Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-178

318 !78. országos ölés január 29. 1883. zott, a kik azt sürgetik, hogy a perek lehetőleg kevesbittessenek és rövidíttessenek. Ha mégis az ügyvédeknek az volna czéljuk, hogy a perek minél tovább nyújtassanak, ezen kérdésben épen nem volna alkalmazható t. barátom nyilatkozata, mert, hogy a criminális perben az volna az ügyvéd czélja, hogy az általa védett egyén minél tovább álljon vád alatt, ily ügyvédet képzelni én részemről nem tudok. Ezek után áttérve a kamatmaximum kérdésére, rövid visszapillantást teszek a történelemre, mint a ministerelnök ur is tett. Mikor még volt uzsora-törvényünk, kétségkívül akkor is volt uzsora. Volt mindig uzsora és lesz is mindig. Mert az uzsorának van állandó oka is, t. i. a kapzsiság. Hanem ha a történelem szempontjából akarjuk a kérdést megítélni, ne ezen állandó elemet vegyük csak tekintetbe, hanem nézzük azt, hogy ha volt uzsora 1848 előtt is, de akkor az uzsora azon rombolást nem volt képes véghezvinni, melyet most véghez visz. Gondoljunk csak a végrehajtás akkori módjára; akkor nem lehetett elárverezni a birtokot, mint most. Az uzsora hatása tehát akkor nem volt annyira érezhető. De épen az uzsora folytán, nálunk és másutt is mit tettek. Azt mondták, nincs más orvosság, mint kimondani a teljes kamatszabadságot. A pénz árát; szabjon annak mindenki annyi árt, a mennyi tetszik és egyszerre a kamatszabadságra tértek át. Mi lett ennek következménye? A kamatszabadság következtében azon bajok, melyeket el akartak hárítani, még nagyobb mérvben tűntek fel. Ekkor azután ott, a hol először kezdődött az ellenkező áramlat, Németországban nem volt bátorságuk a subtilis tudósoknak bevallani, hogy helytelenül cselekedtek és nagyobb bajt idéztek elő, hanem azt gondolták, legjobb lesz a félúton megállni; nem vallani be a hibát, hanem azt mondani, hogy az eszköz nem volt alkalmas. És mi történt ? Ők kimondották azt a sajátságos szakaszt, a melyet Helfy Ignácz tisztelt képviselő ur az eredeti szövegből a bizottság szövegébe is fel akart vétetni s a mely a javaslatban benn van. Abban ép a kamatszabadság elvével ellenkező princípium van letéve, t. i. a kamatkorlátozás. Ok ezt bevallani nem akarják; a mint nem akaja bevallani az igazságügyi bizottság többsége sem és mégis a kamatkorlátozást hozta be. Mertnézzükcsaka szakaszt, mely azt mondja: „A ki másnak aszorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát felhasználva stb." Már most ha a kamatmaximumot bele nem értjük és azt bizonyos esetekben korlátozni nem akarjuk, az következik belőle, hogy csakugyan minden egyes kölcsönnél, ha az adósnak tetszik, criminális perrel fizet. Ezt teheti már a javaslat szerint is, de még inkább, ha kivesszük a kamatmagasságot; mert ha valaki mindjárt kis százalékra kölcsönöz is valakinek, akkor is azt lehet mondani, hogy az illetőnek, mert hiszen ha ez már tapasztalatlanságát vagy megszorult állapotát felhasználta, benne van az adósságban, mely után 20—30%-ot fizetett, akkor, ha az utolsó hitelező 5%-ra adta is a kölcsönt, ha ezt nem tudja megfizetni, tönkremegy és ép ennél kezdődnek a végrehajtások, ennek következése az lehet, hogy kis kamat mellett bűnhődik, nűg mások nagy kamat mellett megszabadulnak; mert itt nincs megállapítva az, hogy melyik hitelezővel szemben akar az adós ©kifejezéssel élni.Ha a kamatmagasságot kihagyjuk, akkor nincs értelme, ha belevesszük, akkor kamatkorlátozás. Szilágyi Dezső: Hogyne! GyÖry Elek: Örvendek, hogy a t. képviselő ur ezt mondja és nem foglalkozom tovább annak bizonyításával s csak azt emelem ki, hogy a bírónak mindig nézni kell azt, minő kamatra adatott a kölcsön és meghatározni, hogy az adott esetben uzsora-e vagy sem. A kik ezen szakasz ellen felszólaltak, mind oly tényezőket hoztak fel, a melyek nem a kamatkorlátozás mellett szólnak, hanem a kamatszabadság mellett, ugy, hogy a kik a javaslatot általánosságban sem óhajtották elfogadni, azt mondották: mert nem vagyok a kamatkorlátozás barátja, nekem nem kell uzsora-törvény; s azt mondották, hogy a kereset és kínálat nagy elvénél fogva nem lehet a kamatot meghatározni, mert ez a nemzetgazdaság törvényeitől függ. Ha nem lehet meghatározni, hogy lehet mégis meghatározni akkor, mikor a biró ítélni kénytelen, hogy a kamat nagy-e vagy kicsike. S mindenesetre a kereslet és kínálat zászlója alatt hozatik be a kamatszabadság és a nemzetgazdasági elvek kívánják, hogy ha a pénz árúnak nem tekintetik, melynek szabad folyást engedjünk, akkor a kamatláb felemelésével vagy leszállításával nem lehet a hitelrendszert egészséges állapotban fentartani és ezek mind a kamatszabadság elve ellen szólnak; nézetem szerint, tulaj donképen nem azt kell keresnünk, hogy kamatszabadság legyen-e, vagy kamatkorlátozás, mint eddig a vitában keresték, hanem azt, hogy a törvényben mondjuk-e ki a kamatkorlátozást, vagy arra hagyjuk, hogy a biró utólagosan határozza meg azt, itt ez a kérdés. És ezen kérdés a maga természetes teréről letereltetett épen azon sok mindenféle szempontok által, a melyek felhozattak. Nem arról van szó, hogy kamatszabadság vagy kamatkorlátozás, hanem arról, hogy a törvényben mondjuk-e ki a kamatmaximumot, vagy a bírónak meghatározására bizassék az utólag. Már most méltóztassanak azt figyelembe venni, hogy egyetlen egy sem állhat meg azon indokok közül, a melyek felhozattak. Először is, a mi a nemzetgazdasági elvet illeti itt, első pillanatban is már felvettetett a kereslet és kínálat nemzetgazdasági nagy törvényének elve; holott az uzsora-törvénynél épen az általam imént említett