Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-174

228 174. országos ülés január 25. 1883. dőn nagykorúakká válnak, elexequálják vagyonukat, nem fog ártani, ha felemlítem, hogy a t. képviselő urnak ezen aggálya, ha a büntetőtörvénykönyvnek általa is hivatkozott szakaszát kellőleg alkalmazzuk, felesleges lesz. Nekem a gyakorlati életben fordult elő ily esetem. Uzsorásokkal álltam szemben, 20 —30—40,000 írtról szóló váltóról volt szó, melyeket kiskorúak állítottak ki. Miután a büntetötörvénykönyv a 385. §-ban tiltja a kiskorúakkal való ily üzérkedést, mit tettem? Előállottam a criminälis bíróságnál ezen uzsorás ellen, mielőtt a kiskorú nagykorúvá vált, criminális panaszt emeltem s az eredmény fényes volt, mert az uzsorás megtagadta, hogy valaha csak látott volna váltót azon kiskorútól. Ha ezen szakasz kellőleg alkalmaztatik, feleslegessé válik az újabb törvényhozási intézkedés által való pótlás. Gróf Károlyi Sándor képviselő ur tegnapi beszédében igazán bebizonyította, hogy közgazdasági érdekeink iránt nemes érzékkel bir és melegérdeklődéssel viseltetik. De ezen igen szép és fényes beszédben nagyon sajnálom, hogy az ő részéről oly momentummal is kellett találkoznom, mely nagyon is az ósdiság és maradiság, az uralkodó családok kedvében járásnak jellegét viseli magán. Ertem azt, hogy a t. képviselő ur határozottan ellenzi, hogy mindaddig, niig a regale meg nem váltatik, a korcsmai hiteltől még 4 forintig is megtagadtassák a jogsegély. Én azon nézetben vagyok, hogy a gróf urnak ezen nézete nem egészen felel meg — sérteni nem akarok — az ethicai alapnak. Mit jelent ez? Jelenti azt, hogy azon esetben, ha a 4 forinton alul is a jogsegély a korcsmai hiteltől megtagadtatik: akkor a regálét nem lehet oly drágán bérbe adni és közelebbről vévejelenti azt, hogy a földesúr számít arra, épen arra, a mit mi kárhoztatunk, a mit legjobban elitélünk, hogy a korcsmáros kiszivattyúzza a legszegényebb népet, a napszámosokat, a földesúr számít arra, hogy a drága áron bérbe adott regálét nagy fictiv árakkal compensálja az állani, akkor, a midőn majd a regale meg fog váltatni. (Helyeslés a szélső balon.) Én részemről azért, hogy a regale ára oly magasra csigáztatott, a földesurakat is okolom. Mert igaz ugyan, hogy a községek kénytelenek a legtöbbet ígérőnek kiadni a regálét, de a gazdag földesúr, a dynasta, erre nincs kényszerítve, ő nem kénytelen a nép vérével és vagyonával gazdagodni, vagyis lelketlen koresmárosokat bérlőkül fogadni és ő nem azért kapta nemesen gondolkozó királyainktól azon vagyont, hogy azt ily módon gyarapítsa. Én igazságtalanságnak és a szegény osztályokra nézve méltatlanságnak tartom, hogy a korcsmároltatási jog értékének fictiv emelésével kétszer húzzuk le a bőrt a szegény emberről, akkor, midőn drágán váltjuk meg a jogot, mely reá nézve eddig is nyűg és teher volt. Azért nem osztozhatom azon nézetben, hogy a 4 írtig menő korcsmai adósságtól ne vonassék meg a jogsegély, hanem kívánom, hogy minden korcsmai adósságtól vonassék az meg. De t. képviselőház, Prónay t. képviselőtársam említette, hogy a szenvedő váltóképesség megszorításával az által lehetne paralysálni és pótolni a hézagot, hogy a közjegyzői törvény bizonyos intézkedéseinek szigorításával, közjegyzői kényszer behozatalával talán tétetnék conpensatió. Hát én nagyon csodálkozom, hogy a közjegyzői törvénynek kiterjesztését a t. képviselő ur épen akkor hozza elő, midőn az uzsoráról, tehát arról beszélünk, hogy a pénz drága. Hiszen csak bélyeg tekintetében is a közjegyzői okmány sokkal drágábbá teszi a kölcsönt, nem tekintve a közjegyzői díjakra. De más tekintetben is köztudomású dolog, hogy épen a közjegyzői okmányokkal is nagy mértékben űzetik az uzsoráskodás, ép ugy, mint a váltóval, mert a közjegyzői okmány végrehajtható lévén, az uzsora-üzletet ugy kötik meg, hogy elmennek a közjegyzőhöz és ott színleges elszámolás alatt megkötik a szerződést és így kiállittatják az okiratot, a mely exequálható. Ha tehát a közjegyzői okmány tekintetében módosítás volna szükséges, ugy annak nem kiterjesztését, hanem annak megszorítását kellene eszközölni, t. i., hogy a közjegyző készpénzkölcsönről csak ugy állíthasson ki okiratot, ha a pénz a jegyző előtt lefizettetik és ez az okmánj^ban tanusittatik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De t. ház, én a gyakorlat embere lévén, méltóztassék megengedni, hogy a mindennapi élet szükségleteinek kielégítése czéljából röviden még néhány eszmét megemlítsek. (Halljuk.') Szóba hozatott és ma már pláne politikai programmot képez az úgynevezett agrárkérdés. Olvasom, hogy a „Gazda-kör"-ben igen élénk, nemes eszmecsere folyt e tekintetben: csodálkozom, hogy a „Gazda-kör"-nek tagjai ezen, az agrárkérdést oly közelről érdeklő kérdésben nem küldtek képviselőt a házba, hogy az érdekeikben legalább felszólaljon. Olvasom, hogy a birtok-minimumnak kérdése sarkalatos politikai alapelvét képezi ezen körnek, a mely itt agrárkérdésekkel foglalkozik. Hát én nem vagyok abban a nézetben, hogy örökösödés, adásvevés, csere stb. tekintetben birtokminimum állapittassék meg; de ha uzsora-üzletről van szó, egy körülményt ajánlok mégis becses figyelmükbe. És ez az, hogy addig, mig a törvényhozás a készpénzbeli követelések behajtása tekintetében az ingatlanokra vonatkozólag a végrehajtás alól egy bizonyos birtokminimumot ki nem vesz, addig soha sem fogjuk elérni azt r az időt, hogy a földbirtok ne tétessék mobillé. Én ezt a concessiót megadnám. Szükségét látom annak, hogy valamint az iparos a végrehajtási törvényben biztosítva van arról, hogy eszközei nem vétetnek el és biztosítva van a tudós az iránt, hogy tudó-