőn, hogy már ezen 1876-ban elfogadott kiszámítás szerint történjék a 457° kitudása. Az igaz, nem említette a t. előadó ur, most én hozom emlékébe t. barátomnak, hogy hát bizonyosan tudhatja azt, hogy mikor ezen megállapodások szerint Horvát-Szlavonországnak belügyi szükségleíeire 45 V» meg van tisztán: ugyan mi van Magyarországnak? 16—177°. Engedje meg t. barátom, el fogja ismerni, ha igazi testvérek akarunk egymás iránt lenni, akkor neki arra kell iparkodni, hogy Magyarországon is épen annyi fordittathassék a belügyi szükségletekre, a közigazgatási és culturális czélokra, mint önöknél fordittatik, bár fordíttathatnék több. De midőn Magyarország belügyi én haladási ezéljaira csak 14 legfölebb 207», de ennyi sem fordittatik; és midőn a közösügyi kiadásokra mégis minden évben 3—4 millió frtot ezenfelül köteles fizetni Magyarország a testvéries viszonyért és más viszonyért a mi éri Magyarország kötelességének tartja az áldozatot megtenni: akkor engedje meg t. barátom, ne hivatkozzék, mert különben is helytelen a hivatkozás, az Ausztria és Magyarország közti leszámolásra, hogy Ausztriában is azt mondják, hogy ők tartják fenn Magyarországot, mert ők fizetnek 707o-ot, mi pedig csak 30%-ot; ne hivatkozzék erre; mert a Magyarország 307u- ából egyetlen fillért sem fizetnek a birodalmi tanácsban képviselt országok és nem fizettek soha, de nem is engedné Magyarország, hogy fizessenek, mi pedig drága testvéreinkért majdnem minden évben 3—4 milliót fizetünk.