Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-178

17S orseágoi ülés január 29- 1888. 331 matlábmegszorítását és szabadon bocsátottuk atőkét azon hitben, hogy a tőke a concnrrentia utján fogja mérsékelni a kamatlábat és a természetes kamatláb s a concurrentia mérséklő befolyása mindenütt uralkodni fog. A tapasztalás mit tanúsít? Azt-e, hogy e mérséklő befolyás mindenütt nyilvánult? Nem. A hitelnyújtás és annak ára közt való aránytalanságnak egyes körökben aggasztó tünetei merültek fel nemcsak gazdaságilag ziláltabb országokban, de felmerültek Németországban is, mely gazdaságilag a rendezettebbek közé tartozik. Hát mi következik abból? Az, hogy hamis a kamatláb szabályozásának törvénye? Nem, hanem következik belőle az, a mi itt a házban általánosan elismertetik, hogy vannak társadalmi rétegek, a hol a verseny egymaga a kamatláb mérséklésére nem hat elengedőleg. Egy átlagos rendszabálylyal, minő a kamatmaximum törvényes vagy egész büntetőjogi megállapítása, ezen segíteni nem lehet. Ugy látszik, a kamatmérséklés feladatát e különböző körökre, különbözőleg azok viszonyai szerint kell lehetőleg megoldani; ugy látszik a feladat abban áll, megtalálni a formákat, melyek az olcsóbb tőkék levezetését ezen rétegekbe is eszközlik és pedig lehetőleg oly követelés^ kizárásával, mely azok megdrágulását eszközli.Es még ez a feladat meg nem oldatik a lehető határig, addig a kamatmaximum meghatározásával, ugy hiszem, nem hogy segítenénk, de inkább rontunk a dolgon. De azzal a feladattal a t. kormány még nem tett mindent. Ha a t. kormány azon nézeten van, hogy semmit sem lehet tenni, ezen kérdésben, mert ily nézet is lehet, akkor adós annak igazolásával és okai kifejtésével, hogy e terén semmi hasznost nem lehet tenni; de minden körülmények közt felvilágosítással, vezetéssel tartozik ebben a kérdésben. És én e tekintetben és e feltevésben és várakozásban, elfogadtam általánosságban a törvényt és nem fogadtam el a kamatmaximumra vonatkozó indítványokat. A mi pedig az 1. §. szövegezését illeti, abból az indokból, melyet beszédemben kifejtettem, én egyenesen azt az indítványt teszem, hogy úgy az Apáthy, mint b. Kemény János, mint Helfy, Unger és Gáli képviselőurak módosításait, a melyek semmi egyebet nem tárgyaznak, mint az 1. §-ban meghatározott büncselekvénynek így vagy amúgy való megszabását és melyek tüzetes előleges jogi megvizsgálást és a t. háznak tájékozását szükségessé teszik, hogy azok utasíttassanak jelentéstétel, esetleg a szöveg módosításának javaslása végett a jogügyi bizottsághoz. Máskép nézetem szerint avval a teljes tudattal és nyugalommal, hogy a hozandó intézkedésnek legális horderejét megítélni birjuk, nem hozhatunk törvényt, nem tudhatjuk meg a bűncselekvény fogalmát. (Helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Rövid pár szó elmondására kérem a j [ t. ház engedélyét, annyival inkább , mert a különböző módosftványokról, azokon felül, a miket azok mellett egyes képviselők elmondottak, bizonyosan lesz alkalma az igazságügyminister urnak nyilatkozni. Van azonban, hogy ugy fejezzem ki magamat, némi parlamenti szempont, mely felszólalni késztet. Szilágyi t. képviselő ur szíves volt rosszalni, hogy én ez ügyben felszólaltam. Örömömet fejezem ki a felett, hogy idejekorán megérkezett, azért, mert megfehet, sőt igen valószínű, hogy csakugyan e ház tagjai tájékozatlanok és igy volt alkalma neki kellő és más által nem nyújtható tájékozást, a melyre ő egyes egyedül képes e házban, megadni. (Derültség jobbfelöl.) A mi felszólalásomat illeti, én,t. ház, abban a nézetben voltam és vagyok, hogy mint minden egyes képviselőnek, ugy talán nekem is szabadságomban áll akkor szólalni fel, mikor a házszabályok és e törvény szerint lehetvén, a felszólalást magam czélszeríínek és helyesnek tartom. (Mozgás a baloldalon.) Ha erről más nézetek vannak, igen sajnálom, de azokat a, parlamentarismussal megegyeztethetőknek nem tartom. (Helyeslés jobbfelöl.) Különben méltóztassék megengedni még azt is, hogy ha a ministerek közül bárki a szakministeren kívül szól, talán nem feltétlenül megrovandó, de különösen nem az, a kinek történetesen az a helyzete a parlamenti fogalmak szerint, hogy a ház egyik pártjának és történetesen épen a többség parlamenti vezéréül tekintetik. Nem mindig kellemes, de azt hiszem, kötelessége olykor, midőn a házban még eddig nem is vitatott, egészen új, meszsze kiható elméleteket tárgyalnak, állást foglalni, nézeteit azokkal szemben nyilvánítani. Ez mit én tettem. Ha mellékesen nyilatkozom, egyéni nézetem szerint, magáról a javaslatról, ezzel az igazságügyminister szakszerű felszólalásának egyáltalában nem praejudicáltam. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Különben t. ház, ami egyélű nézetemet illeti, bátor vagyok megjegyezni, hogy azt hiszem, hogy az ellen, midőn üzleti színbe, vagy más nem pénzkölcsönzési alakba bujtattatík, a valóságos uzsoráról van szó — a mi, mint Teíeszky i képviselőtársam el is mondotta, a második szakaszban van és ha nem elég, lehet kiszélesítve adni biztosítékát — de azt nem fogja tagadhatni senki — részletekbe nem mehetek — hogy azon általánosságban tartott szövegezés csakugyan adhatna oly magyarázatokra okot, minők a képviselő ur intentióinak is nehezen felelnének meg, mert sokszor, pl. egy takarékmagtárból gabna kölcsönöztetik, ha a gabonát magában veszi, irtózatos uzsora, ha azonban értékére reducáljuk, még néha azon megpótolt mennyiség nem fizeti meg az eredetileg adott értéket. Ily zavarokra vezetne a nagyon általános fogalmazása annak, a mit a javaslat kifejezni kivan. 42*