Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-174

174. országos filé nem tűrő osztrák bank kapzsiságától sarkaltatva :

— törvényt alkottatott, mely arra van hivatva, hogy takarékpénztárainkat agyonsújtsa vagy legalább életképtelenné tegye, hogy igya bank-, vámés kereskedelmi és a romániai szerződés által kegyelemre kiszolgáltatott iparunkat és földmívelődésünket megfossza azon gyenge segélytől is, mely ha felvirágoztatni nem is tudta, de legalább tengődést biztosított számukra. Más államok az ily kisegítő pénzintézetek keletkezését és fejlődését mindennemű kedvezményekkel megkönnyítik és elősegítik, a mi a kormányunk azokat bölcsőjükben megfojtani törekedik, mert takarékpénztáraink agyonadóztatása egyértelmű az uzsoratérfoglalásával. Világítsuk meg ezt néhány példával. Tagadhatlan, hogy takarékpénztáraink legnagyobb része kedvező állapotban van; de hát mi idézte elő gyors fejlődésüket? Bizonynyal nem a csekély részvénytőkék, hanem a betétek nagysága, mely a kölcsönszükséglettel arányban áll s igy ez intézeteket arra képesítette, hogy a kölcsönkeresletnek eleget tegyenek. Magyarország 318 takarékpénztárának részvénytőkéje alig tesz 20 millió frtot,a miből átlagosan egyre-egyre 62 ezer forint jut. No, ha csak ezt forgatnák ez intézetek, akkor bizony annak nyereményével lakbérüket, hivatalnokaik fizetését s más folyó költségeiket sem tudnák fedezni; hanem fenniaradásukat és üzletük nyereményességét biztosítá azon 284 milliónyi betéti tőke, mely a takarékpénztárakban gyümölcsöztetett s a mely életerét képezé ezen intézeteinknek. A ministeri indokolás oly nagy osztalékokat tüntetett fel a takarékpénztáraknál, melyek néha a befektetett tőkét felülmúlják s ezzel indokolta az újabb megadóztatást. Ilyen takarékpénztár talán van egy-kettő s van a régebbek közt talán 20, a mely tekintélyes osztalékot ad részvényeseinek. Feledé azonban a kormány, hogy ez utólagos kárpótlás a kezdetben jövedelmet nem hozott részvényesek számára. Feledé a kormány, hogy az újabban kelettkezett legtöbb takarékpénztárnál csekély a betét épen azért, mert n kormány folytonos adóemeléseivel és adóvégrehajtásaival ugy kizsarolja a népet, hogy nem igen jut a megtakarításra, sőt az élet szükségeinek fedezésére is. (Igaz! a szélsőbalon.) De hisz t. ház, takarékpénztáraink már is eléggé meg voltak adóztatva, hisz a nagy bélyeg teher mellett fizetik az általános jövedelmi adót, különösen a betétek után 37

0 bélyegadót. Már most a megalkotott törvény által 7 százalékkal emelvén ez adókat a kormány, ez által, ha a régi megállapodott takarékpénztárakat nem is, de az újabban keletkezetteket mulhatlanul agyon fogja nyomni, pedig ezek gondoskodnak a vidék kölcsönszükségleteiről s azok megbukta215 tása végtelen csapás lesz nemcsak a vidéki kisbirtokosok, iparosok, kereskedőkre nézve, kik hiteligényeik kielégítésétől egyszerre elüttetnek, hanem káros lesz magára az államra nézve is, mert a mi képtelen adórendszerünk mellett — mely szerint az adókat oly időben követelik, a midőn a földmíves azt fizetni képtelen, vagy csakis termeivényének elvesztegetésével teheti azt — igen sokan adótartozásaik végett is a takaréktárak kölcsönét kénytelenek igénybe venni. Több, mint bizonyos, hogy vidéki takarékpénztáraink agyonadóztatása az adók befolyására is hátrányos következményeket vonna maga után. Hogy pedig a tervelt új adó, bárminő alkalmazásban is bölcsőjükben fogja e zsenge intézeteinket agyonszorítani, több mint bizonyos. Mert ismét hamis volt azon indokolás, hogy ezen új adó nem fogna a betétekre nehezedni, miután a takarékpénztárak maguk fogják a betevők helyett fizetni, mert a már úgyis bélyeg- és kereseti adóval terhelt takarékpénztárak azt észszerűleg nem tehetik s igy azt a takarékpénztárak kénytelenek lesznek vagy a kölcsönvevőkre átszármaztatni, a kamatláb felemelése, tehát uzsora által, a midőn nem kapnak kölcsönzőket s igy a betéti tőkéket forgatni és gyümölcsöztetni nem tudván, lételük lesz aláásva. Vagy pedig a betéti tőkékre származtatni át; ezek — melyek már eddig is 3 százalékot fizettek — ezt bizonynyal elviselni nem lesznek hajlandók, visszahúzódnának a takarékpénztáraktól, melyek ekként forgalmi tőkéjük főrészétől megfosztatván, csekély részvénytőkéjükkel fennállaninem tudandnak és rövid időn tönkre mennek. A takarékpénztáraktól elriasztott tőkék pedig a magán-uzsoráskodás terére űzetnek, a mi titokban történvén, az állam még a mostani bélyegjövedelemtől is elesik. Igy tereli a kormány mesterkélten a mozgó tőkét az uzsora terére akkor, a midőn az egész ország az uzsora elleni intézkedésre sarkalja az ország törvényhozását. Ha valahol, ugy a törvényhozási működésben meg kell lenni a logicai összefüggésnek és az ebből levonható erkölcsi következményeknek. Önök egész működése az osztrák bankkal kötött szerződéstől, a közös vámterülettől le a múlt héten megszavazott új adótörvényekig mind az uzsora felvirágoztatását idézik elő kérlelhetlen logicai következményként. Mert a közelszegényedés szokta az uzsora tenyésztésére a leghálásabb talajt megteremteni. (Ugy van! a szélsőbalon.) De különösen az uzsorának tett nagy concessio volt takarékpénztáraink terhes megadóztatása, mely még a solid tőkét is az uzsora terére fogja kergetni. S a midőn a kormány igy mesterkélten kifejlesztette és fokozta az uzsora veszélyeit, akkor január 25. 1883.1