Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-177

177. országos ülés január 28. 1SSS. 297 nek vizsgálatába sem beleereszkedni, sem a Talmud, sem a Mózes öt könyve alapján, mert meggyőződésem szerint, ez a törvényhozó testületnek nem feladata, (Ugy van!) Valamint a magam részére megkövetelem, hogy hittani meggyőződésemet mindenki tiszteletben tartsa, ugy ezt más irányában is készséggel teljesítem. Azonban ki kell jelentenem, hogy ez nem ellenkezik azzal, hogy mint a t. előttem szólott mondotta, ugyanakkor az állam ne követelje azt, hogy megtekintse az egyes hitfelekezetek vallásbeli hitágazatait, nem felülvizsgálat, hanem az állani főfelügj^eleti jogánál fogva, azért, hogy azon hittételekben államellenes tanok nem foglaltatnak-e? S ezért én nem fogom az ezen ügyben kifejlődött hosszas vitát azon elméleti térre követni, a hol ez idáig fejlődött, hanem átmegyek a gyakorlati élet terére, mert óhajtom, hogy ezen hosszas vitának, a gyakorlati élet terén valóságos reális haszna legyen, melynek eléréséhez némileg hozzá járulni, részemről kötelességemnek tartom. Mikor az 1867: XVIII. t.-cz. 1. §-a által az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilváuittattak, akkor t. ház, el lett mellőzve egy fontos, egy harmadik tényező, a mely az állampolgárok magán, családi és polgári életére nézve igen nagy befolyással bir és ez a vallásos társadalmi élet. És mert ez elmelloztetett, inneu sok visszaélés következett, a mely visszaélések aztán az úgynevezett zsidókérdést a mostani alakjában megteremtették. Mert azou tény, hogy mi jelenleg e házban a zsidó ügyről vitatkozunk, ki merem jelenteni, hogy ha érdem, nem Istóezyé és társaié, valamint ha bűn, az akkor sem az ő bűnök. Megteremtette azt a törvény hiányos, hézagos volta, megteremtette azt a gyakorlati életben azon visszás helyzet, hogy az izraelita polgárokra nézve több fennálló törvényeinknek kijátszása igen sok téren nagyon könnyűvé tétetett akkor, mikor ugyanazon törvények alól a kibúvás a keresztények részére csaknem lehetetlen. Ezen visszás helyzet az, mely igen sok és különböző nemű visszaélésnek lett szülő okává, ugy, hogy közvetlen a törvény könnyű kijátszása által bár és igy közvetve, de az izraeliták részére mégis kiváltságos helyzetet teremtett. Nem csak állítok t. ház, de igyekszem is állításomat röviden bebizonyítani. (Bálijuk!) Kezdem azon, a mi e házban már föl említtetett s épen azért csak röviden jelezhetem. Az 1868: XL. t.-cz. í. §-a azt mondja: „A védelmi kötelezettség általános és mínclen védképes állampolgár által személyesen teljesítendő." Itt csak annyit kérdek: miért van, hogy a hadsereg kebelében aránylag kevés az izraelita KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. IX. KÖTET. hadkötelezettek száma? Azért, mert az izraelita hitközség szervezve nem levén, anyakönyveik vezetésére nincs hivatalos és felelős közegük, a kik úgy mulasztásuk,^ mint visszaélésükért hivatalukkal felelősek lennének. A keresztény véelkötelezettek összekelése folyton ellenőriztetik az ő egyházuk anyakönyvi vezetői, vagyis lelkészei által, ugy, hogy törvényesen családot nem alkothatnak, egészen a 32 — 33 évek betöltéséig, mert ha alkotni akarnak, mindannyiszor rászorittatnak különböző okmányok általi igazoannak, hogy védkötelezettségüknek eleget tettek-e? (Igaz! Ugy van!) Mit tapasztalunk az izraelitáknál? Ott legtöbbször a sorozó bizottság munkálatának alapja az úgynevezett népszámlálók által felvett községi népszámlálási tabella. Eltekintve nagyobb városok népszámlálási tabelláitól, azok a legtöbb községekben akként vannak összeállítva, hogy azoknak bevallása mellett az illető védkötelezetteknek kora, sőt sokszor neme sincs, sem téliesen, sem hitelesen kitüntetve. Innen van, hogy a sorozó bizottságok előtt 20 éves ifjú helyett igen sokszor olyan fejletlen gyerkőczök jelennek meg, kiket ezen a ezímen a sorozó bizottságoknak el kell utasítani, továbbá: Az 1877: XX. t.-ez. 27. §-a pedig mindazon kiskorúakat, kik atyai hatalom alatt nem állanak, gyámság alá helyezte. Én, t. ház, azon községben, melyben lakom, mint a képviselőtestületnek tagja, mindig legszentebb kötelességemnek tartottam ellenőrizni azon összeget, melyet árvatömegnek neveznek. Ugy azon községben, mint később más községekben azt tapasztaltam, a mit mindazok, a kik utána néznek, tapasztalni fognak, hogy ugy a községi, mint a megyei árvaszékekuél izraelitáktól származó tömeget alig, vagy csak igen csekély összegekben találhatni. Mi ennek az oka? Egyházi szervezetük hiányos volta. Ugyanis az izraelitákra nézve egyszerűen beterjesztetik a községi elöljárósághoz az úgynevezett halottkémek jelentése, de nincs sehol azon családi iv, melyet a keresztyén lelkészek beterjeszteni köteleztettek s a mely családi ivek a keresztény polgárokra nézve a hagyatéki tárgyalások alapját képezik és mert ez nincs becsatolva azon izraelita polgártársaknál, kiknek vagyonát nem annyira fekvő birtok, hanem inkább forgó tőke képezi, hagyatéki tárgyalás reájuk nézve vagy nincs, vagy alig kevés számmai találtatik. En a 43 ezer frtot összpontosító árva pénztárban egyetlen izraelita hagyatékot leltem, alig 20 frt értékben. Midőn igy a törvény alól elvonatnak az illető örökséghagyóknak hagyatékai, más oldalról az államkincstár károsittatik, mert azon hagyatéki összegek az illeték alól elvonatnak, akkor, mikor azt a keresztyének fennálló tör-