Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-178

17$ országos ülés január 29. l$y'). 3} 7 lános vita. íme a most előttem szólott t. társam és barátom is socialismusról beszélt. Minden nagy társadalmi kérdés úgyszólván meg volt pendítve és egyrészt természetesnek is találom ezt, mert ha az uzsorának az okait keressük és azt az orvosszert, melylyel e bajon segíteni lehet, az egész vita csak azt a tanúságot fogja tenni, hogy nem egy oka van annak és nem egy eszköz a, mivel segíteni lehet. Van igen sok ok, melyek közül csak egyet kívánok felemlíteni, azt, a melyen nézetein szerint nem törvény és nem a kormánysegíthet, hanem a társadalom. Egy nagy része az uzsorabajoknak abban van, hogy e téren is, mindent a törvénytől várunk. A társadalomnak magának is kell erejének, elhatározásának lenni és kell szabályt alkotni arra nézve, hogy azon rugók, azon okok ellen hasson, melyek egyik főforrását képezik az uzsorának. S ez az, hogy ha körültekintünk a társadalomban, látjuk-e hatását azon nagy mozgalomnak, melyet egykor a philosophusok talán ferde irányban indítottak meg, de mely átszűrődve, nemzedékeken keresztül az emberiséget a haladás egyes gyümölcseinek élvezetéhez juttatta, mondom, látjuk e annak hatását, hogy a társadalmi niveau megállapításával a lelki-és szivmüveltség legyen irányadó? Ezt hiába keressük. Hanem a pénz, lett lényen valakinek bárminő a múltja, bárminő eszközökkei tett szert gazdagságra, a pénz egymagában elegendő arra, hogy a társadalom alsóbb és többi rétegei tisztelettel hajoljanak meg előtte. (Ugy van! Tetszés a szélső baloldalon.) Igen sokszor tapasztalhattuk t. ház, hogy egyik-másikról azt mondták, ez nem közénk való, nem illik a társaságba, hanem ha meggazdagodott és tudott nagyszerű ünnepélyeket adni és nagy lábon élni, akkor mindjárt a társaságba való volt. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) És nem tapasztaljuk ma is sajnosán, hogy sok oly ember, a ki műveltségére nézve — ha már rétegekről beszélünk — a legalsóbb rétegekbe illik, a, legmagasabb rétegekben van acceptálva, csak azért, mert gazdag. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mi ennek a következése? Nézetem szerint az, hogy a ki számot vet magával, lehetetlenség, hogy fel ne vesse a kérdést, hogy ha én nemes eszmékért lelkesülök, ha megtagadok magamtól mindent, ha nem hallgatok az önzés szavára és semmi mást nem keresek, mint azt, hogy az emberiség, a közjó érdekében nemes eszmékért küzdjek és lemondok a vagyonról: el fogja-e az érni azt, hogy a társadalomban oly becsülésben részesüljön, mint azok, a kik azt mondják, hogy néhány évig, talán évtizedig, meglehet, épen uzsorás üzletekkel foglalkozom, de ha meglesz a gazdagságom, nem kérdi senki, hogyan kerestem, hanem befogadnak mindenüvé, sőt kitüntetést, mindent elérhetek. (Ugy van! a sitélsä haloldalon.) Ezen segíteni nézetem szerint a társadalom van hivatva és a társadalomnak kell lenni elég erejének és bátorságának az oly irány ellen működni, mely tisztán csak a gazdaságra fekteti a súlyt. Ha elismerjük, hogy sokat tehet e részben a társadalom, bizonyára nem fogunk az uzsora-törvénytől csodákat várni és nem fogjuk azt hinni, hogy az minden bajt megszüntessen. Nézetem szerint a lefolyt vitából épen az tűnik ki, hogy azok, a kik az uzsora-törvénytől semmi eredményt nem várnak, főleg azon álláspontból indultak ki, hogy az uzsora-törvény arra volna hivatva, hogy a nagy hitelforgalom számára megállapítsa a mérvet. Véleményem szerint erről itt nincs szó és különösen nem lehet szó akkor, midőn a kamatmaximum, vagy ellenkezőjének elfogadását tárgyaljuk. Mert, hogy ezen mederben maradjak és ne térjek ki általánosságokra én épen a kamatmaximum kérdésével akarok a t. ház engedelmével foglalkozni és h kamatmaximum kérdésénél mindjárt két sajátságos észrevételre vagyok bátor a í. ház figyelmét felhívni. Az egyik Rohrer t. képviselőtársamé, ki azt monda, hogy az uzsorások mindannyian a kamatmaximum megállapítását óhajtják. En ezzel ugy vagyok, mint a ministerelnök ur tegnap Simonyi Iván képviselő ur azon kijelentésével, hogy ő antisemita, mert ha az uzsorások azt kívánják, ép ugy lehetne róluk is feltételezni, hogy azért mondják, hogy AZ ellenkező állapittassék meg. A másik az, a mit Hermáim t. képviselőtársam mondott. Azt állítá, hogy a kamatmaximum kérdésével ugy vagyunk, hogy a birák szeretnék. Nem tudom, hogy honnan értesült erről, de én azt hiszem, hogy ez ott is pártonkívüli kérdés, mint a házban. De a kik a kamatmaximumot kívánják, azt azért kívánják, mivel kikerülni vélik így azt, hogy a törvény helyett, ők vegyék magukra az ódiumot a tekintetben, hogy kit bélyegezzenek meg. (Helyeslés.) Az ügyvédeket illetőleg megemlítem azt, a mit egyszer Prónay Dezső t. képviselőtársam itt felhozott, hogy a dualismus keresztül van vive annyiban, hogy lehetetlen kikerülni, hogy valaki ne érezze, hogy mi egyszersmind a társadalomban. Erről teljesen megfeledkezni nem lehet és megfogja nekem engedni a t. há,z, hogy ha nem foglalkozva ugyan bővebben a kérdéssel, azon tényt hozom fel, hogy ily kérdésnél az ügyvédség megítélése — bocsánat a kifejezésért — a legferdébb szempontból történik. Mert ha végig tekintünk az összes mozgalmakon, melyek hazánkban a eultura és az igazságszolgáltatás terén lefolytak, utalok a számos feliratokra, beszédekre és értekezésekre, az ügyvédi kar mindig azok közé tartó-