Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-178

332 178. •rszásw «14s j*«*ir 2». ÜSS. De t. ház, én a t. képviselő urnak még egyébért is köszönettel tartozom; köszönettel tartozom jelesen azért, hogy megmondta, hogy mi a kormány feladata. Nem mondom ugyan, hogy ne sejtettük volna eddig is; némi homályos derengés ne lett volna előttünk, sőt némi jelét is adtam azon megtámadott felszólalásomban is, hogy van, hogy a mennjdre a kormánynak ós törvényhozásnak lehet, szükséges e kérdéssel foglalkozni, hogy olcsó hitelt nyújtsunk az ország azon messzebb eső részeibe, de mindenesetre ne$em, valamint a t. kereskedelmi minister urnak nagy megnyugtatásunkra szolgál, hogy útmutatást tisztán fogalmazva nyertünk. Igyekezni fogunk megfelelni, ha nem tehetjük oly mértékben, mint a t. képviselő ur tehetné, tulajdonítsa gyöngeségünknek. (Derültség.) Szilágyi Dezső: Annak fogom tulajdonítani ! Tisza Kálmán ministerelnök: Egyébiránt kénytelen vagyok ismét kijelenteni, hogy bár bizonynyal e kérdéssel tüzetesen fog foglalkozni a kereskedelmi minister, fog, a kire talán hasonlag tartozik, a pénzügyminister, azt a bűnt, hogy én is foglalkozom, nem tagadhatom, el fogom követni. (Derültség.) De t. ház, nem terjeszkedve ki most a váltó kérdésére vonatkozó nézeteimre, melyeket, azt hiszem, elég világosan fejeztem ki a múlt alkalommal, azt vagyok bátor kijelenteni, hogy azon nézetét a képviselő urnak, hogy a váltó-törvény iránt kelljen itt mellékesen bármely discussiót felvenni, vagy hogy ezen törvényjavaslat szoros kapcsolatban volna azzal, hogy a szenvedő váltóképesség irányában minő változtatás tehető, részemről nem osztom és nem oszthatom. Azt egy véghetetlenül fontos, nagyon meggondolandó oly kérdésnek tartom, melyet szoros kapcsolatba az uzsora-törvény kérdésével nem lehet hozni. Itt tehát hibát a kormány részéről el nem ismerhetek. (Helyeslés a jobboldalon.) Végezetül a t. képviselő ur aztkivánja, hogy a benyújtott módosítványok a jogügyi bizottságsághoz utasíttassanak. Én tudom t. ház, van sok eset, midőn ez helyes és ha talán akkor, mikor ezen módosítványok beadattak, egy napokig tartott discussió előtt, valaki ezt proponálta volna, hajlandó lettem volna elfogadni. (Felkáltások a szélső bálfelöl: Komjáthy proponálta ! Zaj.) De hogy most ezek visszautasittassanak, abban nemcsak időveszteség volna, de megújulását látnám ismét egy több napokig tartó vitának ugyanazon tárgy fölött, a melyet már kétezer: az általános tárgyalásnál és most a 1. §-nál megvitattunk. (Helyeslés jobbfélöl.) Én azt hiszem, hogy mindenkinek módja volt és lehetett, a ki a vitát végig hallgatta, magát tájékozni; sőt azt hiszem, maga Szilágyi képviselő ur is kevesebb kifogást tett volna, ha nem is lényegileg, de legalább alakilag báró Kemény János módosítványára, ha mielőtt jónak látta e kifogásokat tenni, megtette volna azt, a mi, elismerem, igen unalmas sokszor, hogy t. i. azon vitát, a melybe critizáiólag bele akar szólni, legalább annyiban a mennyiben eoncret indítványokra vonatkozik, meghallgatta volna. Mert, sokat nem mondok, ha Teleszky t. barátom beszédét hallgatja meg, nem mondhatta volna arról, hogy semminemű indokolás a báró Kemény János módosítvanya iránt nem történt, (ügy van! <f jobboldalon.) Végezetül még egyet s aztán bezárom szavaimat. (Halljuk!) A képviselő ur nem támad meg, nem mondhatnám, mert kiemeli, hogy egyáltalában nem akar ellenzéki élt adni a dolognak; de mégis elmondja critizálva, hogy minő eljárást követett a kormány, hogy behozta a javaslatot, azután adatik be egy módosítvány és ezen módosítványt a kormányelnök elfogadhatónak tartja. Egyben tévedett a képviselő vir és ezt nem csodálom, abban t. i., a mit a szabadelvű párt körében történtekről mondott, mert ott kötelező párthatározat nem hozatott ugyan, de a nyilatkozók, a jelenlevők többsége óhajának a báró Kemény János módosítványa felelt meg leginkább. De hát t. képviselőház, mit csináljon egy minister? En részemről épe.i azon oldalról — alig hiszem hogy nem a képviselő ur által is, ezt nem tudom bizonyosan — meg voltam támadva akárhányszor, hogy ez nem is parlamentarismus, hogy a kormány megcsinál valamit, azután erőszakkal az ő mamelukjaival megszavaztatja; ez nem parlamentarismus, ez absolutismus. (Felkiállások a szélső baloldalon: Ugy is van!) Nos hát most jön egy eset, (Halljuk!) ahol a kormány ugy saját elvtársainak, mint másoknak nézeteit, aggályait meghallgatja; és a mennyiben a czél veszélyeztése nélkül lehetőnek tartja, figyelembe veszi. Ez meg aztán már, a képviselő ur szerint, nem tudom, mely szót használt: a helyzetnek meg nem felelő, rosszalandó eljárás. (Derültség jobbfélöl.) Hát a t. képviselő ur nézete szerint a kormánynak sem ragaszkodni nem szabad ahhoz, a mit proponál, se nem szabad magát egyik vagy másik propositióra nézve vagy eapacitáltatni, vagy opportunitási okokból engedni. (Tetszés a jobboldalon.) Hogy mit szabad tehát és mit kell, azt nem tudom; majd tanulmányozni fogom akkor, ha helyet cserélünk, a képviselő ur eljárásából, (Élénk tetszés és derültség a jobboldalon) melyben bizonyosan azon harmadik, még sehol fel nem talált tökéletesség fogja kinyomatát nyerni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Magam részéről ismételten kérem a törvényjavaslatnak nem elhalasztását, hanem eldöntését. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szilágyi Dezső képviselő ur kivan, gondolom személyes kérdésben szólani.