Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-195

195. or../agos üíús február 24 188-3. 229 hogy a kormányelnök ur, a ki szintén melegen i érdeklődik a csángók iránt, nem fog habozni és a legnagyobb készséggel hozzájárul ezen egyszerű rövid, de az ügy állását nem veszélyeztető módosítvány elfogadásához. A módosítvány pedig, mely a kérvényi bizottság javaslatához csatolandó lenne, következőleg szól: A bizottsági javaslat végéhez beiktatandó lenne: „Azon felhívással, hogy a csángók betelepítésére szükséges intézkedésekről véleményes jelentését a képviselőháznak mielőbb terjeszsze be". Ezen „mielőbb" szót méltóztassék a kormányelnök ur nem ugy érteni, mint gyakran értelmezni méltóztatik, hogy kötelességünk tanulmányozni, de megkötni magunkat nem engedjük, ez az ügy fontosságához és általában távollevő véreink betelepítése ügyéhez mért hosszabb vagy rövidebb, de mindenesetre oly időt megengedhetőnek vél, mely elég arra, hogy a ház elé terjesztethessék a szükséges előleges intézkedésekről szóló jelentés. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa Lázár Ádám módosítvány át). Tisza Kálmán ministerelnök: Csak egy pár szóval kívánok reflectálni arra, a mi Sárosmegyére vonatkozólag mondatott; megjegyezvén, hogy részletes felvilágosítást és nyilatkozatot ma nem tehetek, mert nem lehettem rá elkészülve, hogy ezen alkalommal a sárosmegyei kivándorlás ügye, mint a képviselő ür mondotta, szóba fog hozatni. Azt a vádat, a mit nem a képviselő ur emelt, mert tudom, a megyei feliratot olvassa, hogy a kormány Sárosmegye irányában nem volna annyi figyelemmel, mint más megyék irányában: már; most is kénytelen vagyok határozottan visszauta- j sítani. A kormány nem tesz különbséget az ország egyes része közt szemben másokkal. Mikor pedig Sárosmegyében, mit különben is említett a képviselő ur, 1879-ben inség volt: számokkal lehet kimutatni, hogy a kormány initiativája folytán mily nagyszámú ezrek fordítattak arra, hogy az inség ott enyhittettessék. Azt hiszem, épen azon időből nem lehet a kormányt mulasztással vádolni, midőn sokkal csekélyebb bajjal, mint bármikor előbb, hasonló viszonyok közt, sikerült a felvidék és közte Sárosmegye népét az Ínséges időn keresztülsegíteni. A mi már most a kérvényi bizottságnak szóban levő határozati javaslatát és arra vonatkozólag a Lázár Ádám képviselő ur módositványát illeti, mindenek előtt megjegyzem, hogy a kérvényi bizottság javaslatát elfogadom, a Lázár képviselő ur módositványát pedig igen kérem, ne méltóztassanak elfogadni. Nem fogom a „ mielőbb" szót sehogy sem magyarázni, se ugy, hogy majd ha lehet, se ugy, hogy rögtön: de egyáltalában az egész módosítványt fölöslegesnek, sőt talán mondhatnám, inkább károsnak tartom, majdnem oly károsnak, mint az olynemű felszólalást, minőt a t. képviselő ur az iránt is szives volt tenni, hogy pl. nehogy a Bukovinából hazajönni akaró nem is csángók, mert hiszen ezek nem igazi csángók, hanem magyarok, valahová a pancsovai Dunaöbölbe telepíttessenek, a hol csak annyit nyerhetnek, hogy Magyarországon hálnak éhen. Mert ha ily nyilatkozatot méltóztatnak tenni minden alap nélkül, ha ugy méltóztatnak megjelölni azon helyeket, melyeket a hazatelepülni vágyók megnéztek, megszerettek, a hová vágynak: akkor nem méltóztatnak előmozdítani azon ügyet, a mit előmozdítani akarnak, hanem a legnagyobb gátokat és akadályokat gördítik eleje. (Helyeslés jobbfelöl) De nem fogadóméi a módosítványt azért sem, inert mindenesetre egy más állam területén levő népességről vau szó; ezen népességnek hazatelepedni lehet, szabad; a kormány eddig is tett, ezentúl is megteend mindent az által, hogy nekik méltányos alapokon földet adjon; termesztésen a törvényhozás hozzájárulásával kész ezen mozgalmat elősegítem: de korinányilag kezébe venni a dolgot, kormányilag mintegy korteskedni, csábítani menni más állam alattvalóit a hazatérésre, ez nem possibilis, nem lehető, nem szabad. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez oly dolog", mit a kormány nem tehet, mit, ha más kormány tenne, nem fogna tűrni. És épen ezért, minthogy így áll a dolog, mikor kinyilatkoztatom, hogy A mit kormányilag tenni lehet, azt a kormány tette és tenni fogja ezentúl is: igen kérem a t. házat, hogy a kérvényi bizottság* nak különben is meleg hangon tartott határozati javaslatát méltóztassék elfogadni; de ne méltóztassék elfogadni a Lázár Ádám képviselő ur módositványát, mely mintegy pressiót igyekeznék gyakorolni, hogy csen dolog a kormány initiativája, a kormány vezérkedése, a kormán)' direct beavatkozása utján eszközöltessék. (Helyeslés a jobboldalon.) Csanády Sándor: T. ház! Miután a tapasztalat engem arról győzött meg, hogy a képviselőházhoz beadott kérvények, ha azok a kormány tagjainak adatnak ki, rendesen el szoktak enyészni, a nélkül, hogy azoknak valami nyoma is észlelhető lenne: etapasztalatból kiindulva, én pártolom Lázár Ádám t. képviselőtársam azon módosítványát, illetőleg határozati javaslatát, hogy a kormány tegyen jelentést a hozzá kiadott kérvényeknek mi módoni elintézéséről, mert én ezt az osztó igazsággal, méltányossággal és a kérvényezők iránti figyelemmel megegyeztethetőnek tartom. Elnök: Szólásra senki sem levén feljegyezve a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját. Berzeviczy Albert előadó: T. ház! Csupán azért, mert módosítvány nyújtatott be a kérvényi bizottság határozati javaslatához, ki kell jelentenem, hogy a módosítványt ugyanazon indokok alapján, miket a t. ministerelnök ur kifejtett, a kérvényi bizottság részéről el nem fogadhatom,