Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-179

179. országos ülés január 30. 1883. 339 igazságügyi bizottság általában és nagyban elfogadott. Az igazságügyminister indokolásában a következőket mondja az 1. §-t illetőleg: „Igaz ugyan, hogy a javaslat 1. §-ában a büntethető uzsorának definitiója az az előtt szokásban volt, alakilag helyes és a büntetőjogi tankönyvekben használt meghatározásnak nem tekinthető. Ámde másrészről elvitázhatlan tény, hogy az újabbi büntető törvényhozás, a magyar büntető törvényt sem véve ki, az imént jelzett álláspontot elhagyva, a szigorú definitiók helyett a bírónak szabályokat és útmutatásokat nyújt, a melyek a várt sikert kétségtelenül csak az esetre eredményezik, ha a bíró azokat helyesen felfogva, a törvényhozás által jelzett irányban és intentiójának megfelelőleg alkalmazza " Ezt megelőzőleg azt mondja, hogy az 1877: VIII. íörvényczikk a kamatmaximumot megállapította ugy az értékre, mint a pénzre nézve, de mert ez foganattal nem birt, szükséges volt büntetőjogi intézkedésről gondoskodni a nélkül, hogy annak mérvét bizonyos határozott arányban meg lehetne állapítani, a mire mutat az uzsora definitióján k kerülése és az, hogy ezen határozatlanság folytán az uzsoravétség tényálladékára vonatkozólag mind a társas bíróságok, mind a járásbíróságok azon helyzetbe fognaK jutni, h"gy miután a törvényhozás maga sem volt képes tisztán, nyilván és határozottan definiálni, hogy mi az uzsora vétsége, hogy hl kezdődik a kamatmaximum és hol végződik, hol vm túlzott és aránytalan előny, az uzsora ellen hatá'ylyal nem fo-rnak felléphetni. Mit várhatunk a biróságoktól akkor, ha az ily esetek felszaporodnak, mivel a felebbvitel korlátozásáról szóló törvény megalkotása folytán a kisebb bűnösök számát igyekeztek lehetőleg apaszíani ezen utón az első bíróságoknál. Ezekre nem terjed ki a felebbviteli korlátozás, járásbíróságok, kir. táblák, curia fogják elhatározni, hogy van-e büntethető cselekmény, vagy nincs, a mi annál nehezebb és annál több felszólalásra fog okot szolgáltatni, mivel itt a törvény 1. §-a a ministeri előterjesztésben, a bizottság által pedig egybefoglalva az 1. és 2. §§-ban sehol sincs megmondva, mi az az aránytalan előny, mely miatt az illetőt bűnvádi kereset alá akarják vonni. A törvény ezen intézkedése elegendő arra. hogy ezen törvényjavaslat kezdetben az általános vita alkalmával, a mint Komjáthy képviselőtársam által beadott s általam is aláirt határozati javaslat indítványozza, visszautasittassék szakbizottság meghallgatásával, a kamatmaximum megállapítása végett. T. ház! A kamatmaximumra nézve mit mond az igazságügyi bizottság ismét a ministerrel egyetértőleg? Aat mondja a bizottság: „A törvényjavaslat ugyanis nem állapítja meg a kamatmaximumot oly módon, hogy annak már csak egy százalékkal átlépése is megállapítaná az uzsoravétség tényálladékát. A két véglet közt, t. i. a kamatláb absolut szabadsága és a törvény által meghatározott kamatmaximum között a törvényjavaslat középállást foglal el. — Nem ismeri el az absolut kamatszabadságot, de nem is köti meg a felek szerződési szabadságát." Mi ez? Tekintettel a 4. §-ra, mely szerint a 8%-on túllépése lehet uzsoravétség, vagy pedig ezen felül vagy ezen alul, hol kezdődik, hol végződik az, mi az a középállás, ezt bővebben kifejtve e törvényjavaslatban nem látom, mint szintén ez irányban az eredeti ministeri indokolás határozott felvilágosítást nem ad és miután a főczél az volt az egész törvényjavaslat beterjesztése által — mert különben nincs értelme, valljuk meg az igazat — hogy az 1877: VIII. törvényezikkben meghatározott érték utáni S'/o túlhágása esetében büntetőjogi következések sanctionáltassanak. Mert ha nem az volt a czél, akkor ok nélkül hozták be a törvényjavaslatot, idéztek elő napokig tartó vitákat, az a czél más eszközök feltalálása és elfogadása által el nem érhető. Hogy azonban a t. kormány, jelesen az igazságügyminister és a túloldalról felszólalt képviselőtársaim nem akarják komolyan a bajt orvosolni, mutatja nem csak a számos beadott módosítvány és határozati javaslat, melyek nem annyira a, lényegre, mint inkább alaki szempontra mutatkoznak. Mutatják főleg azt, hogy itt egy valóságos visszaesésről van szó, különösen, miután ugy látszik, a ministerelnök ur jelzése következtében a túl oldalnak nagy többsége hajlandó lesz a b. Kemény által beterjesztett határozati javaslatot elfogadni, ez által az 1877 : VIII. t.-ez.-tői világos visszaesés fog történni, a mennyiben ezen íörvényczikk csak az érték után 8Ve, de nem a pénz után mondja ki, miből következnék, hogy ezekre nem fog kiterjedni. Ha már ezekre nem czéloztatik is a pénzérték s a pénzérték maga lesz irányadó, akkor igen természetes, hogy mindaz 1877: VIII. t.-cz., mind az e részben történt intézkedések az értékre nézve elenyésznek és kizárólag a pénzérték fog az uzsoravétség megbirálásánál irányadó lenni, következőleg csak pénzműveletek fogják az uzsoráskodás tárgyát képezni, holott igen jól tudjuk — különösen bátor vagyok hivatkozni azon földbirtokos urakra, kik a képviselőháznak szintén tagjai — hogy különböző szükségletek, éhség, ínség idejére tekintettel, de ezektől is eltekintve, bő termés idején a termés 1 beszedése, aratás alatt, miként szoktak ez n I kölesönök, a melyek legtöbbnyire terményekre I is szólanak, nem csak kettős, hármas arányban 43*