Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-192
192 orsiágus ölés február 21. 1883. 197 Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa a headott határozati javaslatot), Irányi Dániel: T. ház! A vadászat, akár keresetforrásnak, akár pedig szórakozásnak tekintsük, alkalmas adótárgyat képez s annálfogva a vadászati adót elvben pártolom. Csakhogy kisebb tételt kívánok megállapittatni, mint a minő a jelen törvényjavaslatba fel van véve ; azt remélvén, hogy & mit az adó nagyságában veszít a kincstár, azt a vadászatkedvelők, az adózók sokasága által vissza fogja nyerni. Francziaországban, a melynek pedig, mint tudjuk, lakosai sokkal vagyonosabbak, mint mi vagyunk, a vadászati adó mindössze 25 frank, vagyis a mi pénzünk szerint aranyban 10 írt, a melynek */g-a az államkincstárt, Vs-a a községeket illeti. Poroszországban, ha jól vagyok értesülve — pedig értesülésem egyik volt képviselőtársunk, most ministeri tanácsostól ered — a vadászati adó egy tallér.fegyveradó pedig Francziaországban egyáltalában nem létezik. De ha a mint mondám, a vadászati adót elvben elfogadom, a fegyver-adót a leghatározottabban ellenzem. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Oly országban, a hol a személyi és vagyonbátorság oly, mondhatni, szomorú állapotban van, mint nálunk; (Ugy van! a szélső baloldalon) a hol nemcsak utasokat az úton, hanem a békés otthonlevő polgárokat és nemcsak különálló tanyákon, hanem a községek közepén fényes nappal rablók és rablógyilkosok támadják meg: (Közbekiáltások: A fővárosban is.') ott a puskát luxus-ezikknek nevezni valóságos gúny, ott a puska az élet- és vagyonbiztonság megvédelmezésének szükséges eszköze. Az a polgár, a ki oly helyütt puskát tart, tulaj donképen az államnak egyik elengedhétlen kötelességét teljesíti, mert az állam — mint azt már az iskolában tanultuk — mindenekelőtt a személy- és vagyonbiztonságot tartozik megvédelmezni. Hozzájárul azon indok, melyet bővebben Orbán Balázs t. képviselőtársam fejtegetett. A Kárpátok alján és általában a hegyes vidékeken a ragadozó állatok utolsó időben annyira elszaporodtak és oly károkat okoztak, hogy gondoskodni kell eszközökről, miszerint ezen csapás minél kisebb mértékre szállittassék. Nem tudom, mennyire áll, mennyire, nem de általánfogva azt mondják, hogy a fegyver-adó egyik oka a vadak elszaporodásának. (Vgy van! a szélsőbalon.) A mi vagyonos embernek elvégre is nem nagy kárt okoz, ha egy-két marhaját elviszik a medvék, a farkasok, az a szegény emberre nézve, meglehet, kipótolhatlan veszteség, a szegény özvegy asszonyra, kinek egy tehénkéje van, mely fentartja életét, annak elvesztése helyre nem hozható csapás. De mindezeknél fontosabb tekintet uraim, a haza védelmének tekintete. (Ügy van! a szélső baloldalon,) Külháború esetén igaz, legelőször is a rendes sorhad és e mellett a honvédség tartozik síkra szállani, hogy az országot a külellenség ellen megoltalmazza, de ha az ellenség a hazába betört, különösen pedig vesztett csaták után, az ország nemcsak a rendes hadsereget, hanem a felkelő népet is kell, hogy igénybe vegye. Meghatározta ennek lehetőségét már a véderőről szóló törvény, ámbár azóta és ez, nézetem szerint mulasztás, a népfelkelés szervezésére mai napig semmisem történt. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Es ha, mitől isten óvjon, csakugyan ellenség törne e hazára és seregeink csatát csata után vesztenének és mi arra szorulnánk, hogy polgártársainkat fegyverre szólítsuk: mivel fogjuk felfegyverezni, mivel, ha a puskát kezükből az adó miatt kiragadtuk ? (Igaz ! ügy van ! a szélső baloldalon.) Ha számba veszszük, hogy fegyvertárainkban ugy oda át, mint Budán, csakis annyi fegyver van, hogy a rendes hadsereget ellássuk; ha megfontoljuk, hogy vesztett csaták után mennyi puska vesz el és marad a csatamezőn, ugy, hogy a rendes hadsereget is alig leszünk képesek a fegyvertárakban levő puskákkal pótlólag felfegyverezni: akkor uraim, lehetetlen arra gondolni, hogy a felkelő népnek rendes katonai puskákat adjunk, hanem, mint máskor, mint 1848-ban és mint más országban, pl. Spanyolországban történt, a nép azt a fegyvert fogja megragadni, a melyet ismer, a melyhez hozzászokott, a vadászpuskát. Nem arra való ugyan a népfelkelés, hogy nyilt mezőn, zárt sorokban szálljon szembe az ellenség csapataival erre képtelen, hanem hogy guerilla szolgálatot teljesítsen: az ellenséget jobbról, balról, hátulról nyugtalanítsa, élelmi szereit s egyéb szállítmányait elfogja, ez által a rendes hadseregnek gyakran kimondhatlan szolgálatot tevén. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Emlékeztetem önöket uraim, a 48/49-iki hadjáratra, különösen pedig arra, miszerint Perczel és Görgey egy nyolez ezer főből álló horvát csapatot egypár ezernyi rendes hadsereggel, de annál nagyobb felkelő csapattal elfogni tudtak, mert az ellenség a hegyeken körülötte felállított felkelő népet is rendes katonaságnak nézvén, megfélemedett és letette a fegyvert. Uraim, én a kincstár érdekét mindenkor méltányoltam és mindenha méltányolni fogom : de van a kincstár múlékony érdekénél egy sokkal fontosabb, a polgárok vagyon- és személybiztonsága s van, a mi mindenek felett áll, a hazának biztonsága. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Emelkedjék föl a pénzügyminister ezen álláspontra, ne tekintsen csak pénzes ládájára, hanem tekintsen a haza magasabb, állandó érdekére. És ha ezt tekinti, akkor hiszem, hogy nem fogja adóval sújtani akarni azon eszközt, mely a haza megvédelmezésére clkerülhetlenül szükséges. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)
