Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-178

312 178. ers£ág#s tWs január 29. 1883. kamatmaximumot be kell iktatni a törvénybe. Unger t. képviselőtársam idézte azon észleleteket, a melyeket Gallicziában az uzsoratörvénynyel tettek. Ha ott, a hol a törvény szövegezése analóg a bizottság által ajánlott szövegezéssel, oly csekély összege a feljelentéseknek vezetett elitélésre, ez a legfényesebb argumentum arra nézve, hogy a törvénybe be kell iktatni a kamatmaximumot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Részemről pártolom Komjáthy t. képviselőtársam indítványát, (Helyeslés a szélső baloldalon) megjegyezvén, hogy mivel azt nem látom ellentétben állónak gr. Apponyi t. barátom indítványával, melyben az van mondva, hogy történjék megkülönböztetés az uzsora büntette, és uzsora vétsége közt, minthogy a szavazáskor olykép tétethetik fel a kérdés, hogy ha elfogadtatik Komjáthy t. képviselőtársam indítványa, utána szavazásra tűzethetik gr. Apponyi t. képviselőtársam indítványa, én részemről elfogadom az utóbbit is. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Teleszky István: T. ház! (Halljuk!)Azon fontos elvi kérdéshez, mely a szőnyegen levő első szakasz tekintetében a t. ház tagjait mintegy két főpártra osztja, t. i. a kamatmaximum pártjára és azok pártj kik az uzsoratörvénvt a kamatmaximumra való tekintet nélkül kívánják megalkotni, szólni nem kívánok. Én azt hiszem, hogy a vitát e részben meglehetősen kimerítettnek lehet tekinteni; a felhozható érvek pro és eontra kellően ki vannak fejtve és alig hiszem, hogy nekem, ki határozottan ellene vagyok a kainatmaximumnak, kinek megggyőződésein az, hogy a kamatmaximum alapelvére fektetett uzsoratörvény súlyos csapás lenne az országra, mondom, alig lűszem, hogy nekem sikerülne az ellennézetííeket meggyőznöm. Ennélfogva nem ezen kérdéshez kívánok szólni, hanem szót kérek a t, háztól azért, hogy a beadott módosítványokra, kiváltkép azoknak az igazságügyi bizottság javaslatához és egymáshoz való viszonyukat tekintve, főleg jogi szempontból elmondjam észrevételeimet, (Halljuk!) Helfy t. képviselőtársunk az igazságügyi bizottság szövegezéséhez egy módosítványt ajánlott, mely akként hangzanék, hogy az 1. §-ban, mely azt mondja: „vagy oly mérvük, hogy az eset körülményeihez képest a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt szembeötlő aránytalanság mutatkozik", tétessék: „vagy a szokásos kamatlábat annyival túlhaladják, hogy az eset körülményeihez képest a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt szembeötlő aránytalanság mutatkozik." Ezen módosítvány indokolására felhozza Helfy t. képviselőtársam, hogy ez a módosítás nem az ő érdeme, hanem a kormánynak és a bizottságnak előtte megfejthetlen mulasztása. Azt mondja, hogy a szöveg egyszerű átvétele és majdnem szószerinti fordítása a német birodalmi törvénynek: és ő xna- I gának nem tudja megfejteni, hogy a bizottság ezt a három szót: „a szokásos kamatlábat", a melyekben nézete szerint a javaslat lényege rejlik, kihagyta. Ennélfogva tehát, mint említem, a, szakasznak oly rectifieatióját indítványozza, hogy a fordításban is benn legyen az, a mi az eredeti szövegben benne van. En azt hiszem t. ház, hogy Helfy Ignácz t. képviselő ur igen nagy tévedésben van. Miért vétetett be ezen kifejezés: „a szokásos kamatláb" a német birodalmi törvény szövegébe és miért nem vettük mi azt be? „A szokásos kamatláb" kifejezés a német birodalmi törvénybe beveendő volt azért, mert a német birodalomnak nincs oly törvénye, a mely magánjogilag kamatmaximumot állapítana meg és azt mondaná, hogy 8%-on felül magánjogi segélyben sem részesíti a törvény a kamatot. De minthogy nekünk van ily törvényünk és minthogy mi ennek megfelelőleg e törvényre basirozva felvettük a 4. §-ba azt, hogy: „A valósággal adott érték után a 8%-ot felül nem haladó kamat — 1877: VIII. t.-cz. — kikötése, elfogadása, vagy érvényesítése büntető eljárás alá nem esik", ennélfogva nekünk nem kellett arra hivatkoznunk, a mire a német birodalmi törvény hivatkozott, t. i. a szokásos kamatlábra, a mely különben legalább is oly elasticus és a birói magyarázatnak ép oly tág kört nyit, mint a mit az igazságügyi bizottság javaslata magában foglal. Én tehát azt hiszem, hogy nagyon téved a t. képviselő ur és helytelenül támadta meg a kormányt és az igazságügyi bizottságot, hogy mulasztást követett el; mert ha csak a bizottság tárgyalásairól hozott hírlapi tudósításokat figyelemmel kisérte volna, tudnia kellett volna, hogy e kérdés a bizottságban behatóan meg volt vitatva, hogy „a szokásos kamatláb" kifejezés helyett „a helyi viszonyoknak megfelelő kamatláb"' kifejezésnek a törvényjavaslat szövegébe leendő felvétele is indítványoztatok, de ez is elejtetett, még pedig nem meggondolatlanul, nem mintha az az állítólagos fordításból tévedésből kimaradt volna; hanem azon helyes indokból, mert mi a 4. §-ban kimondottuk, hogy 8°/o-on alul nincs uzsora és e mellett még arra hivatkozni, hogy ,, a szokásos kamatlábat felülhaladja", helytelen és rósz lett volna. (Élénk helyeslés jobbfelől) Ennélfogva Helfy Ignácz t. képviselő urmódosítványát, a mely a törvényjavaslat szerkezetével, a 4. §-sal ellentétben áll, el nem fogadom. Apáthy István és Rhorer Victor t. képviselőtársaim szintén módosítványokat adtak be a 1. §-hoz és még ezt megelőzőleg módosítványt adott be b. Kemény János képviselő ur is. Mindezen módosítások lényegükben nem térnek el az igazságügyi bizottság javaslatától, sőt igen sok kérdésben, ugy egymással, mint az igazságügyi bizottság szövegeI zésével teljesen megegyeznek, de eltérnek abizott-