Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-192
194 192. országos ülét február 21. 18S3. határozottan rosszalnom kell, hogy a szegényebb I osztályokra vet ily nagy adókat, egyszer azért, mert azoknak is joguk van a vadászathoz és ön- j védelemhez, de főleg azért is, mert a vadászat ily egyedárusítása által u kincstár is megrövidíttetik jövedelmében, a vadállatok garázdálkodása pedig oly roppant károkat okoz a honpolgároknak, miszerint maholnap az adózók elvándorolnak s átadják a föltétlen uralmat a vadaknak és az őket mindenükből kiexequáló pénzügyministernek, a ki adóvégrehajtóinak és pénzügyőreinek jól bedressirozott falkájával egész sportszerűleg íízi a parforee embervadászatot. (Derültség.) Én azt hiszem t. ház, miszerint egyetlen minister sem lehet arra jogosítva, hogy a törvényhozás határozataival gúnyt űzzön; már pedig ezen előttünk levő törvényjavaslat nem egyéb a törvényhozás méltóságával űzött rósz tréfánál. Mi történt? Az t. ház, hogy a vadászati és fegyveradó költségvetési tárgyalásánál oly hangulat mutatkozott és oly és olyanok által aláirt határozati javaslat terjesztetett be, mely elvileg a vadászati és fegyveradó leszállítását megállapíttatui kívánta. A kormány ezen hangulatot észrevévén, késznek nyilatkozott a vadászati és fegyveradó ily értelmű módosításának előkészítésére s erre a ház határozatilag kötelezte is. Most évek múlva — a midőn elmosődottnak vagy feledettnek hiszi a képviselőház minden oldalról nyilvánult akaratát és határozatát — előáll a régi törvénynek egy oly új szövegezésével, a mely mindent meghagy a réginél, sőt a leszállittatni szándékolt adókat, némi tekintetben — a mint fennebb előadtam — még súlyosbítja ; mert azt, hogy a diplomaták osztrák minta szerint ingyen, az idegenek fele díjért vadászhatnak ezután, csak nem fogja aministerur e haza népére^előnynek mondani, mert az inkább annak bosszantására fog vezetni, az erdő gyakornokok pedig szegénységüknél fogva nem élvezendik a kedvezményt, mert a szegény tanulóra a 6 frt is több, mintsem azt megfizetni tudhatná. Magánember is ! erkölcsileg kötelezve van nyilvánosan tett ígérete beváltására, annál inkább a felelős ministerek: a kormányférfiak igéretszegését mindenhol politikai bűnnek nézik s az oly ministert el szokták meneszteni. Nálunk az igéretszegések és elv-szegreakasztások e felfordult erkölcsi világában, azt politikai eszélyességnek keresztelték s pénzügyminister ur ezen államférfiúi erényt hiszi gyakorolni, a midőn a törvényhozás utasításával és határozataival ellentétesen oldja meg e kérdést. A többség, félek, erre is, mint mindenre , rá fogja nyomni a jóváhagyás bélyegét; de a nemzet egy újabb bizonyítékot szerezhet arra nézve — a mi iránt már rég tisztában lehetne — hogy e kormány előtt nincsen semmi szent és sérthetetlen, a midőn az osztrákok számára kell pénzt szerezni. T. ház! A vadászat és az önvédelem az embernek vele született természeti joga; rongyos százezer forint nem érdemli meg, hogy 15 millió ember deposedáltasssék. Én tehát csak oly törvényjavaslathoz járulhatnék hozzá, a mely a vadászati és fegyeradó teljes eltörlésével, a nemzetet ezen elkobzott jogába visszahelyezi. E jog magasan felül áll minden fiscális érdekek felett, mert az oly fiseális érdek, a mely százezer forint látszólagos haszonért sok milliókra menő kárt okoz a nemzetnek, a törvényhozás előtt tekintetbe nem jöhet. De különben a vadászati és fegyver-jog felszabadítása fontos, életbevágó kérdése e hazának ; az az önvédelmi képesség kifejlesztésének, a haza. megvédelmezésének kérdése, mert a vadászat volt férfias erőt és bátorságot fejlesztő előiskolája és gyakorló tere régibb időkben azon hősöknek, a kik a hazát válságos napokban megoltalmazták, ez tette azt, hogy a fegyverrel elbánni tudó magyar rövid időn kész katonává lett. Önök oktalan keleti politikája elbukni segíté egyetlen biztos szövetségesünket; önök boszniai foglalása és embertelen kegyetlensége ellenségeinkké tette azon szomszéd népecskéket, melyek bennünk felszabadítót és megmentőt kerestek; önök hazánkat minden oldalról ellenséggel vették körül, a muszka szuronyokat határainkra hozták, az egykor minket fedezett török várakból a muszkák számára csináltak fegyverdepót és hadmuködési alapot, egy végzetszerű conflagratió esélyeit megteremték; s most néhány rongyos forint jövedelem ért le akarják fegyverezni a nemzetet és megbénítani védképességét. Ez az öngyilkosságnak egy oly hazafiatlan ténye, a melyhez én nem járulhatok ; s azért e törvényjavaslatot általánosságban sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Fenyvessy Ferencz jegyző: Szalay Imre! Szalay Imre: A kormánypárt részéről még nem hallottunk nyilatkozatot, talán a ininister ur lesz szíves először szólani. (Felkiáltások a szélső balon : Halljuk a ministert!) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! A vadászatról szóló törvényjavaslat ellen és különösen azon alakja ellen, a mely most a t. ház előtt fekszik, felemlittetett mindenekelőtt az. hogy az nem Mél meg a t. ház azon határozatának, melyet 1880-ban hozott. Bátor leszek mindenekelőtt erre nyilatkozni. Az kérdés tárgya lehet, hogy vájjon a határozat érvénye terjed-e azon cycluson túl, a melyben az hozatott. De mindenesetre az 1880-ban hozott határozat, ugy a mint az hozatott, ma már semmiesetre végre nem hajtható, mert ezen határozatnak érvénye és kötelező ereje a kormányra nézve az
