Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-196

196. országos ülés február 26 18X3. 241 Nem szemrehányáskép mondom ezt, távol j legyen tőlem, mert nincs itt ideje az egyezmény megalkotásának; ha itt lenne és tőlem fügne, nem ugy lenne megalkotva. (Derültség.) Kimondom Őszintén, meg lenne alkotva ugy, hogy Magyar­ország jövedelméből épen annyit, épen oly arány­ban élvezhetne közigazgatási tekintetben, mint élvez Horvát-Szlavonország; hanem azután, a mit nem bir a közös ügyekre előteremteni, azt a maga szakállára és adósságára vegye fel, ugy mint mi veszszükittfel. Ezt nem szemrehányáskép, de köte­lességemnek tartottam megjegyezni. Azután igaz, hogy t. barátom nem" említette fel, de felemlítem én, csak azért, hogy megnyug-' tassani drága testvéreinket oda át, hogy nemcsak igazságtalanság nem történt rajtuk e számítás sze • rint, hanem kedvezményben részesülnek, hogy ismé­teljem azt, mit az előadó ur szintén mondott, a mi elkerülte t. barátomnak a figyelmét. A jelentés igaz, hogy kezében volt, de hát emberek vagyunk, azt, a mi nekünk nem kedves, szeretjük elhallgatni. (Derültség.) Hát figyelmeztetem t. barátomat, hogy ezen számítási mód az, a melyről a kiküldött or­szágos bizottság, tehát Magyarország és Horvát­Szlavonországok együtt bevallották, hogy a jöve­delem kiszámítása Horvát-Szlavonországokra nézve a legkedvezőbb felfogás alapján, a törvény rende­letének legkedvezőbb alkalmazásával történik. (ügy van!) Én ezt csak megnyugtatásul mondom az oda át levő testvéreinknek. És ne felejtse t. barátom, hogy ő határozati javaslatát csak a dohánybevételekre terjeszti ki. (Halljuk!) Hát hiszen én nagyon jól tudom, mindnyájan tudjuk, a jelentés is megmondja, hogy ha a dohány és a só a szerint számíttatnának, a mint a különvéleményt benyújtó t. képviselőtársam óhajtotta, évenként 150,000 írttal többet kapnának, sőt később ennél is többet. De el fogja ismerni t. barátom, hogy akkor a többi ehhez tartozó körülményekkel is számolni kellene s higyje meg, hogy akkor az előbbi bizottság előterjesztése valósulna meg és ez inkább volna önökre terhelő. Engedjen meg, hogy csak még egy csekély­ségre figyelmeztessem, arra: hogy ami a sót illeti, a mint látom, valószínűleg azért ejtette azt el, mert gondolhatta, hogy az én szemeimet ezek az átko­zott kis betűk ki fogják kerülni. De nem kerülte el figyelmemet az a megjegyzés, hogy akkor sokat kellene újra meg újra megvizsgálni; mert tudják-e, hogy mindazon kedvezmények, melyek a dohány­beváltásért Magyarországtól Ausztria részére adat­nak, hogy t. i. 200,000 bécsi mázsa tengeri só az előállítási áron adatik el, hogy, mondom, ennek legnagyobb részét horvát-szlavón testvéreink^ nye­rik. (Ugy van!) Hát az én szemeimet nem kerülte ki, hogy ennek a csekélyebb áron adott sónak 33%­a esik horvát-szlavón testvéreink javára, mi­dőn a nagy Magyarországnak összesen csak 20 ! / 0 KÉPVH. KAPLÓ 1881— 84.X. KÖTET. jut. Láthatják tehát t. barátaim, hogy nem mind arany, a mi fénylik és az az ördög sem oly fekete, ha közelről nézzük. (Derültség.) Én azt hiszem, hogy t. barátom és oda át levő horvát-szlavón testvéreink is meg fogják bocsátani, hogy csak ezen néhány tételt is felhoztam. Én őszinte testvéri szeretettel óhajtom nekik, hogy ők nyerjék meg állami függetlenségüket mellet­tünk és legyenek képesek állami függetlenségüket önmaguk teljesen fentartani, a nélkül, hogy bár­kinek filléreire szorulnának. Megengedik tehát, hogy e néhány őszinte szót irányukban való igaz hajlamból elmondottam. Mert miként magának a magyar nemzetnek függetlenségét óhajtom, nem érdemelné meg ezt, ha másoknak, a kik vele lenni nem akarnak, ugyanezen önállóságot és független­séget nem kívánná. Óhajtom, hogy velünk ipar­kodjanak azt fentartani; de akkor e nemzettől se kívánjanak több áldozatot, mint a mennyit ők ké­pesek letenni a közös haza oltárára. Ugyanazért a mondott tekintetekből elfoga­dom a zárszámadási bizottság javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra többé senki sem lévén föl­j egyezve, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még az előadó urat és Mihalovics Károly képviselő urat, mint a kinek határozati javaslatát rajta kívül még 12-en irták alá. Lukács László előadó: T. képviselőház! Miután Mihálovies t. képviselőtársam egyenesen reám hivatkozott: bátor vagyok egy pár állítását rectificálni. (Halljuk!) Említette t. képviselőtársam azt, hogy nem áll a bizottsági előadónak azon állítása, miszerint a leszámolások is ugyanezen alapon szerkesztettek volna és hivatkozott e tekintetben az 1873. évi leszámolásra. Tény, t. ház és mindnyájunk előtt ismeretes, nem titok, hogy az 1873. évben készíttetett ugyan egy leszámolás, a mely hibás alapon jött létre, de ennek az volt oka, hogy ugyanazon évben a költség­vetés más berendezést nyert, mint az előtt, bizo­nyos tételek kiszakittattak és a költségvetés végére helyeztettek át hitel- és pénztármú'veletek czíme alatt. Mikor e költségvetés és az ennek megfelelő zárszámadás alapján a leszámolás készült, bizonyos tévedés folytán a dohány- és jövedéki tételek a le­számolásból kihagyattak. De tény az is, hogy e tévedés észrevétetett, a bizottság azt reetificálta, a képviselőháznak bejelentette és mikor az 1880: LIV. t.-cz. előkészítésére hivatott regnicoláris bi­zottság működött, az a rectíficált leszámolásokat vette alaptil. Igaz, hogy az 1873-iki leszámolást a ház már nem rectificálhattá azon időben, mikor annak rectificati ójáról szó volt, mert egy ellenkező házhatározat akadályozta abban, hogy az módosít­tassák. De a mi 1874-re és a többi évekre történt, az már teljesen rectíficált alapon vétetett tadomá­31

Next

/
Oldalképek
Tartalom