Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-174

226 1?4. or««icos ülés jannár 25. 1S83 Hanem most mást mondok és olyanra is áttérek, a mi határozottan, legszorosabb értelemben személyes kérdés, felhozom, mert hiszen régen múlt dolog s nem veszi nekem rósz néven a t. kormány sem, mert még akkor nem ezen kormány foglalta el a helyet — hogy igenis daczára annak, hogy t. barátom beszédjében holmi capitalisokról beszélt, én arról nem tudok semmit, hanem azt tudom, hogy 1866-ban igen jelentékeny adóelengedés daczára, ezen összeg miatt 1876-ban, tehát 10 évvel később olv szorult helyzetben voltam az adó-executió miatt, hogy meg vagyok győződve, száz ember közül 99 váltóra vett volna pénzt az én helyzetemben s mégis épen ezen esetből okulva, akkor győződtem meg, hogy a gazda, még ha nincs is pénze, még akkor sem szorul váltóra. Polónyi Géza: T. ház! A jelen törvényjavaslat tárgyalásánál sajátságos, de nézetem szerint mindenesetre örvendetes jelenséget lehet constatálni. A mig ugyanis a pártok közt eddig a gyakran nemes küzdelem hevében éles ellentétek fejlődtek ki, ime t. ház, azon éles ellentét a jelen törvényjavaslat tárgyalásánál elsimult, ezen kérdés megszűnt pártkérdéssé lenni. Maga ezen tény, hogy a jelen képviselőházban ezen kérdés, az uzsorának korlátozása s a káros hitelügyletek megszüntetése nem képezi pártkérdés tárgyát, ezen tény a legerősebben, leghatalmasabban szóló bizonyíték a mellett, hogy itt csakugyan szükség volt ezen törvényjavaslatra: mertezen bajok rákfeneként mélyen vertek gyökereket a társadalomban és azért szükségessé válik ezen bajokon mentől előbb segíteni. Ezen indok az, mely engem is több elvtársammal, kik pedig ezen törvényjavaslattól még csak mint palliativ intézkedéstől sem várnak semmi eredményt, arra indít, úgyszólván arra kötelez, hogy ezen törvényjavaslatot, nehogy annak útjába akadályokat, gátokat gördítsünk, általánosságban elfogadjuk. Nézetem szerint t. ház, az uzsorának két ellensége van. Az első a pénz és mindenekfelett a pénz, de van ezenkívül egy másik orvosság is. Az igaz, hogy drasticus szer és azt hiszem, ezen drasticus szert csak a magyar politika találta fel, habár nem tagadható, hogy ezen faetornak alkalmazása végeredményében igen jónak, igen üdvösnek, igen hasznosnak bizonyult. Ezen második orvosság az adófelügyelői intézmény. Nem mondom, hogy igazságos és méltányos, de a tények igazolják t. ház, hogy a fővárosi törvényhatóság területén nagyon is felszaporodott uzsorásokat az adófelügyelőnek drasticus intézkedései a szó szoros értelmében elsöpörték. Ez tény, tagadkatlan való. Azért mondám ezt el t. ház, hogy indokoljam röviden abbeli nézetemet, hogy oly törvényeknél, a hol uzsoráról van szó, félre kell tenni a theoriát, félre kell tenni az uzsora azon megkülönböztetését, melyet az előadó ur a tudomány nevében volt szives előadni, félre kell tenni azon fejtegetést, hogy a tőkétől a kamatot, mint hasznot a tőkének veszélyeztetése és a hitelezőnek fáradozási díja fejében kellene fizetni. Ezen megkülönböztetést ma már a tudomány sem ismerheti el. A kamat kérdése azon kérdés, milyen hasznot hajt a tőke az illetőnek, ki azt igénybe veszi? (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én tehát t, ház, azon nézetben vagyok, hogy itt szakítani kell minden theoriával, szakítani kell az ily elméleti kérdésekkel: tisztán practicus kérdésekkel kell foglalkoznunk, a dolognak practicumát kell megoldanunk, ha segíteni akarunk. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Nem habozom kijelenteni t. ház, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot épen azért, mert gyakorlati szempontból nem oldja meg a kérdést, nem tartom egyébnek, mint nyíltan megvallva: a üscalisok számára adott concessiónak. Az igaz, hogy ebből a törvényjavaslatból, ha így fog megszavaztatni, fog teremni száz meg ezer per, de az uzsorabajokon segíteni nem fog. Hogy ebbeli állításomat bebizonyítsam, annak előrebocsátásával és kijelentésével, hogy a Komjáthy t. barátom által előrebocsátott érvelést, mint minden tekintetben helyest, elfogadom s az általa előadottakat minden tekintetben osztom, a kamatmaximum megállapítására vonatkozólag Hodossy t. képviselőtársunkkal szemben, bátor leszek néhány motívumot előadni. Hodossy s némi részben Darányi ellenzik a kamatmaximumnak megállapítását, habár Darányi azzal érvelt a kamatmaximumra vonatkozó indítvány ellen, hogy hiszen ugy is benne van a törvényjavaslatban, elfeledvén, hogy ebben ellentétbe jött önmagával — ezt mondotta legalább tegnapi beszédében. Hodossy t. képviselőtársam argumentatiójára legyen szabad a következőket megjegyeznem. Én kétféle kamatmaximumot ismerek; ismerem azon kamatmaximumot, melytől a birói civilis jogsegély meg nem tagadható ; másodszor ismerem azon kamatmaximumot, melynél már a bűnvádi üldözése kezdődik az uzsorának; én a civilis jogsegély tekintetében teljesen elégségesnek tartom az 1877 : VIII. t.-cz.-ket, de másrészt, mint a gyakorlat embere elengedhetlennek tartom, ha a juridicus tisztán jogszolgáltatási, criminalitási szempontból, hogy az uzsoravétség definitiójában a kamatmaximum okvetlenül meghatároztassék. Mit tesz az, ha mi a kamatmaximumot meg nem állapítjuk az uzsoravétség megállapításánál ? Teszi azt, hogy a helyett, hogy a törvényhozás bölcsességétől kívánnánk a törvény helyes megállapítását, a biróra appellálunk, azt mondjuk, hogy az uzsorást a biró Ítélje el. Ez nem helyes, én azt kívánom, hogy az uzso-