Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-186

gg 186. orszásos filét febrnfir 10. 1883. dem a t. minister urat, tett-e már ez ügyben — t. i. a terenye-karczagi vasút ügyében tanulmányokat, a melyeknek alapján oly irányban ígérhette oda az állam támogatását, mely ellen nemcsak egy vidék, de tekintve az egri szárnyvasutat, maga az állam érdeke is egyenesen tiltakozik?" Hát t. ház, nem a kormánynak a feladata a vicinális vasutak tekintetében tanulmányokat tenni, hanem az első sorban az érdekletteknek a feladata. Midőn a tervek beadatnak, akkor történik a kormány részéről a részletes tanulmányozás. Igenis, tájékozva kell lennie a kormánynak az iránt, hogy mely pontok helyesek stratégiai, közgazdasági és forgalmi tekintetekből, de a részletes tanulmányozás nem az ő dolga és inkább azért kell tájékozva lenni, hogy a maga tiltó hatalmával éljen, mintsem hogy közvetlenül közreműködjék az előleges tervek készítésében. A mi azt illeti, hogy az említett vonal netalán kárára lenne az országnak, engedje meg a t. képviselő ur, az oly távol álló két kis parallel vonalrész, mint a terennei és a pétervásári-siroki, verpeléti rész, nem látom be, hogy bármely vasút j öved élni ezőségét cs orbítaná. A második kérdése a t. képviselő urnak a következő : „lgaz-e azon hir, hogy állítólag a fent érintett consortiumnak egy milliónál több értékű vasúti sín lett igérve az állam által átveendő, teméezetesen mit sem érő részvények fejében?" Erre már megfeleltem, mikor mondtam, hogy én síneket sem 1 millió értékig, sem kevesebb értékig nem ígértem. Hogy kérték, azt jeleztem. Hogy mi lesz a végelhatározás, nem tudom. Hogyha netalán adatnának sínek, ez ugv tekintendő, mint pénzsubventio. Ezt mondtam. És hogyha e tekintetben megállapodás jön létre, az az országgyűlésnek bemutattatik. Ez is való. Hogy pedig én kilátásba nem helyeztem sem pénzt, sem sínbeli segélyezést: ezt tudják mindazok, a kik abban a küldöttségben résztvettek. A harmadik kérdése, a képviselő urnak ez volt: „Fogja-e a t. minister ur ezen összeköttetési kérdést tanulmányozni, hogy az csak oly irányban engedélyeztessék, mely ugy a vidék, mint az országos közforgalom érdekeinek s igy az állam érdekeinek is egyedül felel meg." Erre válaszom egyszerűen az, hogy részletesen nem lógom tanulmányozni, de az kánt már tájékozva vagyok. Kérem a t. házat, méltóztassék e válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szederkényi Nándor: T.ház! Mikor interpellátiómat megtettem, érintettem, hogy interpellátiómat igenis egy nagy város, egy nagy vidék érdekében teszem. Azt gondolom, hogy egy város és egy nagy vidék érdeke mindig érdemel annyi figyelmet, mint a magánérdek, legyen az gróf Károlyié, vagy bármely kőszénbirtokosé. Az a válasz, melyet a minister ur nekem adott, ugy tűnik fel nekem, mint előleges ügyvédi érvelés azon tervezetek mellett, melyek a minister ur által is érintett Károlyi-féle consortium által Eger városának és vidékének érdekei ellenében létrehozattak. A minister ur azt mondja, hogy még ezen ügynek tanulmányozása nem volt előtte, mert hiszen nem az o dolga, hanem az érdekelteké az előleges tanulmányozás, tehát a minister ur szakszerüleg mitsem tud mondani. B. Kemény Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: De igen! Szederkényi Nándor: Igen? Tehát helyesnek tartja a minister ur a Károlyi-consortiuitt által tervezett vonalat és a közforgalom érdekeivel megegyezőnek? Mert hiszen e körül forog a kérdés és én épen azért intéztem a kérdést, hogy helyesnek tartja-e. No hát, ha helyesnek tartja, mert hallgatásából azt kell következtetnem, tisztán áll előttem az, hogy a minister ur azon tervezetet, mely ellen Eger városa és vidéke kérvényez, melynek érdekében interpellätiómat benyújtottam s melynek szakszerű tanulmányozására kértem a minister urat, hogy a szakszerű tanulmányozásra a minister urnak sem ideje, sem módja nem lehetett. Miképen is lehetne ? Hiszen még az illető érdekeltek körében sincsenek meg a számítások és már a minister ur határozottan itél és véleményt tud mondani. A minister ur még annak vitatásába is belebocsátkozik, hogy Pétervásártól mily nehéz az építés Eger városáig. Különös, hogy a minister ur ilyet constatál a ház előtt, miről kezében adatok vagy tervrajzok, kimutatások nincsenek. A minister ur azt mondja, hogy ismeri a vidéket. Megengedi talán, hogy én is ismerem azt. Talán az építés ott nehézséggel jkr: de azon consortium, melynek élén Eger városa áll, vájjon kérte-e a ministertől azt, hogy azon nehézségek legyőzésére az állam pénzéből segítséget adjon? Nem kérte. Hanem azt kérte, hogy ha Eger városának és vidékének érdekeit nem hordja szivén : akkor ne hordja a Károlyi-consortium érdekét senu (Ugy van! a szélsőbalon.) A minister ur azt fejtegette és magyarázta ügyvédileg, hogy szoktak postaszállítási szerződéseket is kötni helyi érdekű vasutakkal; és hogy ezt kérte a Károlyi consortium is. Én azt megengedem és tudom is, hogy az állam minden, nemcsak állami, hanem helyi vasútnak is átadja a postaszállításokat. Ez nagyon természetes. De erről t. ház, csak akkor lehet szólni, midőn a vasút már kiépült. Prileszky Tádé: Az igaz! Szederkényi Nándor: Nagyon örülök rajta, ha Prileszky ur nekem ebben igazat ad. De előzetes tárgy altatás arra nézve, a mi úgyis be-