Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-181
8 181, orss-igos ttíés február 1, 188S. tokban maradjatok meg jövőre is, de figyelmez* tetlek a szerencsétlen Lengyelország sorsára, melynek földmívelő osztályát megsemmisítette, koldussá tette az a pálinka és az a kölcsön, melylyel most titeket kínálgatni kezdettek. A mit a muszka száz év alatt végrehajtani akasztófáTal, kancsukával és Szibériával nem tudott, a nemzetiség megsemmisítését ma-holnap befejezi már Krakkó téréin a pálinka és kölcsön." T. ház! Én tiltakozom újból minden nekem betudható felekezetiségi vagy faji czélzatok ellen. Nekem mint képviselőnek foglalkoznom kell hazám bajaival ét> ezt teszem is. (Helyeslés.) Folytatom tovább. Fontos hallani és tudni a dolgot: „ Felső -Magyarország Kárpátvidékein, hol a galicziaiakkal élénk összeköttetésbeu állanak, számuk felülhaladja a 100,000-et. De még csak hagyján! Hanem „végy egy nagy térképet elődbe s onnan kezdve, a hol a Tisza a síkságra lép, odáig, a hol a Dunába merül, jegyezd meg vörössel az izraelirák földbirtokát s elbámulsz azon, hogy mennyi — nem a „magyar vérrel szerzett", — hanem a magyar adóssággal veszített föld az!" Én részemről nem azt kárhoztatom, a ki szerzi, hanem azt, a ki elveszti. „Ugyanezt találod a Duna mentén és egyebütt K országszerte, nem én mondom, Hunfalvy a nagy néptanulmányozó és népbuvár mondja. És t. ház, igy zárja be idevonatkozó figyelmeztetését, mementó apostropháit Kozma: „De vigyázzatok, legyetek éberek, mert korcsmáitokat már ti is a többet Ígérővel kezditek benépesíteni. Erdő-SztGyörgy, Naznánfalva Talóságos zsidóteleppé nőtte ki magát s ezek és Maros-Vásárhely s M.-Szentkin'ly szeszgyárainak füstölgő magas kéményei messzire hirdetik, hogy a védvonal egy pontja át van törve. Vigyázzatok!" T. ház! így áll a dolog országszerte. Ne ámítsuk se magunkat, se az országot, hanem hivatásunkhoz és kötelességünkhöz képest igyekezzünk felismerni a bajt és ragadjuk meg a valódi, czélra vezető eszközöket! Én bátor voltam, a t. háznak figyelmébe ajánlani, hogy nekünk vámsak törvényeink, ott van az ipartörvény, ott van a közegészségi, a büntetőtörvény. No hát éljünk azon törvényekkel, használjuk védelmünkre és oltalmunkra ezen rombolatok ellenében, (Helyeslések) mert, t. ház, ne kicsinyeljük a bajt. Miről van szó? Milyen tömegeknek betegségérő] van szó. (Halljuk!) Én statistikai számításokkal kimutathatnám, minő tömegekről, de nem akarom a t. képviselőház figyelmét statistikai adatokkal tovább fárasztani. (Halljuk! Halljuk!) Csak tisztán arra utalok, hogy az a népréteg, a melyben ez a baj leginkább pusztít, épen a munkások, a kisgazdák, kisiparosok osztálya, (ügy van!) És mekkora ezek száma? Ha csak hozzávetőleg és leszállított becsléssel vesszük feleségükkel, családjukkal együtt — mert ezekre is kiterjed a baj — hiszen tudjuk, hogy nemcsak a felnőtt ember iszik, hanem a csecsemőkbe s a pólyában levő gyermekbe is beesepegtetik a mérget azon felfogás szerint, hogy szoktassuk hozzá, hadd erősödjék, (ügy van!) S a magyar embernek sok más babonái közt meg van azon babonája is, hogy a pálinka orvosság, a jó paprikás pálinka uni versalis gyógyszer. (Derültség. Helyeslés.) ts, t. képviselőház, itt észrevétel nélkül hallunk olyan hangokat, hogy a pálinka valódi életszükségletet képez! Méreg az, melyet le kell küzdenünk vagy legkisebb mértékére szorítanunk! Magyarországon csak azok száma, kik valósággal korcsmárosok, tehát korcsmával üzletszerűleg foglalkoznak, nem említve a többi, minden néven nevezendő nyilt és zúgüzleteket, a hol pálinkát és szeszes italokat mérnek, összesen 36,552-re megy. Hát, t. ház, midőn népünk (Halljuk!) vagyonának, erkölcseinek, testének, lelkének megrontására úton útfélen, nyiltan és elbújva ólálkodnak ezen üzletek és fogdossák áldozataikat; midőn ezt látjuk országszerte, vagy a hol még nem általános a ragály, de már ott van a határokon, már a védvonal egy-két pontján át van törve: hát akkor azt mondjuk-e, hogy még nincs itt az egész baj, ez csak magyarországi baj, ez csak felvidéki baj?! Ne akarjunk a magyarországi felvidék példáján tanulni és idejekorán gátat vetni a baj terjedésének? (Általános helyeslés.) Hát én, t. ház, újból hangsúlyozom azt, hogy semmi mesterséges s a czélra egyenesen nem néző intézkedésekkel nem vélem ezeket a bajokat komolyan orvosolhatni, hanem igenis látom azt, hogy a korcsma-hitelnek, ezen könnyű, tolakodó, ólálkodó hitelnek a megfékezése s megszorítása oly értelemben, mint hz ipartörvény, a közegészségügyi és büntető törvény arra módot adnak: igenis, ezt hangsúlyozom és követelem. (Helyeslés.) De a mellett teljesen hatálytalannak nem tartom azon intézkedéseket sem, melyeket most vesz czélba a törvényhozás, t. i. a korcsmai hitel megfékezésére, megrendszabályozására irányadó törvényt. De miután én attól nagy eredményeket nem várok, semmiféle fogalmazásban, sem ugy, hogy csak bizonyos összegen alul legyen a korcsmahitel beperelhető, sem ugy, hogy attól a beperelhetőséget megvonjuk. Mert hiszen a beperelésre alapítani az intézkedés súlyát, nézetem szerint igen sok esetben fictió. (Helyeslés.) Az a korcsmáros, a ki markában tartja a népet faluinkban, az azt az elrészegesedett embert nem fogja beperelni, nem is tette eddig sem, (Ugy van!) ezután sem teszi, van a korcsmárosnak ezer meg ezer módja, hogy meg-