Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-178
316 178. ország©* ülét január 29. 1881. goriájába t. i. a t. kormány és az őt támogató többség tartozik és a mely beillik ahhoz a kettőhöz, a melyet b. Prónay t. képviselőtársam felállított, t. i. megváltoztak az idők, mit az előtt rablólovagok követtek el és kijátszották az állam hatalmát, azt követi most egy más lovag, a mely többé nem használja a buzogányt és kelevészt, hanem tőkepénzes, a ki kibúvik a törvény alól. Már pedig nekem az tökéletesen mindegy, akár az útonálló rablólovag foszt meg vagyonomtól, akár a frakkba bujtatott uzsorás, akár pedig az olyan törvények, a melyeket ránk dictál a parlamentarismus leple alatt a eonsortium. (Igaz! Ugy van! a szélső halon.) T. ház! B. Prónay t. képviselőtársam kérdése az volt, hogy vájjon mit tart a tudomány ma avactinatióról vagyis a beoltás hatásáról; jellemezte a socialisticus olaj cseppet méregnek és összehasonlította azzal a méreggel, melyet az orvossá beoltásnál szokottalkalmazni. Hát t. ház, én megvallom, nemmerem'ma a kérdést eldöntés alá bocsátani, mert nagy kétségem van, hogy akár Darwin, akár Pasteur által ennek a természetes törvénynek voltaképeni lényege egész határozottsággal megfejtve volna, de annyi áll, hogy a mint a kísérletek jelenleg bizonyítják, akár Jennernek, a ki először hozta be a vactinatiót, akár Pasteur tanai álljanak, minden esetre a tapasztalat az. hogy egy méreg beoltása megerősíti az organismust, hogy hasonló méreg tömege többé rajta erőt ne vegyen, össze ne rombolja, ez minden esetre áll; de a mit kétségbe vonok b. Prónay t. képviselőtársammal szemben, az az, hogy a soeiaiismus és a *oeialisticus csepp csakugyan méreg — én egészen érzem annak súlyát, a mit mondott —- de azt mondom, hogyha valaki ez anyagról azt mondja, hogy az méreg, ám először analysálja, mutassa meg és csak azután mondja ki, hogy az. Bocsánatot kérek, akár a társadalomban, akár a törvényhozásban, vagy bárhol mondassék ki e szó „soeiaiismus", azt igenis bizonyos körök, rétegek méregnek tekintik, miért? azért, mert a soeiaiismus kitételhez ódium vau kapcsolva, ódium a nemzetek szempontjából, hogy a soeiaiismus megtagadja a nemzetet, a soeiaiismus internationalis, a soeiaiismus nem tiszteli a történetet, nem tisztel semmit, hanem általánosítani akar olyat, a mi meggyőződésem szerint általánosítható soha sem lesz; nem lesz pedig azért t. ház, mert valameddig a földgömb zónákat tüntet fel, a melyek az emberiségre és mindenre, a mi rajta van, átalakító és jellegfejtő erővel birnak: mindaddig nemzeteknek kell létezniök és fognak létezni, a melyek hajlamaik szerint valóságos egyediségeket alkotnak. Socialismusnak tehát olyforma internationái ss tétel, a mint azt hangoztatják azok, a kik nem értenek hozzá, az soha sikerülni nem fog. A voltaképeni soeiaiismus egészen más. A mi azokban a tömegben jajgat, mi bennök, mint vád hangzik a hatalmak ellenében, az a közeledő éhség, a közeledő nyomor, az igazságszolgáltatásnak rósz volta, az állami vezetésnek megbízhatatlansága és a mint épen b. Prónay t. barátom megmondta, csak más alakban, ugyanolyan politikának a folytatása, mint volt a régi korban az egyszerű nyilt erőszaknak a politikája. (Mozgás a jobboldalon.) Hát én olyan értelemben, hogy már most Magyarországon is a társadalom minden rétegében lüktet az elégedetlenség, én ebben soeialismust látok. De ennek a socialismusnak alapokait vizsgálva, vissza kell térnünk egy olyan állami kormányzatra, a mely nem számol semmi egyébbel, csak hatalmával én mások érdekeinek a szolgálatával. Tehát én, midőn arról van szó, hogy egy nagyobb baj megelőztessék, igenis nagyon szükségesnek tartom, hogy itten beoltás történjék, nem az internationalis soeialista elvek eseppjével, hanem avval az orvoslattal, a mely, hogy megadassék egyedüli ezélja annak a gyűlésnek és annak a tanácsnak, a mely a nemzet kebeléből ide küldetett. És minthogy én erről meg vagyok győződve s meg vagyok győződve arrókhogy mig a nemzet érdekei ellenében vezettetnek az ügyek a túlsó oldalon, egy ilyen beoltás sohatörténni nem fog; síit miután én tökéletesen meg vagyok győződve arról is, hogy sem a kormány, sem az azt támogató többség nem bír felemelkedni arra a magaslatra, hogy első és legfőbb kötelessége az, hogy a nemzetben ne nézzen csupán csak egy kiaknázható és örökösen kiaknázható bányát, a melynek istápolására, erösbbítésére semmit sem követ el; mindaddig, a mig nem emelkedik fel arra a magaslatra, hogy neki saját érdekében ép úgy, mint a nemzet érdekében szoros kötelessége azt a forrást, a honnan táplálkozik, egyszersmind erősbbíteni is; miután tudom, hogy azt nem fogja tenni: én soha intézkedéseihez hozzájárulni nem fogok, minden intézkedését nagy kételkedéssel, bizalmatlanul fogadom, nem várom tőle soha Magyarországnak sem felemelését, sem visszahelyezését oda, a hol történelmi fejlődése következtében állania kell, én megtagadom vele szemközt a bizalmat s ezzel a törvényjavaslattal szemben az általam kifejtett okoknál fogva teljes közömbösséggel viseltetem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Györy Elek í T. ház! Már előttem szólott t. barátom azt mondotta ki, hogy mint sereghajtó szólal fel, de én mindennek daczára bocsánatot kérek, ne méltóztassék hiúságnak tekinteni, hogy ha mégis kénytelen vagyok talán utolsó sereghajtónak felállani. (Bálijuk!) Én is figyelemmel kísértem a vita folyamát és én rám legalább azt a benyomást tette, hogy az 1. §-ánál a törvényjavaslatnak nemcsak az általános vita újult meg, hanem hogy úgy fejezzem ki magam, ez még sokkal általánosabbá vált, mint a milyen volt az álta-