Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-174
224 17 ^. országos nléi * vált és mikor ő Felsége 1861-ben a magyar országgyűlést feloszlatá, jól tudjuk, hogy Deák Ferencz beadott óvásában e szavakat iktatta és fogadtatta el általunk: „Amagyar képviselőház által figyelmeztetjük és óva intjük mindazokat, a kik netalán a lábra kapó absolutismust szóval, tettel, tanácscsal, vagy szolgálatkészséggel támogatni fogják, hogy azok jövőre a haza elnézésére nem számíthatnak." És tudjuk mi történt. Akkor abból a nagycsaládból, abból a világcsaládból 9 bankár akadt, a ki azonnal megszavazta az absolut kormánynak — nem szavazta, mert nem volt megszavazni való — hanem annak előállítását eszközölte, azonnal a 150 millió forintot előkészítette, és hogyan? 84frt árfolyammal. No t. ház, az absolut hatalom akkor bennünket, a kik még egy-egy megyei gyűlést megtartani megkisérlettünk, a kik a gazdasági egyesületekben, a hol egyedül lehetett néha-néha szabad szót koczkáztatni, részt vettünk, bennünket puska közé fogatott és börtönre hurczoltatott. És t. ház, nem akadt tanácsosa ő Felségének, a ki azt mondta volna: Felséges uram, az osztrák monarchia összes közjövedelmei, Magyarország népének minden utolsó garasa és szem búzája garantirozzák azt a kölcsönt; az a bankárcsoport, a melyik e kölcsönt úgy ajánlkozik negotiálni, hogy 84 frtot ajánl 100 helyett, azok az árulók, azok a felségsértők, azokat kell puskapor oztatni, bebörtönöztetni. De nem az történt; hanem ezek azután bárókká, grófokká lettek, csillagokat, érdemkereszteket kaptak, hogy 20—25 esztendő múlva valósítsák a német joviális költőnek, Saphirnak azon calembourgh-szerű cadentiáját, hogy „Hofrath: Unrath, báron: kuyon, Gráf, Sehaf, Excellenc: Pestilenz." (Élénk derültség.) Ha én a sors véletlen kedvezményei által abba a helyzetbe jutok vala, hogy csak egygyel is az európai fejedelmek közül gonduzés és szórakozás szerzés végett általuk nagyon látogatott neutrális fürdőhelyen találkozom, legyenek meggyőződve, hogy első dolgom lett volna őket figyelmeztetni, hogy igyekezzenek népeikkel kiegyezni, az alkotmányt helyreállítani és óvakodjanak attól a bandától, a mely fekete frakkban, glacée-keztyüvel jár, mert ezek a népnek pióczái és az embereket tönkre juttató gonosztevők és ezekhez t. ház — távol legyen tőlem Szapáry pénzügyminister úrra czélozni — a világnak minden ministere, a mint ministerré lesz, első dolga ezekhez oda sompolyogni és nagy alázatossággal megszerezni ezen nagy uri zsebmet^zők propenzióját, (Mozgás) mert az állam hajója csak addig nincs veszélyeztetve, a mig Parisból, Hamburgból, Majnái Frankfurtból a drót által nem értesül ez iszonyatos faja az emberiségnek, melynek nincsen hazája, kiknek egyedüli czéljok a locupletatio, (TJgyvan! a szélső baloldalon) ezeknek kénytelen minden pénzügyminister megszerezni a propenzióját azért, mert az őseinkjamiár 25. 1883. tői öröklött parsimoníalis szellem veszendőbe ment, mert a luxus és locupletatio szelleme mindent alá rendelt a vagyonosodásnak és a gyors gazdagodásnak (ügy van! ügy van!) és ha é példák kihatnak a nép, a szegény iparos és kereskedő osztályok rétegei közé, akkor kiáltjuk a „crucinge e-t és azt mondjuk, hogy az uzsora teszi tönkre a hazát. Ott vannak a példák, tessék ezeken elindulva, ott keresni az orvoslást, (ügy van! ügy van!) Hegedűs Sándor igen t. barátom (Halljuk! Halljuk!) a kormány által kiküldve, Parisban volt azon nemzetközi gyülekezeten képviselni Magyarországot, mely a valuta rendezésére nem annyira, mint inkább az arany és ezüst közti árfolyamkülönbözet kérdésének tárgyalására hivatott össze. Olvastam azon kis röpiratot, melyben eljárásáról meglehetős terjedelmesen számol, mert felsorolja a különféle államok képviselőit és azon nagy szaktudósok által mondott nyilatkozatait, végre odalyukad ki a képviselő ur, hogy abban egyeztek meg, hogy ott semmit sem lehet csinálni. (Derültség.) Én helyeslem a képviselő ur viselt dolgait és hogy kötelességét ott teljesítette, bár nem mert semmit tenni , azt becsülöm, hogy mikor elment oda, azt otthon már előre megmondotta, hogy ott nem lesz semmi cselekedni valója, hanem a mint hajdan Pius pápa, mikor Bécsbe jött József császár látogatására, azt irták róla: „0 wie wird er jetzt den Allerhöchsten preisen; und vne beglückt von Wien. nach Rom zurücke reisen."(Élénk derültség) A képviselő ur sem csinált egyebet. De ott van a hiba, hogy a képviselő ur azokat, a miket én itt elmondottam, ott nem koczkáztatta, ott nem mondotta el szűkebb körben. (Elénk derültség.) Pedig elvártam volna a képviselő úrtól és elvártam volna annál is inkább, mert ha a képviselő ur helyzetében vagyok, először kötelességemnek tartottam volna azoknak négy szemközt mindig a fülökön csüngeni; és lehetetlen, hogyne kaparitottam volna meg két-három proselitát s azon hitben tértem volna haza, hogy az első lépést megtettem arra, hogy ha azt a nagy sziklát talajából ki nem mozdítom is, legalább némileg megingassam. Hanem a képviselő ur, mint afféle nyakas kálvinista, egy emléket ott hagyott maga után mégis ; mert az azóta Francziaország nagy veszteségére és az én sajnálatomra meghalt Grambettától egyszer az utczán, mint afféle nyakas kálvinista ember azt kérdezte : „Mosziö, ejé la bonté, dö montré moa ű est iszilaplasz szent Sulpicze." (Élénk derültség.) Ezt Gambetta beszélte Pázmándy képviselőtársamnak, a kivel, mint tudjuk, barátságos viszonyban volt. (Elénk derültség.) En, t. ház, a kamatmaximum meghatározását múlhatatlan szükségesnek tartom.(Helyeslés a szélső balon) mert ha valaha a képviselőházban ugy kerül a dolog felszínre, hogy a miket a pénzkirályokról
