Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-181

ÍÜ 181. országos ülés február 1. 1883. vámd, hogy a mezei munkások jó része egész télen át a korcsmai hitelt veszi igénybe a majdan bekövetkezendő nyári keresménye fejében és igy megtörténik, hogy midőn a nyári keresmény betakarítására kerül a sor, ezen terményeket nem a mezei munkás, hanem az uzsorás korcsmáros takarítja be. (ügy van! a szélső hátoldalon.) Azonban, t. ház, van még egy moralitási szempont is, a mely bennem azon meggyőződést kelti, hogy a korcsmai hitel továbbra egyáltalában fenn nem tartandó s ez, t. ház, azon sajnos tapasztalat, hogy a népnevelés melegítő sugarai nem hatoltak még át mindenütt a nép rétegében, azon ködön keresztül, a mely annak hajlamait, szokásait körtílövedzi és leplezi és igy sajnosán tapasztalhatjuk, hogy a nép még nem keresi fel mindenütt a lélek- és kedélynemesítő olvasó köröket, hanem még ma is inkább siet a korcsmai helyiségekbe és igen jól tudjuk a gyakorlatból, hogy különösen a községekben a község jelentékeny ügyeit, a vármegye és néha még a haza sorsát is korcsmai helyiségekben beszélik meg, de ide siet maga a falusi fiatalság is, a mely fiatalságról Petőfi megírta, hogy tartozását rézfokosának nyelére szokta felrovatni. Ilyenkor, t. ház, a capacitátió természetesen a bor heve mellett szokott elkezdődni; egyik pohár, egyik üveg gyorsan követi a másikat s azt hiszem, hogy igen nehéz helyzete lesz a korcsmárosnak magának, hogy ily felhevült állapottal szemben a törvényt és annak szakaszát tartsa az illető elé és figyelmeztesse arra, hogy a hitel csak 4—5 frtra terjed s ennél tovább menni nem lehet. Ennek, mint a gyakorlati élet mutatja, rendes következménye a tettleges ellentállás, melynek simboluma a véres fej és a bezúzott oldalborda. (Igás! Igaz! a szélső halon.) Én tehát, t. ház, már ezen morális szempontból sem fogadhatom el ezen szakasznak intézkedését, mely a korcsmai hitelt továbbra is fenn kivánja tartani és kénytelen vagyok helyesnek tartani Göndöcs Benedek t. képviselő urnak múltkor tett azon mondását, hogy a kinek pénze nincs, ne igyék bort, hanem vizet. De tovább megyek a törvényjavaslatnál s azt kivánom kimondatni, hogy a korcsmai hitel birói utón egyáltalán meg nem állapítható. (Zajos helyeslés a szélső halon.) Tegnap Almássy Sándor t. képviselőtársam akként kelt védelmére a korcsmai uzsorának, miként köztudomású dolog, hogy a falusi nép élelmi szereit, italát, sőt még magát a koporsószeget is a kocsmai uzsorásnál — vagy a mint 8 magát kifejezte — a korcsmai zsidónál szokta beszerezni; de egyúttal tiltakozott az ellen, hogy I Magyarországon a nép iszákosnak neveztessék I és hogy a nép megérdemelné azt, hogy e törvény létre jöjjön. T. ház! Én általánosságban helyeslem Almássy Sándor t. képviselő ur érvelését és valóban nem tartanám megengedhetőnek azt, hogy Magyarország alsóbb rétegei általában az iszákosság jellegével bélyegeztessenek meg; de ha visszatekintünk arra, hogy mily számban és az ország mely vidékéről jöttek a törvényhozáshoz s magához a kormányhoz kérvények, melyek mind azt kérelmezték, hogy az iszákosságnak meggátlására törvény alkottassák, ugy t. ház, mégis el kell ismernünk, hogy valami bajnak mégis létezni kell, a mely orvoslásra vár. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy maga a köznép a korcsmai zsidóhoz fordul minden szükségletére nézve. Az én czólom, t. ház, a korcsmai hitel meg nem állapíthaíásával épen az, hogy a köznép ne szoruljon e korcsmai uzsorásra és a koporsó szeget ne onnan szerezze be, hanem keresse fel a segély-egyleteket, a népbankokat, a hol tisztességes munkás ember a szükséges hitelt mindenkor meg fogja találni. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Gróf Bánffy Béla t. képviselő ur, a korcsmai hitel fentartására nézve indokul azt hozta fel, hogy ez azért tartandó fenn, mert azt a regale-jog érdeke megkívánja. T. ház! Én mindenek előtt bízom a tisztelt ministereinök urnak tegnap tett azon kijelentésében, hogy ezen regale-jog mentül előbb meg fog oldatni; azonban én őszintén megvallom, nem hiszem, hogyha ezen törvényjavaslat törvénynyé válik, hogyha a korcsmai hitel eltöröltetik, vagy megszoríttatik, ez magát a regale-jog értékét különösen alterálná. Nem ebben van az oka a regale-érték csökkenésének, másban van, oka keresendő korábbi rendeletekben, nevezetesen az 1876-ik évben, 59,560. szám alatt kibocsátott azon ministeri rendeletben, mely a butellázási jogot kiterjesztette és azt a bortermelőnek megengedte. Én tudom, t. ház, meg vagyok róla győződve, hogy a kormánynak szándéka, mikor a butellázási jogra nézve rendeletét kibocsátotta, nemzetgazdaságilag helyes és méltányos volt. Elképzelem, hogy a czél az volt, hogy jeles bortermelők az országban, mint pl. báró Kemény Gábor t. minister ur és Szalay Imre t. képviselőtársam jelesebb fajú, kiváló minőségű boraikat közforgalomba hozhassák, azonban ez intézkedés a czélon túl lőtt; mert a következés az lett, hogy minden második és harmadik szőlőgazda palaczkokban árulta a borát, még pedig aránylag olcsóbban, mint azt a korcsmában lehetett kapni és ez volt az oka, hogy a regale I értéke azon idő óta, mintegy 10 év óta megI csappant.