Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-174

1?4 orsíAgm ölés január 25. Í88S §55 elmondtam, annak síkere és haszna lehet, az csak egy módozat által történhetik, úgy, hogy a kamatmaximum meghatározása következtében már világszerte tudják, hogy Magyarországnak államkölcsönei megkötése alkalmával oly nagy provisiókra, mint eddig, gseftelni nem lehet, mert azt a törvény tiltja. (Helyeslés a szélsőbalon.) Óhajtom, hogy a büntetés, (Halljuk !) mely az uzsorára általában kiszabatik, ne feriálja a bűntettest csupán fogsággal vagy esetleg pénzbirsággal, hanem, mint régi hazai törvényeinkben irva van, pénzének elvesztésével. Mert az uzsorás a becsülettel rég leszámolt, egyedül a pénzt szereti, kell tehát, hogy az igazságszolgáltatás gondoskodkodjék olyan térről, melyen őt legérzékenyebben sújthatja. Darányi t. képviselőtársam a váltóképesség megszorítását tartja az uzsoráskodás egyik óvszerének és b. Prónay Dezső t. képviselőtársam a bejegyzett kereskedőkre akarja azt csupán szorítani. Én, t. ház, ily módon tútorkodni nem óhajtok, mert nem akarom törvény által eltiltani, hogy valaki kést vagy borotvát használjon, nehogy magát megvágja vagy megvérezze. Hanem igenis azt óhajtom, hogy a váltóképesség a nem bejegyzett kereskedőknél is megmaradjon, hanem csak akként, hogy csak pénzintézeteknél, takarékpénztáraknál adathassanak be váltók. Ez megint a gyakorlati élet tapasztalásán alapult igazság. Mert nézzünk széjjel, milyen terrénumra jutnak takarékpénztáraink? Hevesben van Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban, Hevesen és közel a szomszédban van Jászberényben és Szolnokon, tehát mintegv 100 mértföldnyi területen 6 takarékpénztár. Es itt a gyakorlat terére lépve, megerősítésére annak, a mit mondok, még azt bátorkodom felhozni, hogy magában Heves városában, a hol én lakom és vidékén nincs rá eset, hogy a biróság kénytelen lenne foglalkozni az enyém és tied, a pénz és pénz, a hitelező és adós kérdésével, mert ott ilyen nincs. Ott alánja bárom szántóvető ember a váltót s ha irni nem tud ráteszi a kézjegyét, vesz fel pénzt a takarékpénztártól s fizeti lassan vissza. Ezen jótéteménytől népünket megfosztani nem akarom s ezért fentar tandónak vélem a szenvedő váltóképességet. (Helyeslés a szélső balfelől.) Azt mondj a b. Prónay Dezső képviselőtársam, hogy a gazdálkodó embernek a gazdaságban nincs váltóra szüksége. Ez t. ház fogalom, melyet azután megczáfol a gyakorlati élet tapasztalata. Ifjú barátomnak gazdaságában nem volt váltóra szüksége, épen ugy, mint nem volt szüksége apjának, anyjának, nagyapjának és nagyanyjának, kiket volt szerencsém ismerni és a kik mind ugy gazdálkodtak, hogy nagyon szerettem volna azon eapitalist és takarékpénztári könyveket, a melyek szülei után megmaradtak. (Élénk derültség.) Es ha t. ház, KÉrVH. NAPLÓ 1881—84. IX. KÖTET. azon eapitalisok és takarékpénztári könyvek mind elfogytak, ez ismét szép és nemeslelkületükről tesz tanúságot, mert nem járultak a biróság elé, hogy befogassanak azon rablók, kik reájuk törve, megfosztották őket ezektől, (Élénk derültség) mert különben nem tudom hová lettek volna azok. Nagy szükségét látom annak, hogy a gazda is vehessen váltóra pénzt, de csak a takarékpénztárak igénybevételével. Ezeket azért mondom, mert nem kell hozzá sok, hogy a szántó-vető ember is kölcsönt vehessen a takarékpénztáraknál. Ha a gazda magános emberhez megy kölcsönt kérni, kell, hogy ez előtt hitellel birjon, mert különben kölcsönt nem kapna. Van tehát egy ember, a ki előtt hitellel bír, a másik ő maga, ki a váltót elfogadja és az pedig lehetetlen, hogy oly ember, a kinek egy magánember előtt hitele van, ne találjon még egy tisztességes embert, a ki neki aláírja a váltót. Ekkor nem kell a kölcsönvevőnek magánemberhez mennie, hanem nyitva áll előtte a takarékpénztár. Ezeket elmondva, nagy megnyugvással fejezem be beszédem, mert azon pénz-királyok, a kik előtt nem képez biztosítékot egy ország népének adója, minden ingó és ingatlanvagyona a törvényhozásnak existimatiója, legalább az újságokból fogják olvasni azt, hogy akadt a magyar parlamentben egy népképviselő, a ki őket kikezdte (Élénk derültség) és mert meg vagyok győződve, hogy ezt folytatni is fogjuk. (Helyeslés szélső balfetöl: Zaj, mozgás jobbfelöl.) B. Prónay Dezsői Személyes kérdésben vagyok bátor szót kérni. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy ha valakinek vagyoni helyzetére történik hivatkozás és pedig oly módon, mint azt t. barátom Németh Albert tette, ez feljogosít arra, hogy személyes kérdésben röviden szólhassak. Röviden tehetem ezt azért, mert azon hang, — a mely Németh Albert képviselőtársamnak egész felszólalásán végig vonul, a kedélyesség hangja. Nem akarok arra áttérni, a mit tulajdonkép Németh Albert képviselő ur felhozott, hogy magánvagyoni viszonyokról koczkáztassak észrevételeleket, hanem akarom tovább magyarázni azon állításomat, hog)^ az én meggyőződésem szerint a gazda váltóhitelre rendszerint nem szorul. Egyes kivételes esetek számára én nem tartom szükségesnek, hogy törvényt alkossunk, mert a törvényt mindenkor — hogy ugy mondjam — az esetek nagy tömege számára és nem egyes kivételes eset számára alkotjuk. (Ugy van! a szélső balon.) Én, mikor azt mondtam, saját tapasztalásomból tudom, hogy a gazda váltóra nem szorul, mert magam is gazdálkodom; nemcsak azt akartam mondani, hogy saját gazdálkodásomból tettem e tapasztalást, hanem azt is, hogy mint gazda érintkezve más gazdákkal, kik rendezett viszonyok közt voltak, valamint olyanokkal is, kik többékevésbé nem épen rendezett viszonyok közt voltak. 29