Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-176

fggg 176. országos ülés jftnuir 27. 1885. bolniok kellett a régi institutiókat és csak az a tévedés, hogy nem tudtak beleszokni abba, hogy az a munka, mit végeztek, bármily nagy volt, csak negativ munka volt és hogy most a positiv munka ideje jön el. Ezen urak és köz­tük Irányi t. képviselőtársam is, ugy látszik, azt hiszik, hogy a jelen viszonyok örökkévalók; ámbár világos, hogy más idők fognak követ­kezni. Az önök kezében van, hogy minők. Én nem viszonzom azon erős szavakat, a miket Mocsáry és Jókai t. képviselőtársam elle­nünk használtak; nem teszem már az irántuk vi­seltetett tiszteletnél fogva sem: de legyen sza­bad egy kérést intéznem, hogy ne nyilatkozza­nak oly felületesen, mint pl. Jókai t. képviselő­társam, ki az örményeket is a sémitákhoz szá­mította, bár azok tudvalevőleg indogermán erede­tűek; továbbá a jászkunokból is zsidókat csinál; nem tesz különbséget az arabs és a török között, ámbár az arabs a sémi fajhoz tartozik, a török pedig ural-altaji és hallott valamit hangoztatni a kazáni birodalomról, a mely Krimiában rövid ideig fennállott, reá fogja, hogy az rövid ideig a zsidóságot felvette. Ez sem igaz, mert a tör­ténet kimutatta, hogy részben keresztények, részben mohamedánok voltak, valószínűleg zsi­dók is költözködtek oda. Nagy tévedés az, hogy egy a magyarhoz közel álló fajt, mint a jászo­kat és kunokat, zsidóknak mondja, meglehet, talán azért, mert, mint egy pesti élez mondja — nem én vagyok a szerzője, idegen tollakkal nem ékeskedem — annyi Kohn változtatta át nevét Kun-ra és Kunossy-ra, azért gondolja, hogy a kunok zsidók. Arra kérem a t. urakat, hogy legyenek kegyesek talán mégis egy kissé alaposabban az ily kérdések megbirálásába fogni, szálljanak le az olympusi magaslatról. Tétettek már positiv indítványok, nálam nagyobb, kitűnőbb, tanultabb emberek részéről és mit láttunk ? Azt, hogy egy az Olympusból leküldött hangza­tos phrásissal a szabadságra való törekvése­ket agyon ütötték, vagy legalább agyon akar­ták ütni. Itt volt az agrar-kérdég, souveraini fölénye indokoltatott és Mocsáry t. kép­viselőtársam azt mondta rá, hogy az reactio. Megpeudittetett egy év előtt itt a házban és ime, most már itt van előttünk a szőnyegen. A parlament reform-kérdését, azt is felhoztam, azt is agyonütötték egy phrásissal, azt mondták, reaetió. Most itt van az antisemitismus kérdése, azt mondják, ez is reaetió. Emlékezzenek sza­vaimra t. ház, egy-két év múlva sokkal kime­rítőbben fog ezzel foglalkozni a ház, mintsem most tetszenék és mintsem hinnék. Ennek vilá­gos bizonyítékát adta Irányi képviselő ur maga. A képviselő ur igen helyesen és becsületes meg­győződését követve, azt indítványozta, hogy a váltóképesség szoríttassák meg és hogy a korcs­mai adósságok behajtásának megakadályozására törvény hozassék. Ez nem más t. ház, mint negátiója, tagadása azon elvnek, melyet egyéni szabadságnak, jogegyenlőségnek hívnak, melyek­ből egyedül lehet, habár roszul, a zsidók ügyét védeni. Herman Ottó képviselőtársam igen kitűnő beszédében szemére lobbantotta a zsidóságnak, hogy a gazdag zsidó már nem törődik a szegény zsidó ügyével. Ez igen nagy tévedés t. ház. Hiszen épen ellenkezőleg az a fő momentum a dologban, hogy a zsidóság az egész kerek föl­dön mindenütt Francziaországban, Olaszország­ban, Németországban és Magyarországban is egészen a részletekig kidolgozott egységes terv szerint működik. Sokan említették az assimilá­lódás kérdését. Már t. ház, e tekintetben nincs kétségem az iránt, hogy a zsidóság velünk sem­minemű reform után sem fog assimilálódni. Az kétségtelen, hogy ha egy térségen, a hol több 100 ezer ember lakik, kétszáz jól fegyver­kezett és egy commandóra hallgató ember meg­jelenik, az uralkodni fog azon téren. így mű­ködik a zsidóság, ez lesz szerepe jövőre is. A történelem azt bizonyítja, hogy népek, mint a gyermekek csak a rósz tulajdonságokat szokták egymástól elsajátítani. Ha ez áll s az assimilá­lásra alkalmazzuk, akkor mi a zsidóságnak nem a jó tulajdonságait, nem a szorgalmát, mozgé­konyságát, élelmességet, családja iránt való nagy pietását, hanem igenis elsajátítjuk a börze­játékot, a hamar gazdagodás vágyát, üzleti fogá­sokat, melyeket, hogy elfogulatlanságomat bizo­nyítsam, kimondom, hogy sokkal ügyetlenebbül fogunk űzni, mint a zsidók ; viszont másfelől a zsidók tőlünk nem a becsületes tisztességes élet­módot, politikai erőnket, hanem elsajátítják az urhatnámságot és a fényűzési hajlamot. T. ház! Beszédem végéhez közeledem. (Él­jenzések. Derültség.) Azt hallom körülöttem, hogy positiv adatokat várnak tőlem, hogy támadást intézzek a kormány és minister ur ellen. Én ezt nem teszem t. ház. És megmondom miért. Azért, mert meg vagyok győződve arról, hogy Tisza Kálmán ministerelnök ur antisemita, még pedig határozott antisemita. [Elénk hosszas de­rültség) Engedjék meg, hogy ezt bebizonyítsam. (Halljuk!) 0 nagyon elhatározott, hogy ne mond­jam fanaticus antisemita. Sokan támadták-már meg a t. ministerelnök urat, de senki sem ta­gadta s én, ki mindig személyes tisztelője vol­tam, legkevésbé tagadtam, hogy ő egy kitűnő eszes ember. 0, mint régi parlamentális ember tudja jól, hogy egy mozgalmat avval lehet leg­jobban legyőzni, hogy azt törvényes térre terel­jük, hogy lássák, hogy legalább az orvoslás megkísértetett. Másrészt azt is mindenki tudja, hogy eemmi sem képes egy dolgot annyira el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom