Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-174

230 174 ország** filé* január 25. 1885. azért is, hogy az állam az ily eljárást — mint Hodossy képviselő ur helyesen monda — megbélyegezze és a maga részéről tilosnak, károsnak nyilvánítsa. Ezt czélozza a törvényjavaslat, mely nem a kamat túlhágását, egy vagy más százalékkal, hanem az akarat gonoszságát és rosszaságát akarja sújtani, tehát eriminalisticai szempontból indul ki, midőn büntetést szab azokra, a kik valakinek szorultságával, vagy tapasztalatlanságával visszaélve, annak romlására törekesznek. Nem ringatom magamat azon hitben, hogy e törvény meg fogja szüntetni az uzsorát. Semminemű büntetőtörvénykönyvnek nem sikerült eddigelé megszüntetni azon bűncselekményeket, melyeket büntetéssel sújt; hanem azt fogja eredményezni, a mit minden büntetőtörvény eredményez, hogy már kihirdetése által figyelmeztetni fogja az állampolgárokat a cselekmények tilosságára, óvni, inteni fogja már kihirdetésével, hogy ilyenbe ne bocsátkozzanak ; ha pediff egyes esetekben a törvény végrehajtatik, akkora sértett erkölcsi és jogérzület elégtételt fog nyerni, ha az illető cselekményének következését érzi, mások pedig példáján okulván, attól tartózkodni fognak inkább, mint ha ilyen büntetést nem alkalmaztatott volna. A vita folyamán a törvényjavaslat ellen — most csak általánosságban nyilatkozom — több ellenvetés történt. Többek közt egyik fő ellenvetés az, hogy mi a törvény alkotásában tisztén az elmélet terrorizmusa alatt állunk; hogy a tudomány, az elmélet befolyása dominál. Megfelelt erre részben Hodossy képviselőtársam. Még csak azt jegyzem meg, hogy azt, hogy törvényhozásunk a tudomány befolyása alatt áll, én inkább dicséretnek veszem; mert hogy a tudomány ellentétének befolyása alatt álljunk, azt kívánatosnak nem tarthatom. A valóságos tudomány nemcsak abstract elméletekből indul ki, de a gyakorlati élet tapasztalatait is tekintetbe veszi és csak azt fogadja el, a mit az általános elvek és a tapasztalatok igazolnak. De nem is az elmélet emberei voltak azok, kik az uzsoratörvények eltörlését mozgalomba hozták. Oly férfiak voltak, kik a gyakorlati élet terén is szereztek ismer eteket, mint például Bentham, vagy pedig hazánkban ki tagadhatná meg azon elődömtől a gyakorlati élet ismeretét, azon férfiutói, a ki az uzsoratörvény eltörlését indítványozta és azon tagjaitól a háznak, a kik annakidején azt elfogadták ? Nem az elmélet terrorismusa, hanem azon, a történetben nyilvánuló általános és kétségbevonhatatlan tény okozta ezt, mely szerint mi az európai nyugati civilisatió áramlatának befolyása alatt állunk. Mikor Európában egy ország kivételével mindenütt eltöröltettek a kamatmaximumról szóló törvények, mikor a törvényhozások egymásután követték ezen intézkedést, mikor ezt azon országok is tették, melyekkel mi folytonos kereskedelmi viszonyban állunk, mikor egy hosszú tapasztalás a kamatmaximumot meghatározó törvényeknek czélszeríítlenségét kimutatta, akkor megalkotta a magyar törvényhozás is azon törvényt, mely a kamatmaximumot eltörölte. Hogy ez ily kiterjedésben czéiszerűtlen, ezt nemcsak mi, hanem Európa többi országai is tapasztalták. Ezen tapasztalás indította a szomszéd nemzetek törvényhozásait arra, hogy gondoskodjanak intézkedésről, mely szerint azon visszaélések, melyek, — mint mondtam — ethicai momentumokból is rosszalandók, megtoroltassanak és megbüntettessenek. Természetes, hogy ezen országok példája reánk is hatással bir. Hasonló civilisatorius viszonyok közt élünk, folytonos összeköttetésben állunk velük és nagyban s egészben ugyanazon viszonyok léteznek ott is, a melyek nálunk vannak. Azon ellenvetés, hogy a törvény idegen törvények mintájára készült, előttem nyomatékkal és erővel nem bir azért, mert a törvényhozási bölcsesség kivánja, hogy mások tapasztalatait felhasználjuk és a mennyiben azok viszonyainkra alkalmazhatók, azokat alkalmazzuk is. Ez nem is a jelen esetben történik legelőször. Uzsora-törvényhozásunk mindig a szomszéd nemzetek nyomdokain haladt, mindig azok példáin alapult. Mig a 17. században a canonjog szabályai általában egész Európában elismertettek, nálunk is azok voltak érvényben és az 1622: XLVI. t.-cz. világosan kimondja, hogy kamatot venni tilos. Mikor a szomszéd országokban a canonjog szabályainak szigorától eltértek s a kamatlábat megállapították, nálunk is igy történt. Mikor a 16. században a német birodalomban a kamatmaximumot kimondották, nálunk az í 647: CXLIV. t.-cz. szintén kimondta a kamatmaximum theoriáját. Mikor az uzsora pusztítása ennek daczára sem szűnt meg, mikor az uzsora káros következményét ezen törvények daczára folyvást tapasztalták, 1725-ben s végre 1802-ben szigorúbb és szigorúbb törvények hozattak. Mi tehát ugyanazon nyomokon haladtunk, a melyeken a szomszéd nemzetek haladtak és igy azon szemrehányás, hogy a jelen törvény is ugyanazon nyomon indul, véleményem szerint, annak ártalmára és kárára nem válik. A legműveltebb népek is más nemzetek intézményeit fogadták el. A Code-Napóleon ma is uralkodik oly országokban, a melyek műveltség^ tekintetében Franeziaországgal vetélkednek. Őseink, a kikre oly büszkén hivatkozunk, nem szégyenlették kimondani, hogy a magyar polgári per franczia eredetű és a magyar jog legfőbb intézkedései a, római és a canonjogból vették eredetöket. Ennélfogva én sem azon ellenvetést, hogy itt csupán csak a theoria alkotta volna a törvény-