Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-178
314 178. orMtágoi ftlé» Teleszky István: Járulok ahhoz azért, mert nézetem szerint Apáthy és Rhorer t. képviselőtársaim azon indítványából, hogy az első szakaszból liagyassékki az, mit az igazságügyi bizottság felvett, mely szerint uzsora lenne az anyagi romlás előidézésén vagy fokozásán kivül az is, ha az eset körülményeihez képest a szolgáltatás és ellen szolgáltatás közt szembeötlő aránytalanság mutatkozik, ha ez kihagyatván, semmivel sem helyettesittetik, az következnék,hogy egy dúsgazdag emberrel, ki ideiglenesen szorult helyzetben van, lehet bátran uzsoráskodni, mert Rhorer és Apáthy t. képviselőtársam csak az anyagi romlásra fektetik a súlyt. Én azt gondolom, hogy ez egymagában elég arra, hogy módosítványuk el ne fogadtassék, De elfogadom a b. Kemény t. képviselőtársam módosítványát azért is, mert azon módosítás, mely úgy hangzik: „a ki másnak szorultságát, könnyelműségét, tapasztalatlanságát felhasználva ad pénzkölesönt, vagy fizetési halasztást, mely az eset körülményeihez képest aránylag magasnak mutatkozik, az uzsora vétségét követi el", mondom, ezen uzsora népiesen ugyanazt fejezi ki, mit az igazságügyi bizottság jogászosan kifej ezen donek indítványozott. Mert alig vonható kétségbe, az eset körülményeihez képest aránytalanul magas kamat az adósnak anyagi romlására vezet s mert az ilyen aránytalanul magas kamatnál kétségtelen, hogy a szolgáltatás közt a kellő arány nincs meg. Én tehát azért fogadom el a módosítványt, mert azt hiszem, hogy eltekintve a. hitelezésnek a készpénzbeli kölcsönre való korlátozásától — a melyre fennebb nyilatkoztam, egyszerűbben, könynyebben, érthetően lényegben ugyanazt fejezi ki, mit az igazságügyi bizottság kifejezni kivánt. T. baráton) l'nger Alajos elfogadja ugyan az igazságügyi bizottság javaslatát, hanem ahhoz egy módosítványt ajánl, mely igy hangzik: „A büntetés kiszabásánál az 1878. évi V. t.-ez. 89., 90., 91. és 92. §-ai megfelelően alkalmazandók, azonban a büntetés nemei meg nem változtathatók." Sajnálom t. ház, de e módosítványhoz nem járulhatok, mert e módosítást részben feleslegesnek s ebből folyólag veszélyesnek, részben pedig helytelennek tartom. Felesleges és ebből folyólag veszélyes azért, mert ha egyszer az uzsorát vétségnek minősítjük, ebből az következik, hogy a büntetőtörvénykönyv általános részének a vétségekre vonatkozó minden rendelkezése ezen speciális vétségre is alkalmazandó. Bátor vagyok a t. ház figyelmét felhivni a büntető törvénykönyv l.§-ára, a meby igy hangzik : „Bűntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, a melyet a törvény annak nyilvánít." Tehát a törvény általában és nem csak a büntető törvénykönyv. Ebből az következik, hogy bármely törvény nyilvánítson is valamely cselekményt bűnjanuár 29. I88S. tettnek vagy vétségnek, arra a büntetőtörvénykönyv általános rendelkezései minden tekintetben alkalmazandók. Midőn t. barátom e tekintetben csupán az enyhítő körülményekre szorítkozó módosítást ajánl, helytelenül jár el; mert nemcsak e részben, hanem a többi körülményekre is a büntető törvénykönyv általános rendelkezései lesznek és kell hogy legyenek az uzsora-vétségre is alkalmazandók. Bátor vagyok felemlíteni a külföldiek büntetését, kiadatását és esetleg kiutasítását, a pénzbüntetés hováfordításánakés átváltoztatásának kérdését, az átváltóztatási időtartam leghosszabb tartama, a kísérletnek, a részességnek, a szándékosságnak és gondatlanságnak kérdéseit, a beszámítást kizáró okokat, a vizsgálati fogság beszámítását, a bűnhalmazatot, a bűnvádi eljárás megindítását, és a büntetés végrehajtását kizáró okokat, különösen az elévülést, a magánindítványozási j ogosultság térj edelmét és megszűnését. Mindezeket nem ezen külön törvény, hanem az általános büntető törvénykönyv szerint kell megítélni. Ezeknél fogva világos, midőn a t. képviselőtársam kikap ezen általános intézkedés közül egyet és azt mondja, hogy ezen egyre a külön törvényben kivan intézkedni, büntető törvénykönyvünk általános szabályaival jön nyilvánvaló ellentétbe. Nem fogadhatom el az indítványnak azon részét sem, mely ellenkezik a büntető törvénykönyvvel, nem, épen azért, mert ellenkezik, mert helytelen. T. barátom ugyanis azt indítványozta, hogy az uzsora-vétségnél a rendkívüli körülmények létezése esetében se legyen jogosítva a biró a büntetés nemét megváltoztatni és hogy bármily túlnyomóak, bármily számosak és nyomósak legyenek is az enyhítő körülmények, a biró ne legyen jogosítva fogság helyett pénzbüntetést alkalmazni. Engedelmet kérek, ez merő ellentétben áll büntető törvénykönyvünk rendszerével és azon rendelkezésével, a melyet a külföld méltán nevezett büntető törvényünk fénypontjának. És kérdem, hogy ha a zsarolás, lopás, csalás, sikkasztás, orgazdaság, bűnpártolás, jogtalan elsajátítás és a magánokirat-hamisítás vétségeinél a biró jogosítva van fogház helyett, a rendkívüli enyhítő körülmények létezése esetében pénzbüntetést alkalmazni, jogosítva van daczára annak, hog3 r a j elzett vétségek némelyikének büntetési maximuma a büntető törvény szerint sokkal nagyobb, 2-3 évi fogság; ha jogosítva van a biró oly vétségeknél is, melyeknek legmagasabb büntetése 5 évig terjedő fogház, rendkívüli körülmények esetében a fogház helyett pénzbüntetést alkalmazni: akkor ezt épen csak az uzsoránál mellőzni, annyit tenne, mint büntető^ törvénykönyvünk helyes rendszerét felforgatni. És én ezt szükségesnek annál kevésbé találom, mert ép az uzsoránál nincs ok attól aggódni, hogy ha egyszer az uzsora bűnténye bebizonyíttatott, a biró rendkívüli enyhítő jogával visszaélni fogna. A kifejtett okból nem fogad omel Rhorer Vikt.
