Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-174
2Jg 174. oríágo: älés január 25. 1S8"Í. előáll egy férczelménynyel, egy gyenge palliativ szerrel, a mely épen alkalmas arra, hogy a furfangos uzsorások azt könnyedén kijátszhassak, főleg akkor," a midőn az állam maga megy az uzsoráskodásban a jó példával elő, az adók és illetékhátralékokra kirótt uzsorakamatokkal, az ezeket fokozó végrehajtási költségekkel s a már egyszer befizetett adótartozás isméti felhajtásával. (Már az igazi a szélső baloldalon.) A kamatmaximum meghatározása nélkül én e törvénytől semmi üdvös eredményt nem várok s igy a javaslatot csak Komjáthy Béla határozati javaslatának értelmében vagyok hajlandó általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a szélső haloldalon,) Koszival István : Tisztelt ház! (Halljuk.!) Az előttünk fekvő törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom nemcsak, de azt egyúttal örömmel üdvözlöm; mert szemben az előttem szólott több képviselőtársammal — kik ezen intézkedéstől vagy semmi, vagy nagyon csekély eredményt várnak — én attól jelentékeny előnyöket reménylek. Az uzsora pusztít társadalmunk minden rétegében. A magasabb körű, művelt közönséget tönkre teszi a nagyvárosi raffinirozott uzsorás, a nép alsó rétegeit koldusbotra juttatja a falusi bankár. Megengedem, hogy az uzsorások első neme módját fogja találni a törvény kijátszásának; de az általam falusi bankároknak nevezett pióczái a társadalomnak — kik a tudatlan nép kiszivattyúzása által még csak gyakorolják magukat ezen nemtelen mesterségben, hogy majdan a forintos lopásba beletanulva, átköltözzenek a nagy városokba, hol ezeresek mosolyognak feíéjök — épen az oknál fogva, mert még csak gyakorló iskolában vannak, kevésbé vakmerők. Ezekre a törvénvnek lesz hatása; ezek a törvény szigorától visszarettennek. A törvényjavaslat 4-dik fejezetét, mely a korcsmai hitelről intézkedik, tartom én leginkább üdvösnek; mert az gátot fog vetni a nép alsó rétegében már majdnem általánossá vált iszákosságnak. Lehetetlen, hogy el ne szoruljon keble a hazája sorsát igazán szivén viselő' honfinak, ha ezen szomorú állapotra gondol; lehetetlen, hogy ne gondolkozzék mód- és eszközökről, ezen keserves állapotnak lehetőleg véget vetni. A magyar katholikus papság, tisztelt ház, e fölött sokkal komolyabban gondolkozik, mint Mocsáry tisztelt képviselőtársam, ki, midőn a néppel közvetlenül érintkező s igy a bajt közelről ismerő lelkészek ez ügybeni kérvénye e házban tárgyaltott, e bajt a papok arczába vágott meg nem válogatott s egy nagy párt vezéréhez legkevésbé méltó élczczel vélte elüthetni, mondván: menjenek a papok jó példával elő. En tisztelem Mocsáry képviselő urat, de meg fogja nekem bocsátani, hogy én az ily megjegyzést sehogysem tudom megegyeztetni, sehogysem vagyok képes összhangzásba hozni azon fitogtatott komolysággal, melyet Mocsáry tisztelt képviselőtársam részéről tapasztalni mindenha szerencsém van. Ha Mocsáry tisztelt képviselő ur koszorút akar magának fonni érdemei virágából, akkor ily bogáncsokat, mint a megkoczkáztatott élczezések, ne szedjen, mert higyje el nekem, sohasem fognak azok neki díszére válni. T. ház! Midőn ily kórállapot megszüntetéséről van szó, minő az iszákosság; midőn egy, népünk erkölcsösségét előmozdító törvényjavaslat tárgyalása fekszik előttünk, nem helyeselhetem az oly eljárást, mely e törvény megalkotását elodázni kivánja; s épen azért, lehetetlen nem reflectálnom gróf Károlyi Sándor ur igen tisztelt képviselőtársamnak különben igen jeles beszédének egy passusára, melyben ő a korcsmai hitelről szóló törvény meghozatalát a regálék megváltása utáni időre akarja elhalasztani; mert az által esetleg egy osztály fogna megkárosittatni. Midőn elfogadásra nyujtatik elém egy törvényjavaslat, mely a nép anyagi romlását megakadályozni van hivatva s annak megmentését czélozza; midőn a baj már oly nagyra nőtt, hogy a közoktatásügyi minister ur szükségesnek látta reá a lelkészek s tanítók figyelmét komolyan felhívni: akkor előttem az első a köz, a haza érdeke; s nem lehetek tekintettel azon mellékkörülményre, hogy az által egyesek, vagy ha ugy tetszik, egyes osztály érdeke hátrányt szenved. A nemes gróf ur fentartandónak, megvédendőnek tartja azon osztályt, mert államfentartó elem. Ezt teljesen osztom, magaménak vallom, készséggel aláírom s teljes erőmből előmozdítani kötelességemnek ismerem, de csak oly eszközökkel, melyek ugyanakkor egy másik, sokkal szánandóbb, mert szegény osztály anyagi pusztulását elő nem idézik. A nemes gróf ur azon óhajánakad kifejezést, hogy mindenekelőtt a regáleváltságról gondolkozzunk komolyan s aztán hozzuk a törvényt, hogy korcsmai hitel egyáltalában ne legyen. Megbocsátja nekem a nemes gróf ur, hogy.én ezen nézetét nem osztom s hazáin üdvére nézve a dolgot épen megfordítva találom jónak. A regálék megváltásának elhalasztását hazámra nézve veszélyesnek nem látom; de igenis, a korcsmai hitelről szóló törvénynek elodázását ilyennek tekintem. De az ország pénzügyi viszonyai, melyeket a nemes gróf ur nálamnál sokkal behatóbban ismer, korántsem oly virágzók, hogy egy új, száz millióra menő terhet elviselhetnének. A községekre róvni pedig nem találnám méltányosnak, nem legalább addig, mielőtt a most hozandó törvény eredmé' nyeit észlelnénk. Mert, hogy állna a dolog e vált-