Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-178

1*8. owraáget ülés jannír 26. 1883. 318 ság szövegétől és egymástól is a részletek kér­désében. Nevezetesen mindhárom módosítvány meg­egyez az igazságügyi bizottság szövegével abban, hogy kimondja az uzsora ismérvéül, miszerint ahhoz szükséges, hogy valaki másnak szorultságát, köny­nyelmtíségét vagy tapasztalatlanságát felhasználja, tehát ezen crinűnalisticai momentumot, melyre a büntethetőség fektetve van, mind a három módo­sítvány magában foglalja. Apáthy István és Rhorer Vietor t. képviselő­társaim módosítványai megegyeznek b. Kemény János képviselőtársam módosítványával abban is, hogy az uzsorának azon ismérvét, a mely szerint a hitelezésre közelebbi meghatározás nélkül fektet­tetik a súly, szorosabban körülirandónak mondják. Megegyez mind a három módosítás abban, hogy mellőztetni kívánja az igazságügyi bizottság szö­vegezésének ezen passusát „vagy oly mérvűek, hogy az eset körülményeihez képest a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt szembeszökő aránytalan­ság mutatkozik." Ellenben eltérnek a módosítvá­nyok egymástól annyiban, hogy mig Apáthy István és Rhorer Vietor t. képviselőtársaim a kölcsön­ügyletet általában kívánják az uzsora fogalommeg­határozásába felvétetni, addig b. Kemény János t. képviselőtársam niódosítványa csak a készpénz­beli kölcsönre és a fizetési halasztásra kívánja az uzsora fogalmát szorítani. T. ház! Én részemről alapos oknak ismerem el azon aggályokat, a melyek az igazságügyi bi­zottság szövegezése ellen felhozattak a részben, hogy a hitelezés tág kifejezése alatt, ha az meg nem szorittatik és szabatosabban körül nem iratik, a forgalomnak általában gátat fog vetni; és hogy csak egy példát hozzak fel, még a hitelben történt eladások is, melyek tulajdonképeni, valódi hitelben" eladások és nem az uzsora elpalástolására czélzó hitelbeli eladások, azok is meg fognak támadta t­hatni, ha az eladott tárgy értékével a kötelezett vétel előtti ár arányban nem áll. Ez gyakorlati szempontból oly aggály, a melyet ügyeimen kivül hagyni nem lehet. Nem gondolnám példának okáért, hogy egy pár lónak hitelben történt eladása eseté­ben, ha azután a ló vételárát követeli, megenged­tetnék az arra való hivatkozás, hogy az illető tete­mesen túligérte ezen lónak, utólagosan talán csak nehezen, vagy épen nem constatálható valódi érté­két és hogy csakis e miatt az uzsora vádja emel­hető lenne. Én azt tartom, hogy az ily tág kifeje­zésekkel a törvény nem helyes utat követne és épen ezért a gyakorlati szempontból kifejlett aggá­lyok elhárítása szempontjából szivesen hozzájáru­lok a korlátozáshoz, de ha már hozzájárulok ahhoz, akkor nézetem szerint, bár el kell ismernem, hogy elméleti szempontból a készpénzbeli kölcsön és más helyettesítő tárgyak kölcsöne között, a jogi fogalomra nézve különbség nincsen: mindazonáltal KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. IX. KÖTET. | gyakorlati szempontból helyesebben cselekszünk, hogy ha a korlátozást a készpénzbeli kölcsön és fizetési halasztás szövegében fogadjuk el; mert méltóztassanak megengedni, helyettesíthető dolgok a pénzen kivül leginkább a termények és ereszben nem hagyható figyelmen kivül az a körülmény, hogy a terményeknek ára a forgalomban minő változás­nak van kitéve; pl. az aratás előtti és aratás utáni gabnaárak, a szüret előtti és szüret utáni borárak oly eltérése mutatkozik gyakran, hogy itt a kapott és adott érték közötti különbözetből az uzsora fo­galmát megállapítani és levonni nem lehet. És a uii azt illeti, hogy majd akkor, gondolom, ezt Rhorer t. képviselő ur hozta fel — az uzsora másnemű ügyletekbe fog elrejtőzni, a készpénzbeli uzsora helyett lesz termény- vagy értékpapír­uzsora; erre nézve bátor leszek megjegyezni azt, hogy e részben megfelelő garantiát nyújt a tör­vényjavaslat 2. szakasza, melyet felfogásom szerint némileg kibővíteni is lesz szükséges, a mire vonat­kozó módosítvány-előterjesztési jogát most akkorra fentartom. E mellett bátor vagyok megjegyezni, hogyha t. barátaim Rhorer Vietor és Apáthy István a hi­telezésnek a kölcsönre való korlátozását már el­fogadták: akkor a készpénzbeli uzsorának kiját­szása s másnemű jogügylet alakjába való rejtő­zése elől az utat ők semmikép nem zárhatják többé el ; mert akkor az uzsorás, ki a niódosítványok szövege szerint nem adhatna gabonakölesönt, ugy hogy az gabonával fizettessék vissza: eladhatná hitelben a gabonát és értékpapirkölcsön helyett eladhatná az értékpapírt készpénzben megállapított s a vevőnek hitelezett vételárért. Én azt hiszem, hogy bármiként méltóztatnak a dolgot felfogni, az uzsorának egyedüli hatályos eszköze a készpénz, melylyel az uzsorás művele­teket titokban, négyszemközt lehet űzni. Nem félek én, hogy ha a törvényjavaslat azon szövegben fo­gadtatik el, mint azt b. Kemény János t. képvi­selőtársam előterjesztette, az uzsorása Wertheim­cassát nagy magtárakkal fogja felcserélni; mert a magtárakban azon uzsorát, mely ellen a törvény élét irányítani kívánjuk, olyan könnyen és biztosan űzni semmi esetre ^em lehet, mint azon egy pár bankócskával, mely négyszemközt titokban ada­tik át. Ezen szempontokból kiindulva, én a jelzett három módosítvány közül a b. Kemény János mó­dosítványát fogadom el és ahhoz járulok. Járulok ahhoz még azon oknál fogva is , . . Komjáthy Béla: Mert megegyeztünk : Teleszky István: Nem, mert megegyez­tünk, hanem mert erős meggyőződésem, hogy a mit mondok, az helyes. Különben én t. barátomat meghallgattam, szíveskedjék ő is engem meg­hallgatni. Komjáthy Béla: Nagy örömmel. 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom