Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-174

174. országos, ülés január 25. 1883. 227 rást a törvény ítélje el és a birö csak alkalmazza a törvényt. (Helyeslés bálfelöl.) Mire vezet, ha mi a biró egyéni belátására, bölcsességére appellálnnk? Oda vezet, hogy a birót kiteszszük minden tekintetben az erkölcsileg megvesztegetett uzsorás üldözésének, akkor, ha elitéli; viszont ha felmenti, kiteszszük azon gyanúnak, hogy az uzsorással állott megvesztegetés, vagy más utón complicitásban. Én a magyar birót az uzsora hóhérává tenni nem akarom, én azon bizalmat, melylyel a birák iránt viseltetünk, egy ilyen ''törvény által megingatni nem akarom. De itt bizonyos jogi theoriák érdekében tiltakozás emeltetett a kamatmasimum megállapítása ellen. Bocsánatot kérek, jogász ezt el nem ismerheti. Igenis, a régi jog azt tanítj a, a rómaiak azt mondták, a hol legtöbb a törvény, ott legrosszabb a köztársaság; ezt a mai jogállamot védők theoriája megfordítja és ennek védelmezői azt mondják, az a helyes korlátok között mozgó állam, a melynek állampolgárai cselekedetére, majdnem mindenikére concrét esetekre intézkedő törvény van, szóval a hol a polgár minden esetben tudja, mert a törvény mondja, hogy mit szabad, mit nem. De az is mondatott, ha mi a kamatmaximumot megállapítjuk, akkor visszaesünk a corpusiuris törvénvhozási intézkedésekre, az 1802-iki törvényhozási elveket fogjuk elfogadni En nem vonakodom kijelenteni, hogy ha a kamatmaximum megállapítása ellen csak ezen vád hozható fel, én nem szégyenlem, ha őseink helyes intézményét visszahozzuk. (Helyeslés a szélső halfelöl.) Az sokkal helyesebb lesz a magyar jogtörténet és jogfolytonosság tekintetéből is, ha Őseink helyes intézményeit fogjuk újból érvényre emelni, semhogy a német professorok tudákos elméleteinek átültetésével a társadalmat megmételyező uzsora megengedtessék vagy lehetővé tétessék. Ezek az én princípiumaim. (Helyeslés a szélső balfelöl). Mert meg vagyok győződve, hogy a törvényhozásnak nem azaz intentiója, hogy ijesztgetést fejezzen ki a törvényben, hanem az, hogy a bajt gyökeresen orvosolja: én azt máskép mint a kamatmaximum megállapításával nem képzelhetem, azért azt elfogadásra ajánlom. (Helyeslés a szélső balfelöl) De t. ház! Röviden reflectálni akarok még azokra, a miket Darányi, gróf Károlyi és báró Prónay t. képviselő urak mondtak. Darányi t. képviselő ur, megvallom, általam is elismert nemes intentióval részben elfogadható és helyes, de részben helytelen, el nem fogadható év eket is hozott fel. A mi a szenvedő váltóképesség megszorítását illeti, nagyon sajnálom, hogy e tekint étben Németh Albert képviselő úrral, legalább részben ellentétben, Darányi képviselő ur álláspontját fogadom el. Én, a ki olvasom az igazságügyminister urnak az indokolását, én, a ki a gyakorlati életben a mindennapi tapasztalás adataiból látom azt, hogy az uzsora mikép lepleztetik a váltóval. Én, t. ház, a ki az uzszoravétségének megállapításával az uzsora áldozatainak számát csökkenteni akarom, okvetlenül a szenvedő váltóképességnek korlátozását kell hogy óhajtsam, máskép a törvényhozás intentiója nem képzelhető keresztülvihetőnek. (Helyeslés a szélső baloldalon). S azért Darányi t. képviselőtársam határozati javaslatának azon részét, mely a szenvedő váltóképesség korlátozásáról szól, kész örömmel elfogadom és helyesnek tartom. Megjegyzem azonban, hogy e tekintetben nem mennék odáig, mint Prónay Dezső t. barátom, a ki csak a bejegyzett kereskedőkre kívánja korlátoltatni a váltóképességet, mert meggondolandónak tartom azon alapos aggályt, hogy a nagy- és középbirtokosoknak váltóhitele a pénzintézeteknél pl. nem olyan-e, mely a törvényhozás által figyelembe veendő és fentartandó. Tökéletesen elégnek tartom tehát a határozati javaslat azon pontját, hogy a kormány e tekintetben tanulmányozásra utasíttassák. A mi azonban Darányi t. képviselő ur által felhozatott a váltóürlapok tekintetében — az igaz, hogy ezt nem foglalta határozati javaslatába és ugy látszik, nem tulajdonított ennek oly fontosságot, mint a másik pontnak — minthogy azonban ezt oly előszeretettel ventillálta, nem maradhatok adós, hogy e nézetnek téves voltát kimutassam. A váltóürlapoknak évszámokkal való ellátása, daczára annak, hogy az uzsoravétség tárgyalásánál quasi mint szigorító intézmény hozatott javaslatba, még sem egészen philantropieus és nem is egészen platonicus természetű az. E javaslat inkább a pénzügyminister ur érdekeit van hivatva képviselni. Hova vezetne ez, t. ház ? Oda, hogy csak azon váltó lenne érvényes, mely megbélyegzett űrlapon van kiállítva. Szóba került ezen kérdés már akkor, mikor a váltótörvény megalkotásánál az idegen váltó kellékei kerültek szóba és akkor az a javaslat e ház termeiben ünnepélyesen elbukott. Elbukott azért, mert ily intézkedésekkel épen a. váltó kereskedelmi jellegét ölnők meg, a nélkül, hogy gyakorlati haszna volna. Ezen intézkedést egyszerűen ki lehetne játszani a sok leleményességgel, melylyel az ily uzsorás rendelkezik. Csak egy módot leszek bátor felemlíteni. Ha ezen intézkedés behozatnék, akkor egyszerűen külföldi elfogadmányt tartana az uzsorás ládájában és az idevaló kiskorúval csak giráltatná a váltót, a mely, miután külföldi, természetesen érvényes volna. De miután a dologról már szó van, gyakorlati szempontból talán nem fog ártani, minthogy csakugyan gyakran elő szokott fordulni, hogy kiskorúakkal kitöltetlen váltókat iratnak alá és mi29*