Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-178
322 178 országos ülés január 29. 1883. szolgáltatás között szembeötlő aránytalanságra vonatkozik. Ezen passusra bátor vagyok megjegyezni, hogy fordulnak elé hitelezések, a hol a túlságos kamat a vagyoni romlást előidézni nem alkalmas rendkívüli körülmények folytán. Vegyük például, hogy gazdag szülők gyermeke 80—90°/o mellett vett fel kisebb kölcsönt, ennek fizetése nála a vagyoni romlást előidézni nem alkalmas, de mindamellett büntetendő s a bizottság abból indult ki, hogy az uzsora minden neme megakadályoztassák, azért felvette ide e fogalmat. De meg kell jegyeznem, hogy azon aránytalanságnak mérve, a mely itt értetik és a mely a büntetésnek alkalmul szolgál, igen tág, mert más támpontja a bírónak nem lehet, mint legfeljebb az, hogy alkalmazkodjék a szokásos kamathoz; s a mennyiben a kikötött kamat ettől eltér, az ecelatánsabb eseteket kivéve, igen nehéz a határvonalat megállapítani, mikor kezdődik az uzsora. A bizottság többsége e tételt felvette, én ellene szólottam s most csak azon csodálkozom, hogy a kik a bizottságban ennek felvételét szorgalmazták, itt íel nem szólaltak mellette; én ennek kihagyását fogom indítványozni. A harmadik ellenvetés vonatkozik a szöveg azon részére, mely a hitelezésről szól. A hitelezés fogalma sokaknak ugy látszik, hogy tág. E kitétel azért vétetett fel, mert a bizottság — a mint már említettem — az uzsorának minden nemét, módját kizárni akarta. Ha csak a kölcsönökre szorítkozunk, akkor kihagyjuk a hitelezésnek többi számos nemeit, pl. az adásvevési szerződéseknél előforduló hitelt, mikor a vételár hiteleztetik és előfordul más esetekben is, pl. örökösödés esetében az örökrészre nézve. Azon kifogás tétetik továbbá, hogy e kifejezés oda vezethetne, hogy a biró hivatva érezné magát nemcsak a hitelezésnek feltételeit, hanem magát az adásvevési szerződést is bírálat alá venni. Bocsánatot kérek ez merő tévedés, a törvény szövege világosan a hitelezés feltételeiről szól. Ebből következik, hogy a bírónak ez esetben semmi köze azzal, hogy a vételár az árúnak megfelel-e vagy nem, hanem csakis azt kell megbírálnia, hogy a hitelezés olyan feltételek mellett történt-e, melyek csakugyan uzsorát képeznek. Ha attól félünk, (Halljuk!) hogy a biró ezek alapján azután az adásvételi ügylet bírálatába bocsátkozik, téves szempontból indulunk ki. Igenis, jöhet a biró azon helyzetbe, hogy kénytelen lesz az egész adás-vevési szerződést bírálata tárgyává tenni. De mikor lehetséges ez? A 2. §. alapján, mikor az fog állíttatni, hogy színlett a szerződés ; ez esetben meg kell bírálni az egész ügyletet, hogy A színlett szerződés esete csakugyan fenforog-e vagy sem. Ez okokból én, t. ház az igazságügyi bizottságnak a javaslatát tartanám leghelyesebbnek, mert az kiterjed a hitelezés minden nemére — kihagyásával az általam említett passusnak. Ennélfogva tehát Apáthy t. képviselőtársam indítványához nem járulhatok. Még távolabb áll ettől b. Kemény t. képviselő urnak indítványa, mert ez tisztán a pénzkölcsönökre kívánja szorítani az uzsorabüntetést. Meg kell engednem, hogy az indítvány, a mi a formulatiót illeti, valamennyi többi indítványt fölülmúl, mindegyiknél érthetőbb, világosabb. Hanem én most sem tudom magamban azon aggályt elfojtani, hogy ezen indítvány mellett az uzsorának egy igen kiterjedt neme büntetlenül maradna. Azt hallottam ugyan az előttem szólott Teleszky István t. képviselő úrtól is felemlíteni, hogy ez esetek inkább älszerződések lesznek és ezeket a 2. §. szerint kell majd bírálni. Bocsánatot kérek, nem álszerződések, hanem valóságos szerződések alakjában is előfordulhat az uzsorának ezen neme. Vegyük fel a legközönségesebbet. Faluhelyeken, tudjuk, hogy a nép, mikor rósz esztendők vannak, télen át megszorul és akkor élelmi szerek kölcsönvételére van kényszerítve; elmegy a nagybirtokosokhoz vagy a korcsmároshoz, vagy más, a faluban lakó gazdagabb emberhez, kinek nagyobb készlete van s attól vesz kölcsönt. Milyenek ezen kölcsönnek a feltételei ? Rendesen alterum tantum: a kölcsönvevőnek egy mérője után aratás idején még egy mérőt kell adnia. Első tekintetre minden ember azt mondhatná, hogy ez a legvilágosabb uzsora, mert 1007.:. De tényleg csakugyan előfordulhat az eset, hogy ez nem uzsora. Vegyük csak az 1881. és 1882. évet; 1881. végén a búza ára faluhelyen is métermázsánként 10 frt volt; 1882-ben kevéssel aratás után leszállt 5—5 frt 20 krra. Tehát az a kölcsönvevő, a ki 1882. nyarán 1 mérő helyett 2 mérőt adott vissza értékben, tényleg nem tízet ott uzsoráskamatot. Ezen ügyleteknél e szerint a biró állása egy kissé csakugyan nehezebb. Mert nem lehet itt absolute, általános fogalmakból kiindulni, hanem ismerni kell az egyes vidékek szokásait és az árak hullámzásait; a birákról azonban feltehetjük ezt, mert hiszen ők nem idegen országból hozott emberek, hanem hazánkfiai, hogy ismerik hazánk gazdasági viszonyait. En nem akarok itt senkit gyanúsítani, mert igen jól tudom, hogy sokszor a birtokos jótéteményt tesz a néppel ily esetben is; de visszaélések itt is, ott is történnek, mikor t. i. nemcsak az köttetik ki, hogy a kétszeresét adja vissza az adós. hanem azonkívül két-három kézi vagy igás napszámot kell teljesíteni az illetőnek. Ez már csakugyan az uzsora fogalma alá esik. Kérdés csak az, hogy mit tartunk helyesnek? Azt-e, hogy eltekintsünk attól, hogy ily ügyleteknél is előfordulhat uzsora és az általánosat tartva
