Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-179

i 338 l/S), omágos ölés jauuáf 30. 1881 tok a képviselőház által minden törvényalkotásoknál szem előtt tartandók volnának. Csakis ezen értelemben hiszem és képzelem, bogy amaz annyiszor hangsúlyozott elmélet és gyakorlat közötti összhang valósággal feltalálható és helyreállítható. Azon áramlat, mely legújabban jogéletünkben lábra kezd kapói, inkább tespedésre, visszaesésre és némi tekintetben az ósdi szellemek felidézésére mutat. Avagy nem arra mutat-e azon törekvés, a mely szerint a tulajdonjog korlätoztatni czéloztatik, mely által az ingatlanoknak forgalmára, értékére és a hitelére nézve káros hatások idéztethetnek elő; avagy nem erre mutat-e az, hogy a személy hitelnek bizonyos korlátozása., a szenvedő váltóképességnek megszorítása egy már elfogadott határozati javaslat következtében ép akkor czéloztatik, mikor a tisztelt igazságügyimnister ur indokolásában határozottan és alapos indokolással kifejezte azon reményét, hogy a váltóképesség korlátozásáról ez idő szerint szó sem lehet, ellenben ahhoz mégis hozzájárult. Igen természetes, hogy ez nem lehet egyéb, mint a személyes hitelre, az általános forgalomra nézve a sülyedés, visszaesés, a mint azt kétségtelenül az ipar és kereskedés és általában a nemzetgazdaság terén a legkártékonyabb hatással mutatni fogja. És ez által a szel emi és anyagi sülyedésnek kétségtelen jelei fognak mutatkozni. Ha már egyéb tekintetek nem, bizonyára ezen általam idézett jogmozzanatok elég okot szolgáltattak volna a t. igazságügyminister urnak arra, hogy addig is tájékoztatókig nyilatkozzék e fontos kérdésekre nézve. Miután a gyakorlat az elmélet követelményeinek kifolyása, egyik a másikkal karöltve haladó tapasztalatoknak folyamányaként szabad legyen az előttünk fekvő törvényjavaslat ötletéből oly kétségtelenül bebizonyult s a gyakorlat által igazolt tényekre hivatkozni, melyek, ha valaha, úgy jelenleg bizonyára indokolttá teszik ez intézkedés sürgősségét: az uzsora korlátozását. Ugyanis tény az, hogy a vidéki pénzintézetek és egyesek a nagyobb pénzintézetektől, főleg a fővárosból olcsó kölcsönt vesznek föl, valamint tény az is, hogy egyesek vidéki pénzintézeteknél, mint nagyobb hitellel birok olcsó kölcsönt vévén fel, azt rendesen nagyobb kamat mellett másoknak adják ki, olyanoknak, kik közvetlenül a pénzintézeteknél hitellel nem bírnak. Ez, bármilyen kis kamat mellett, az uzsoráskodás egy nemét képezi. Tény az, hogy egyesek nemcsak a kamatuzsorát gyakorolják, hanem tőkeuzsorával is összekötik az ilyen pénzműveletet. Ha például valaki lÜOfrtotkér kölcsön, rendesen 150, 200-ról adat az illető magának irást. Ez oly lelketlen neme az uzsorának, melyet törvényhozásunk eddig nem igyekezett korlátozni. Jelenleg a 2. §-ban ez ellen is lehet némi intézkedést tenni. Téli}' az, mi a házban nem egyszer hangsúlyoztatok s mit az indokolás is kiemel, hogy számos ember nem azért jutott tönkre, hogy uzsorások keze közé került, hanem elemi csapások, tűzvész, pazarlás, sport következtében, anyagi helyzete annyira megromlott, hogy aztán kénytelen volt az uzsorások karmai közé jutni. Az ilyen, az értelmiség magasabb fokán álló egyénekre kevés becscsel bir az uzsorának korlátozása, de annál nagyobb hatást fog ez gyakorolni az iparosokra, kereskedőkre és kisbirtokosokra. Kétségtelen, hogy az uzsora által okozott bajokon legkönnyebben lehetne segíteni pénzelőlegezési, hitelezési, viszonsegélyezési, különösen a takarékpénztárak által, melyek jelenleg az országban 400-on felül vannak. Azon vád ellenében, melyet a takarékpénztárakra nézve azon szempontból hoznak fel, hogy azok maguk uzsoráskodnak, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ezen takarékpénztárak alapját a részvényesek által befizetett alaptőke képezvén, az miut risqtiirozott pénz, ha váltó üzletekre nagyobb kamat mellett adatik is ki, számos egyénekre segélyt képez, mert sok elzüllött egyént az uzsorások körmei közül kiment. E tekintetben örömmel üdvözlöm az e tárgyban felszólalt több aristokrata képviselőtársamat — a kik belátva azt, hogy mint ugyanazon közös anyának gyermekei, ők is hivatva vannak a közjólétet előmozdítani és az elszegényedett és a jelenlegi rendszer által képtelenné vált nép sorsán segíteni, különböző módokkal és ajánlatokkal állnak elő, a melyek azonban palliativ gyógyszerek. Es ha ezek ez időszerűit nem juthatnak is érvényre, ez ne laukaszsza őket, hanem bátorítsa és vigasztalja azon tudat, hogy habár e háznak azon többsége, a mely ez idő szerint az ország sorsát intézi, nézeteiket nem pártolja is mindenben, miután őket a nép jólétének emelésére irányuló törekvés, az iparos és az alsóbb, különösen a középosztály sorsának javítása vezeti, a miért érdemjeleket és kitüntetéseket ugyan sohasem fognak nyerni: azon törekvés, a melyet e házban ez időszerint kifejezésre juttattak, a társadalmi és általában a socialpolitikaij téren előbb-utóbb arra fog vezetni, a melyre^Magyarország hivatott, hogy a közép és az alsóbb néposztályt lehetőleg anyagilag függetlenné és boldogabb állapotba juthatóvá tegye. Áttérve a törvényjavaslat 1. §-ára, e tekintetben két nevezetes adatra hivatkozom, a melyre a képviselőházban eddig tüzetes észrevétel nem tétetett. Ennek egyik része vonatkozik az igazságügyminister ur indokolására, a melyet az