Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-178

178. óriásra* ülés jannár 29. 1*88. 319 okoknál fogva nem a nagy forgalmat, a nagy kereskedelmet kell tekintetbe venni, hanem azon viszonyokat, a hová a kereslet és kínálat nagy nemzetgazdasági elvének természetes hatása nem ér el. Ügy vagyunk ezzel, mint midőn a nagy tenger szinén hullámzó habok korbáesolódnak, mig annak fenekén álló víz van, a hová a viharnak hatása el nem ér. Azon vidékeken, a melyek nincsenek közel a nagy hitelforrásokhoz, ott a kereslet és kínálat közti általános törvénynek elve nem határoz, hanem határoz egyfelől a zseb, másfelől a nyomor és ennek van hatása. Tehát ezen általános elvet itt hangoztatni nem lehet. (Helyeslések a szélső baloldalon.) A második, hogy perhorreseálták, hogy minő dolog lenne pl. a gr. Apponyi Albert képviselő ur javaslata értelmében a változó kamatmaximumot kimondani, mert ha ez el fogadtatik, a törvényben lesz kimondva a birói önkénynek meghatározása, hogy ilyen törvény mellett, ilyen viszo^'ok között uzsora követtetett el és ezzel utólag lesz kénytelen egyszer 10, másszor 20, vagy 507,-ért valakit megbüntetni és ez veszélyes, mind a hitelező, mind az adós szempontjából; mert a hitelező érdekében kell egyrészről a törvénybe iktatni, hogy ő egyáltalában mikor cselekedhetik akként, hogy őt a birói önkény, vagy esetleg valamely rosszakarónak feladása folytán criminális per ne érje; másrészről pedig az adós szempontjából, mert utóvégre az adósnál sem mindegy az, hogy ha ő utólagosan hálátlansággal fizethetne és a törvény egyszerűen codificálná e hálátlanságot; mert az adós egetföldet igér, mikor a kölcsönt felveszi, hanem mikor fizetésre kerül a sor, szívesen megragadja az alkalmat, ha tudja, hogy a törvény szerint ilyen vagy amolyan kamat miatt a hitelezőt az uzsora vétségével megbélyegezheti; holott, ha a törvényben van megállapítva a maximum, nagyon jól tudja, hogy e miatt lehetetlen fellépni. Felhoztak jogászi szempontokat is, hogy hiszen nem lehet ezen dologban ugy intézkedni, hogy a törvény előre határozza meg a maximumot. A jogászi szempontokra azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az uzsora-kamatmaximum megállapításának nem okvetlen következménye még az, hogy criminalitás legyen a kamatmaxium áthágása. De még ha büntető-jogi szempontokból fogjuk is fel a kérdést, méltóztassék figyelembe venni azt, hogy nem egy oly cselekedetet, a mely a társadalmat alapjaiban támadja meg, mely a közerkölcsiséget veszélyezteti, a törvényhozás büntetés sanctiójával látja el; no már az uzsoráról is azt lehet mondani, hogy azok közé tartozik. Tehát, ha elismerjük azt, hogy a társadalmat esistentiájában támadja meg, akkor nem látom át, hogy miért irtózzunk annyira a büntető sanctióval való ellátástól. Én azon theoriáról nem beszélek, mennyire foly be a kínálatra és keresletre az állam más tekintetben is, de bizonyos, hogy politialis tekintetből akárhány oly tárgy van, melyekre nézve árszabást teszünk a közérdek szempontjából. Arra nézve, hogy ha valaki 77*7.-re pénzt ad, azt nem büntetik, a ki pedig 8-ra ad, azt már megbüntetik, ámbár omnis similitudo claudicat — mégis bátor vagyok felhozni, hogy ennek analogonja van már a büntető törvénykönyvben; mert a testi sértéseknél azok súlyos vagy könnyű volta bizonyos úgynevezett veszedelmes napokhoz van kötve. A ki 19 napig s 1 óráig szenved, az még nem súlyos testi sértés, ellenben a ki már 20 napig szenved, az már súlyos testi sértés. És lehet ugyan azt mondani, hogy ezt is mellőzni kell a törvényből, de mégis látva, hogy van ilyen büntetőjogi rendszer, azt kell mondanom, hogy ez magával a joggal nem ellenkezik. Kekem ez a, véleményem és azt hiszem, hogy ez a kifogás ennélfogva magában meg nem állhat és nincs olyan szó, melylyel egyátalában minden egyes törvényt ne lehetne csúfolni, ha azt akarnók. Nem szabad nekünk concrét esetekből sem kiindulnunk, mint ezt az előadó ur tette, hogy pl. mert egyes eset ilyen vagy olyan, arra nézve ott van, hogy ha a concrét álláspontot foglaljuk el, a büntető - codexnek általános része alkalmazható. Az ilyen esetek nem hathatnak arra, hogy már a törvényben kell hogy bizonyos garantiát nyújtsunk arra, hogy nem fog senki jogtalan zaklatásnak kitéve lenni. Azt mondják, a kamatmasimumot azért sem lehet meghatározni, mert a maximumból minimum lesz. Ugyanez érvet hallottuk akkor, mikor a büntető törvénykönyv alkotására a 87, meghatározásáról volt szó, azt mondották, hogy ez a minimum lesz. Epén ellenkezője bizonyul be ennek, mert ott, hol a pénzforrások közel vannak s hol a nagy forgalomból erőt meríthetett a kölcsönvevő, jóval alább a 87,-nál kaphatott pénzt, de viszont ott, hol a pénzforrások nincsenek olyan bőségben, annál magasabb lett a kamat. A törvénynek hatása miért nem lett? azért, mert az újra felszabadította az uzsorát. Mit mondott a törvény ? Azt, hogy a bírónak nem szabad ugyan megállapítani annál többet, de indirect mégis kimondta, hogy a biró annál sokkal többet is megítélhet, mert ha valaki éveken keresztül fizette a 20—257,,-et, azt többé visszakövetelni nem lehet. Ha a törvény a visszakövetelés lehetőségét kimondotta volna, én meg vagyok győződve; hogy ma nem tárgyalnák az uzsoráról szóló törvényjavaslatot. Én a törvénytől hatást kívánok és azt kívánom, hogy a törvényhozás ne hárítson mindent a biróra s ne kívánja aláásni még jobban a bíróságok tekintélyét, mint a hogy az aláásva van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Épen azért nem fogadhatom el azt, mit Helfy t. képviselőtársam mondott, hogy viszont mi ne merjük megmondani, mi legyen hát