Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-174
214 174- « r8zá ?os ülés ges, mintán ezekre nézve vele tökéletesen egy véleményben vagyok. Darányi képviselő ur rósz néven vette azt, hogy Komjáthy barátom a közvéleményre hivatkozott és hogy a bizalmat a törvényhozás iránt megingatottnak monda. Hát a közvélemény, mely az e tárgyban ide felterjesztett kérvényekben és a sajtó terén is nyilvánult, a kamatmaximum meghatározása mellett nyilatkozott. A törvényhozás működése iránti bizalmat bizony megingatta a bosnyák politika (Ugy van! a szélső balon) és azon sok új adótörvény, a melylyel önök ez új évben megörvendeztették a nemzetet s az a sok igazságügyi reform, — hogy ne mondjam deform — melyeknek tömkelegében az igazság elvesz. Egy újabb experimentatió hátrányaitól óhajtanok megóvni ezen — mindnyájunk által óhajtott — törvényhozási intézkedést a kamatmaximum meghatározása által, hogy legyen e törvénynek, hogy ugy mondjam, teste ; mert nézetein szerint az ugy, a miként beterjesztetett a bizottság által, oly valami deíiniálhatlan, oly megfoghatlan, hogy attól üdvös eredményt nem várhatunk. Komjáthy barátom hatalmas érvelése és a ministerelnök ur közvetítő felszólalása feleslegessé teszi, hogy én e tekintetben tüzetesebben nyilatkozzam s beszédemben inkább arra fogok szorítkozni, hogy az uzsora elharapódzásának fő-fő indokaira mutassak reá, hadd ismerjük a baj kútforrását, hogy orvosszerét helyesen alkalmazhassuk. T. ház! Áz uzsora elleni intézkedés a közóhajnak felel meg. Szorgalmazva volt az többszörösen itt e házban, itt e padokon felszólalt képviselők által és az ország minden részéből felözönlött kérvényekben a nemzet nagy zöme által. A kormány tehát helyesen cselekedett, a midőn javaslatot terjeszti a t. ház elibe. Hanem én ugy találom, hogy kormányunk hasonlít azon fukar emberhez, a ki az egyik kéz által nyujtottat a másikkal vissza akarja venni; mert hisz a mi kormányunk a midőn egyfelől az uzsora ellen kivan intézkedni, másfelől mindent megtesz, hogy az uzsora felburjänozzék, hogy az hazánk segélytelén kizsarolt népét polyp karjai közé szoríthassa. Talán szomorú czélzás és végzetszerű vonatkozás van abban, hogy épen az uzsora elleni javaslatot megelőzőleg tárgyaltatott le és szavaztatott meg egy oly törvényt, mely az uzsorát még ott is, a hol eddig nem volt, szükségszerűieg fel fogja virágoztatni. Értem a takarékpénztárak megadóztatásáról szóló törvényt. (Igaz! a szélső baloldalon.) Minden, de különösen alkotmányos kormánynak első és legfőbb kötelessége az ország szükségleteiről való gondoskodás. A mi drágalátos kormányunk ennek ellenkezőjét tette akkor, a mijannár 25 1883. kor a magyar önálló bank mellőzésével az osztrák bankkal lépett szerződésre, azon osztrák bankkal, a mely addig is főeszköze volt annak, hogy hazánk pénzügyileg is a gyarmat alárendelt szerepére kárhoztatva van. Hisz, e bank még, ha akarná sem tudná hazánk hitel igényeit kielégíteni, »ert nekünk, mint földmívelő országnak olcsó földhitelre van szükségünk, ezt pedig alapszabályai kizárják; de különben is jegyforgalma oly korlátolt, hogy az osztrák szükségleteket is alig képes fedezni, a mi természetesen a pénzdrágaságot kell hogy előidézze. (Igaz! a szélső balon.) És a midőn a kormány hazánkat kiszolgáltatta az idegen tőkepénzesek telhetetlen hírvágyának, azokat még 27 millió praemiumban is részeltette, a minket semmi körülmények között nem illető 80 milliós bankadósság harmadrészének átvállalása által; a mi elégséges lesz vala a hitelviszonyainkat rendező önálló magyar jegybank érczalapjának előállítására. A kormány ugyan nagyra van azzal, hogy az osztrák bank kegyeskedik kétes értékű jegyeinek egyik oldalára magyarul is felirni, hogy mennyit kellene érniök s hogy a bank nálunk is állított fiókokat, melyek ha nyitnak is hitelt, azt nagyon drágán mérik s ahhoz még drágán sem juthatnak kisbirtokosaink és iparosaink, tehát a nemzet nagy zöme. ( Átlátták ez abnormis helyzet romboló kihatását a nemzet jobbjai, átlátták azt is, hogy kormányunktól e téren mitsem lehet várni: igyekeztek tehát társadalmilag segíteni a helyzeten s hogy a kisebb iparosok és kisbirtokosok hiteligényei legalább némi részben kielégítést nyerhessenek, megalakíták a kisbirtokosok hitelintézetét s mikor azt a hazafias áldozatkészség hosszas vajúdások után létrehozta, akkor épen a kormány legközelebb álló satellesei voltak azok, kik a begyült pénzt alapszabályellenesen nagy összegekben kiszedték, a bizalmat megrendítették s az intézetet már csirájában elfojtották, életképtelenné tették. (Mozgás.) Az igy támadott ür kitöltésére alakultak mindenféle takarékpénztárak, népbankok, melyek ha magasocska kamat mellett, de mégis az iparosokat és kisbirtokosokat szükségleteikhez mért kisebb kölcsönökhöz juttaták, fejlesztek a nemzetben a takarékossági hajlamot s korlátozták az uzsora romboló hatását. És kormányunk a helyett, hogy örülne azon, hogy a társadalom tevékenysége némileg enyhíteni igyekezik az ő mulasztásait, a helyett, hogy ha ezeket kedvezményekben nem részelteti is, de legalább eltűrné önerejükön való lassú fejlődését, hogy igy az osztrák bank szűkmarkúságát legalább némileg ellensúlyozzák; előállt a kormány s takarékpénztárainkat is bedobta az osztrák Moloch telhetetlen torkába s talán épen — az üdvös versenyt
