Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-176

284 176. országos Klós január 27. 1883. Ián ismeretlen példa. Akadtak vállalkozók és pedig nagy tőkével, a kik az úgynevezett eolportaget kezdték terjeszteni. Hogy nem a ponyvairodalom, hanem a elassicus termékek terjesztése volt a czél, kitűnik abból, hogy kiadták Petőfi képes kiadását, Ribáry világtörténetét, Földünk népet, Schillernek, Shakespearenek munkáit s Kossuth Lajos emlékiratait. Egy ily férfi az Atheneum-nál, egy hazai vállalatnál 60,000 frtot tett le készpénzben. Herman Ottó igen jól tudja, 60 ezer forintot készpénzben tett le a Petőfi képes kiadásáért s ezeket Magyarországon mind eladta, természetesen tisztességes nyereség mellett. Lehetetlen uraim ezen eolportage nagy culturális jellegét ignorálni. Tudjuk, hogy a magyar embert nem bántja túlságosan az olvasás és tanulás vágya, meglehet bizony, hogy a szegény magyar embernek a sok adó után nem jut pénze arra, hogy a könyvkereskedésbe is menjen, de ha ügyes colporteur van, a ki tud vele bánni és magyarul beszélni, jó kedvében találja és nem restelli a fáradságot az egyes füzeteket házába odavinni, szívesen megadja azt a pár krajczárt és szerez magának és családjának épületes olvasmányt. Elég volt, hogy a zsidók féltek attól, hogy zsidóellenes iratokat fognak terjesztem, hogy ezen eolportage be lett szüntetve, mi több, ezen vállalkozó, a ki nagy tőkepénzes, azt mondta, uraim, vizsgálják meg összes raktáramat és vizsgáljanak meg minden colporteurt, büntessenek meg százszorosan, hogyha valami TiszaEszlár-féle izgató, vagy más hasonló pamflet colportáltatik, caueziót adok akármennyit — meg fognak győződni, hogy csakis remekmüveket találnak — ez mind nem használt, mert a magasabb érdek ugy parancsolta és meg volt tiltva a magyar embernek colporteur utján szerezni meg Schiller, Schakespeare, Petőfi, Kossuth műveit, mert a zsidóságnak nem tetszett. Ez tény uraim. Hogy előbbi feltevésem, hogy t. i. a t. ministerelnök ur — miután épen azon perezben nem volt itt, tehát ismétlem, maga határozott antisemita (Élénk derültség.) azt bizonyítja még a következő körülmény: Én Pozsony megyében lakom. Pozsony megye régi időtől fogva mindig igen loyalis megye, túlnyomó többsége mindig kormánypárti képviselőkel választott, csak nagy nehezen tudott egy-egy ellenzéki ottan győzni, Pozsony megye és városa együtt 10 képviselőt választ. Már most mit látunk ? Pozsony megyében és városában összevéve 6 ellenzéki képviselő választatott, sőt Pozsony városa, a Kraxelhuberek hazája, mely azt hitte, hogy kéneső fog hullani a városra, ha nem választja a kormány élén ülő exellentiás urakat, ellenzéki szellemben választott. Legyen meggyőződve a t. kormány, legalább nagyon is valószínű, hogy az ő közegeinek erélyes és tapintatos eljárása folytán ott zsidóbarát képviselő nagyon nehezen fog megválasztatni. Mit látunk tehát t. ház? A t. ministerelnök ur kész azt tenni, a mit nem tett a vámkérdésnél és egyéb kérdéseknél, ő neki, kinek mint parlamentalis ministernek, szüksége van többségre, kész lemondani a többségről, csakhogy ezen mozgalom megállja a kellő tfízpróbát. Emlékezzünk t. ház, a ministerelnök ur egy jellemvonásáról, mely különben nemes indokokban rejti magyarázatát. Ez t. i. az, hogy ő, ha attól tart, akár múltja, akár más körülmények miatt talán, mert rokonszenve más irányba vonja — hajlandó a húrt túlfeszíteni más irányban. Azért teljesen meg vagyok győződve, hogy a ministerelnök ur, ha zsidó-barát volna, mint anynyian mondják, ő következően nyilatkoznék: En nem vagyok sem zsidó-barát, sem a zsidók ellensége ; én Magyarország ministerelnöke vagyok, ám küzdjön minden párt, minden törekvés, szerezzen érvényt elveinek és iparkodjék érdekeit előmozdítani, de azért kezeskedem, hogy egyik párt sem fogja a törvény korlátait egy hajszállal is átlépni addig, mig ministerelnök vagyok. De miután a ministerelnök ur titkos antisemita, (Derültség) fanaticus antisemita, ő túlfesziti a hútt a másik irányban; ő vexálja, molestálja hitsorsosait, mert akarja, hogy ezen mozgalom a tüzpróbát valóban kiállhassa. Ezért, ezen hatalmas pártfogásáért a t. ministerelnök urnak hódolatomat és köszönetemet mutatom be. (Derültség.) Nem tréfa ez t. ház! Önök tudják, én eleget untattam önöket azzal, hogy mennyire sajnos, hogy a keresztény társadalom meg van oszolva, az erők szét vannak forgácsolva, nincs összetartás, nekünk szükségünk van egy erős tüzpróbára. Én nagyon tartok attól, hogy ha ezen mozgalom törvényes térre tereltetik s a zsidó-kérdés meg fog hányatni egyletekben, lapokban, az fog történni, a mi más kérdésekben történni szokott széles e hazában, lesz sok dictió, sok lárma, sok veszekedés, egy kis poharazás, egy kis eszemiszom, de hiányozni fognak a tettek. Az a magyar ember, a kinek megtiltották, hogy a korcsmában egy fél meszely bor, vagy egy pohár sör mellett pihenje ki fáradalmait, a kit azért a hatóság elé citáltak, mert Istóczyt éltette, holott ha Wahrmannt éltette volna, természetesen nem lett volna neki semmi baja; (Nagy derültség) az a polgár ember, a kit szintén rendőrség elé idéztek azért, mert azt mondta, hogy 4 frt sok, legyen kettő a tagsági díj egy polgári casinóban, hol a kevésbé tehetősek is jelen lehessenek, mert a nagy casinóban 20 frt a díj : mondom, ez a polgár ember nem fogja többé boros kancsó mellett tárgyalni a zsidókérdést, nem is fogja többé szidni, hanem igenis