Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-178
320 178. orsíágos ülés jaunAr 29. IS85. a kamatmaximum. Nem nem merjük, de nem akarjuk azt megmondanil mert arra, hogy bizonyos jövedelmezőségnek mennyi kamat felel meg, hogy hogy megállapittassék azon cinosura, melyről azt mondhatjuk, hogy a ki ennyi kamatért vesz pénzt, az lehetetlen, hogy ezzel Magyarországon általában boldoguljon, hogyha ezt meg tudjuk állapítani : állapítsuk meg; de az erre vonatkozó adatok összegyűjtése, megítélése a szabálynak, mint általános elvnek levonása, mely tűrhet kivételeket, a szakértők feladata, mert nem tudhat mindenki mindent. (Helyeslés szélső balfelől.) Azért pártolom Komjáthy képviselőtársam javaslatát, hogy ily módon megállapittatván a kamatmaximum, az mondassék ki a törvényben. (Élénk helyeslés sséteö balfelől.) Gáll József: A tárgy fontossága kényszerít t. ház, felszólalásra és az, hogy némely szempontok nem érintettek, a melyeknek érintése a dolog felvilágosítása végett szükséges. Kétségtelenül nehéz feladattal állunk szemben, mert segíteni akarunk oly embereken, a kik szorult anyagi helyzetben vannak, kik könnyelműek, vagy tudatlanok. Jól tudjuk, hogy a vagyonilag szorult ember helyzetén csak pénz, tehát egészséges hitelviszonyok, okszerű gazdálkodás segíthet. A könnyelmű emberen nehéz segíteni, a tudatlanság ellen ez a legbiztosabb módszer, a nevelés és a mívelődés általánosítása. Ezen törvény alkotásánál tehát nem gondolhatunk ily radicaíis curára, hanem arra törekszünk, hogy legalább a hitelviszonyokból fejlődött egyes sértőbb és szembeötlőbb bajokat orvosoljuk, legalább egyelőre palliative. Két körülmény teszi különösen nehézzé az 1. §. szövegezését. Először az, mert némileg gyámkodási szempontból kell kiindulni és másodszor, mert nemzetgazdasági és jogi szempontból kell a kérdést megoldani. Nézetem szerint mi sem helytelenebb, mint a kérdés megoldásánál oly intézkedéseket alkotni, melyek a nemzetgazdaságnak a hitelt és forgalmat szabályozó törvényeibe ütköznek, mert ezek sokkal kártékonyabbak, sem hogy felérnének azon csekély előnynyel, melyet a törvénytől várni lehet. A nemzetgazda saját szempontjából kiindulva feleslegesnek tartja az Tizsora szabályozását, mert senkit sem lehet kényszeríteni arra, hogy kedvező feltételek alatt adjon bárkinek személyes hitelt s itt főleg arról van szó, mint a melyet az illető vagyoni állapotához képest megérdemel s mert általános azon nemzetgazdasági elv, hogy a hitelnek feltételeit a biztonság és a tökebőség egymáshoz való aránya szabályozza. A jogász ember ellenkezőleg egész megbotránkozással nézte, ha a biró kénytelen volt a legtulzottabb 200—300 y / u-es kamatot megitélni, ekként ily minden jogérzetet sértő cselekményre jogsegélyt adni. Az 1877 :Vni. t.-cz, legalább felmentette a birót attól, hogy ily nemcsak erkölcstelen, hanem jogsértő cselekmény foganatosítására segédkezet nyújtson. Azt tapasztaljuk, hogy a polgári törvénynek ezen intézkedése hatályos nem volt, mert a váltóálügy letek és tőkeuzsora alakjában az uzsora tovább is pusztított. Most azon ponton vagyunk, hogy az uzsorát szabályozzuk jogi és nemzetgazdasági szempontból. Énugy jogi, mint nemzetgazdasági szempontból ellene vagyok a kamatmaximum elfogadásnak és az uzsora fogalma akként való felállításának, hogy az egy bizonyos kamatmaximum átlépéséhez legyen kötve. Bátor leszek érveimet kifejteni. Nemzetgazdászati szempontból már több előttem szólott jelesebb szónok kiemelte azon hátrányokat, melyeket a kamatláb ilynemű megkötése maga után von. Csak annyit említek ezeken kivül, hogy ennek természetszerű következménye az lenne, hogy azon ember, a kinek hitele olyan, miként a törvényes kamatra a hitelező nem kölcsönözhet neki, mert igen nagy a risico, az olyan ember semminemű hitelben nem részesülne, vagy nem marad neki egyéb hátra, mint uzsorahitelhez fordulnia s ő maga lesz kénytelen azon adatokat a hitelező kezébe szolgáltatni, melyek őt minden üldözés elől biztosítják. Nagyon téved Hermán t. képviselő ur, midőn azt hiszi, hogy a kamatmaximum ily fixirozása mellett a biró feladata igen könnyű. Igenis könnyű lenne, hogy ha a kötelezvénybe beleiratnáaz uzsorás, hogy 10, 15, 257° mellett adj a a kölcsönt, de ezt nem fogja tenni egyetlenegy esetben sem, hanem igyekezni fog álszerződéssel kijátszani ugy, hogy a kötelezvényben sohasem fogunk találni nagyobb kamatot, mint a törvény által megállapitot 6 - 8°/o-ot, de tényleg mindig sokkal többet fog fizetni az adós sa bírónak mindig inquirálniakell, mi a tulajdonképeni kamat és sokkal nehezebb lesz álláspontja, midőn minden lépten-nyomon álszerződéssel áll szemben. Reám nézve jogi szempontból egészen más tekintet mérvadó. Midőn mi az uzsorát, mint vétséget akarjuk büntetni, a cselekvény büntethetőségének megállapításánál nem indulhatunk ki más alapelvből, mint a mely alapelv az egész büntető törvénykönyv alapját képezi. Ha rendszeresen akarunk eljárni, nem lehet minden vétség szabályozásánál uj theoriát állítani fel kényünk-kedvünk szerint és abból aztán kiindulva megtenni a definitiót, hanem kötve vagyunk azon elvhez, melyre a büntető törvénykönyv alapítva van. És mit jelentett ki alapeszméül a büntető törvénykönyv szerzője, mi van jelezve azon indokokban, melyek a büntető törvény javaslatában vannak beterjesztve: az úgynevezett összetett elmélet, vagyis sem az általános, sem a viszonyos elmélet kizárólag, hanem a kettőnek egyesítése mindez igen szépen ki van fejezve, az igazság és hasznosság. Már most kérdem, miután
