Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-177
298 1?7. országot ülés január 28. 1883. vényeink által megfizetni köteleztetnek. De összefügg ez örökösödési törvényünkkel is. Itt gr. Apponyi Albert az elszegényedés egyik okának mondotta, hogy még az úrbéri birtokok is örökösödési törvényeink értelmében oly apró részletekre daraboltatnak, a mely apró részletekben csaknem hasznaibatlanná válnak s ez által az elszegényedés egyik okát képezik. Lehet, hogy ez nem democraticus elv — mint Helfy képviselőtársam mondta — de hogy igaz, a mellett a tapasztalás bizonyít és mert tapasztaltam, kötelességemnek tartom bizonyítani. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Es mit tapasztalunk az életben? Az örökösödésnél izraelita polgártársaink szintén, mert anyakönyvek által kellőleg ellen nem őriztetnek, egész kiváltságos osztályt képeznek. A házassági szerződéseik ma csak magánokiratok s legtöbbször ellenőrizve nincsenek. Az úgynevezett női hozományok által a leánygyermekek házasságra lépésök alkalmával kielégíttetnek, a fiu gyermekek a forgó tőke által legtöbbször szintén kielégíttetnek, a tözsvagyon pedig nem mondom, hogy minden esetben, de a leggyakrabban a család tagjai közül annak marad, a ki a legéletrevalóbb, szóval az apró részletekre nem osztatik fel. És midőn látjuk, hogy például a szathmármegyei svábok szorgalmuk és takarékosságuk folytán is gyarapodnak, gazdagodnak bár, de azért vagyonosságuknak főoka abban is rejlik, hogy magán utón a törvényt kijátszák és megtörténik, hogy míg egyik fiu örököl, addig a másik szolga és cseléd. És midőn ez az izraelitáknál is tapasztalható, merem állítani, hogy ez, bár a törvény kijátszása által mig rájuk egy kiváltságot képez, addig az államkincstárt is nem kevésbbé károsítja meg azon örökösödési illetékek elvonása által, a melyet más keresztény polgárok megfizetni kötelesek. Menjünk tovább. A bíróság előtt keresztény vagy nem keresztény egy és ugyanazon eskü letételére van kötelezve. Tudjuk, hogy kivált váltókereseteknél a biró a maga ítéletét akárhányszor kénytelen a tanuk esküjére alapítani. Én nem merem mondani, hogy hiba volt a régi esküforma eltörlése, mert előre bocsátottam, hogy én a zsidók vallási ügyeibe bocsátkozni nem kívánok, de jelezni kénytelen vagyok, hogy ezen törvénynek igen sokszor olyan visszás következése volt, hogy a biró kénytelen felmenteni vagy elitélni, mikor o az^ ellenkező meggyőződésben volt. Egy esetet mondok el. Biharmegye kiskereki községében egy Horváth nevű föld míves gazda, a ki egy jó ház, udvar és kertnek, szőlő, pincze és mintegy 12 hold földnek volt birtokosa, alig három éve felvett egy Müller nevű zsidótól 30 frtot. Nem tudván a váltóval helyesen élni, a váltól a P ra nem irta fel betűvel, csak számmal az ál ta ^ a felvett összeget. Mikor a fizetési határnap e ^" érkezett, elvitte az összeget. Ámde a hitel ez ^ ezzel nem elégedett meg, megl oltotta az öss ze " get egy nullával és 300 frtot követelt s ezért beperelte. A szegény ember érezvén az ő igazságát, megjelent a bíróság előtt, esküdözött égreföídre, hogy neki igazsága van, de bizonyítani nem tudván, a felmutatott váltó alapján a biró elmarasztalta és a végrehajtást elrendelte. Az ekkor már megijedt ember tanácsért már ügyvédekhez fordult, a kik tanácsolták neki, hogy váltóhamisításért a bűnvádi keresetet kezdje meg. 0 ezt megindította; ámde gondja volt az illetőknek arra, hogy a kihallgatások, a vizsgálatok hosszan tartsanak és a bűnvádi kereset kellő időben megállapítva ne legyen; mig ellenben a felperes ügyvédje sürgetvén a végrehajtást, az megtartatott és azon boldogtalanná tett embernek minden vagyona elárvereztetett s ő a 30 frt felvett összegért egész vagyonát elvesztette. Mikor ez megtörtént, csakhamar azon Müller, ki vagyonát felesége nevére irattá át, a törvényszék által elmarasztaló Ítélettel sújtatott és váltóhamisításért huzamos időre elitéltetett, (Halljuk!) a szegény ember pedig nem hallgatva tanácsra, feljött ide, ő Felségénél kihallgatást kért, de természetesen bevégzett birói ténynyel lévén szemben, innen elutasittatott, Most mi lett a végeredmény ? Nyert-e az a szegény ember csak annyit, hogy legalább az igazságszolgáltatás által azon váltó hamisítás megtoroltathassék ? Nem, t. ház, mert azon hitelező új pert kezdeti, két tanút, saját hitsorsosait állított, a kik a váltóbizonyításra esküt ajánlottak s e miatt az ügy új stádiumba lépett, mostan legközelebb egy ügyvéd ur szivére vette a szegény embernek sorsát és ír fel hozzám, hogy én itt az igazságügyi minister úrtól kérjem és szorgalmazzam, hogy ha azon két tanutói a hit elfogadtatik, Mózes törvényei szerint fogadtassák el. Én ezt nem kérhetem, mert meg vagyok győződve, hogy fennálló törvényeink lehetetlenné teszik^ ennek megengedését. És most, midőn talán maga a biróság is meg van győződve és én jó lelkiismeretem szerint állíthatom, hogy azon embernek igazsága van s midőn ezt az egész vidék tudja : azon anomália állott elő, én nem tudom, ki mondhatná meg e házban, hogy azon megsértett, jogaiból, birtokából kiforgatott embernek kártérítést és igazságot mi módon lehetne szolgáltatni. Ez t. ház, csak egy azon sok eset közül, melyekkel az életben találkozunk s a mely megteremtette a zsidókérdést, a melyet nem Istóczy képviselő úr teremtett meg. (Ugy van! a sz4sä
