Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-192
196 102 or-'/&goi fil<'< fí'brnár 21. 1S83 ként 120—150,000 frtra megy, miről, nézetem szerint, a mi jelenlegi viszonyaink közt oly könynyen lemondani nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja Győrffy t. képviselő, hogy a pénzügyminister a költségvetési tárgyalások alkalmával hivatkozott arra, hogy jobban államik pénzügyeink, mint azelőtt. Igaz, de épen azon irányzat által lehetett ezt elérni, melyet a kormány és törvényhozás eddig követett, hogy t. i. ott, hol méltányosan lehetett, az egyensúly megközelítése végett jövedelmeinket fokoztuk. Ha most apasztani kezdjük jövedelmeinket, a czélt elérni nem fogjuk. Én tehát részint azon okokból, melyeket előadtam, részint különösen saját állásomnál fogva mint pénzügy min ister pénzügyi okokból nem volnék azon helyzetben, íiogy azon indítványhoz, hogy a 12 frt 6 frtra szállíttassák le, hozzájárulhassak. Nemcsak azért, meri ez a mostani eredmények közt 120,000— 150,000 frt jövedelmi különbséget jelent, de azon erkölcsi szempontból sem, hogy ha kénytelen a kormány és törvényhozás más, az itt tárgyaltnál sokkal terhesebb adónemeket initiálni és elfogadni: akkor oly adónemet, mely felfogásom szerint ha terhes is, sokkal kevésbbé terhes, mint más adónemek, lejebb szállítani igazolhatlan visszalépés lenne. Ezen erkölcsi szempontnál fogva sem volnék azon helyzetben, hogy a 12 írtnak 6 frtra leszállításához hozzájáruljak és kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Szalay Imre: T. ház ! Nem szándékozom a t. minister urnak azon állítására, vájjon érvényes-e azon határozat, melyet a képviselőház 1880-ban hozott, bővebben reflectálni; mert sajátságosnak tartom, hogy midőn a képviselőház egy határozatot hoz 1880. márczius 18-án, mikor az országgyűlés, ugyanazon ház együtt ült 1881 -ben, mert a választás júniusban volt, hogy — mondom — akkor a pénzügyminister ezen határozatnak érvényt nem szerzett. Mindenesetre a t. többségtől függ, hogy a mostani országgyűlési cyklus hogyan határoz e dolog felett. Sajátságos világot vet a mi parlamentarismusunkra a t. minister urnak ezen eljárása. Azt mondja a t. minister ur, hogy bizonyos könnyítéseket ad ez új törvényjavaslat az eddigi törvénynyel szemben. Én csak azt csodálom, miután hivatkozott arra, hogy az erdőőrök, vadászok, bizonvos erdészethikademiai növendékek kivétetnek a fegyveradó alól.hogy nem mondta meg azt, hogy ez által mit tett. Azt t. I., hogy épen a vagyonosabb osztályt vette ki ez adó alól, mint a melynek tisztei és vadőrei után ezentúl a fegyveradót nem fogja fizetni. E törvény épen a szegény és középosztály ellen van irányozva s ez legnagyobb hibája e törvényjavaslatnak. Méltóztatott a t. minister ur statistikai adatokra hivatkozni. Én nagyon sajnálom, hogy jelenleg részletes adatokkal nem szolgálhatok, csak emlékezetből vagyok bátor a következőket felemlíteni. Somogyban meglehetősen nagy összeg folyt be a vadász- és fegyveradóból. Evek hozszú során át az adó folyvást apad; és sajátságos, hogy akkor, mikor a t. ház azon határozatot hozta, hogy az 6 frtra szállittassék le és a minister ur ezen értelemben kiadta rendeletét: az adó oly magasságot ért el, a minőt az előző évek egyike sem mutat fel. Mit tanúsít ez ? Azt, hogy az úgynevezett penny-rendszer a legigazságosabb, a mint ezt a postán is észlelni lehet, mert ma több levelet irnak, mint azelőtt, a mit még inkább fokoz a levelezőlapok használata. Sajátságos, hogy a minister ur a nemzetgazdasági ellenvetésekre nem tartotta szükségesnek reflectálni. Mikor szerencsés voltam azon határozati javaslatot beadni, mely a minister ur ellenére 30—35 szótöbbséggel elfogadtatott, bőven kifejtettem, hogy ezen adónem által a fegyvergyárosok minő károkat szenvedtek. Kirner például, a ki az előtt 25 — 30 legénynyel dolgozott,a törvény életbelépte után munkásainak számát leszállította!)—6-ra. Ludwig, kinek munkásai 14—18 közt váltakoztak, mikor a törvény meghozatott, csak hét segéddel volt képes tovább dolgozni. Mikor a törvényhozás a kocsiadót megszüntette, a házban azon hangulat uralkodott, hogy a vadászati fegyveradó vagy eltöröltessék, vagy legalább leszállittassék. Ugy látszik azonban, hogy a pénzügyminister ur előtt sokkal fontosabb az államkincstár java, mint az ország nemzetgazdasági érdeke.Csodálható-e t. ház, hogy akkor, mikor az állam polgárai látják, hogy a minister a képviselőház többsége által hozott határozatok ellenére is mintegy paczkázik a képviselőházzal : a vidéken oly tüneményekkel találkozunk, mint a kápolnai végrehajtónak igen sajnálatraméltó esete. A minister urnak beszédéből nem győződtem meg annak jogosultságáról, hogy ezen adót törvényjavaslat •alakjában a képviselőház elé terjeszsze.kérema t. házat, méltóztassék a következő határozati javaslatot elfogadni: „Tekintettel arra, hogy a napirenden levő 332. számú fegyver és vadászati adóról szóló törvényjavaslat nem felel meg az e tárgyban a képviselőháznak 1880. évi márczius 18-án tartott ülésében hozott határozatnak; tekintettel arra, hogy 'a fegyveradó fentartása helytelen és a haza polgárainak szabadságával ellentétben áll: a törvényjavaslat mellőzésével utasittatik a pénzügyminister, hogy a fegyveradónak eltörlése, a vadászati adónak pedig leszállítása iránt még a jelen ülésszak alatt terjeszszen újabb javaslatot a képviselőház elé. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)
