Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-174
174. országos ülés január 25. 188B. 229 mányának folytatására szükséges eszközei tőle meg nem vonatnak, ép ugy szükségesnek tartom és a törvényhozás részéről sajnos mulasztásnak tekintem azt, hogy nem gondoskodott arról, hogy a birtokos legalább egy csekély birtokhányad tekintetében meg legyen óva a készpénzbeli követelések végrehajtásától. Ha meghagytunk neki egy pár kecskét, egy tehenet, ugy gondoskodnunk kellett volna legalább arról is, hogy ezek hol legeljenek. (Helyeslés a szélső baloldalon) De t. ház, nemcsak ezen intézkedések várnak megváltoztatásra. Itt van az állam, ez maga a legkérhetetlenebb, legnagyobb uzsorás. Hát az állam nem gondoskodnék alattvalóival szemben az uzsora eltörléséről? Itt van az 1881. előtti illeték-törvény, mit mond az? Az illeték-hátralék után kamat fizetendő, 67° az első félévben, a második félévben az már Y s 7o-el növekedik és minden félévben igy fokozatosan; tehát progressiv kamatot állapít meg és ez még most is sok esetben behajtatik. Mi ez más, mint uzsoráskodäs ? De itt vannak a kir. zálogházak; itt van a kézi zálogüzletekre vonatkozó törvény. Hát nem állana az állam kötelességében ott, a hol a néposztályok legszegéiryebb rétegei keresik a hitelt, a hol törvényes intézkedéssel néha 24°A>, sőt néha még nagyobb kamatra hiteleznek, nem állana-e az államnak kötelességébe, hogy ezen uzsoráskodás ellenében jogsegélyt nyújtson? Igenis kötelessége volna az államnak. Hát a sorsjegyek, Ígérvények és részlet-ívekkel foglalkozó uzsorások hol maradnak ? Hiszen ezek a szó szoros értelmében valóságos rablást űznek, nem uzsoráskodást, a vidéken. Igaz, tudom, hogy készülőben van erre vonatkozólag egy törvényjavaslat, de én épen azért vádolom annyiszor a t. igazságügyminister urat rendszertelenséggel, mert íme most is nem sporadice, hanem ezen uzsorakérdéssel összefüggőleg szerettem volna a ház asztalán látni ezen törvényjavaslatot. Mindaddig, mig ezen általam felsorolt kérdések elintézve nem lesznek, nem tartom az uzsoratörvényt olyannak, mely a gyakorlati életben a legkisebb számbavehetőségre is igényt tarthatna. Én, mint bátor voltam kijelenteni, a törvényjavaslatot általánosságban a. részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elfogadom azért, mert nem szándékozom a legtávolabbról sem gátolni azt, hogy mentül előbb törvénynyé váljék, habár attól absolute semmi hasznot nem várok. Ezen most említett eszmék tekintetében nem szándékozom határozati javaslatot benyújtani, mert, sajnos, a túloldalon ülő képviselőtársaim leszoktattak bennünket, ellenzéki képviselőket, arról, hogy bármikor is a legegészségesebb eszmék tekintetében is, számíthassunk arra, hogy határozati javaslataink elfogadtassanak. Tiszteletteljes kérésem tehát oda irányul, méltóztassanak a t. ellenpárti képviselő urak ezen eszméket figyelembe venni és a miket azokból alkalmazhatnak, azokat önmaguk alkalmazni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra többé senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még a bizottság előadóját, Darányi t. képviselő urat és illetné Komjáthy képviselő urat. Mivel azonban 9 indítványát az 1. §-hoz tette át, ott fogja őt a zárszó megilletni. Pauler Tivadar igazságügyminister: T. képviselőház! (Halljuk!) A jelen törvényjavaslat hitelviszonyainkat érintvén, nagyon természetes, hogy az általános Adta tágabb mederben folyt, mint csak ezen törvényjavaslat tárgyalása kívánta volna. Közgazdasági viszonyaink, hitelállapotunk megbeszéltettek, a bajoknak forrása, orvoslási módjai előadattak. Tökéletesen osztozom azon t. képviselő urak nézetében, kik azt mondják, hogy közgazdasági állapotaink javulása, bajaink orvoslása ezen törvényjavaslat által egyesegyedül eszközöltetni nem fog. Közgazdasági intézkedések, társadalmi intézkedések szükségesek és ezek részben máris életbeléptettettek,részint azoknak életbeléptetésére nézve a szükséges előintézkedések megtétettek, igy különösen az előttem szólt t. képviselő ur által említett részletivekre nézve is. Igen sok és nagyfontosságú kérdések pendittettek meg. Ilyen pl. a regale kérdése, ilyen a hitelszövetkezetek kérdése, ilyen a takarékpénztárak ügye. De mindezek egyenként is oly nagyfontosságúak, hogy különös tárgyalás anyagát képezvén, itt jelenleg e törvényjavaslat keretén belül egyáltalában meg nem oldhatók. Valamint a közegészségügyi állapotoknak valamely országban megóvására általános intézkedések szükségesek, de ha járvány uralkodik, arra nézve kell külön intézkedni: ugy az általános intézkedéseken kivül ezen bajra nézve az intézkedések szüksége általában el van ismerve. Hiszen nincs tagja e háznak, ki az uzsoratörvényt szükségesnek, ki azt mellőzhetlennek ne nyilvánította volna. Törvényhozásunknak is e tekintetben több intézkedésével találkozunk. Az első intézkedés volt az 1877: VIII. t.-cz. Ez a 87,-ot állapította meg, ugy hogy a magasabb kamattól megvonja a jogsegélyt, az bíróilag meg nem Ítélhető, az be nem kebelezhető és igy a ki 8°/°-on túlkövetel, azt követelésének érvényesítésében az állam nem segíti, nem támogatja. Ez ugy hiszem, már világos jele annak, hogy törvényhozásunk nem áll többé a kínálat és kereslet terén, a kölcsönzési és a hitelviszonyokra nézve. De a tapasztalás ezt nem bizonyítja elégnek. Vannak oly üzletek, melyek ethicai szempontból, amennyiben az erkölcsiség elveivel homlokegyenest ellentétben állanak, a mennyiben a rósz indulat és az erkölcsi romlottság bélyegét viselik homlokukon, — büntejogi úton is megtorlandók; megtorlandók
