Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-173
173. országé:- ülés január 24 1883. ^\\ Tisza-Szalókon, Kőtén át a Tiszán, Nana, Komló Bessenyőn át Füzes-Ab onynak, innen Eger városáig a vasút már kiépülve levén, Egertől Pétervásáron át Terennének jelentette ki, mint olyat, mely ugy a százados forgalmi iránynak, mint a jelen közforgalom, vidék és ezzel az állam érdekeinek is egyedül felel meg: ez irány kiépítésére intézkedést tett, az előmunkálati engedélyt ki is kérte. Kérdem a tisztelt minister urat, tett-e már ez ügyben tanulmányt, melynek alapján egy oly iránynak Ígérhette oda az állam támogatását, mely ellen nemcsak egy vidék, de tekintve az egri szárnyvasutat, maga az állam érdeke is egyenesen tiltakozik ? Igaz-e azon hit, hogy állítólag a fent érintett consortiumnak egy milliónál több értékű vasúti sín lett ígérve, az állam által átveendő, természetesen mit sem érő részvények fejében? Fogja-e a t. minister ur ezen összeköttetési kérdést tanulmányozni, hogy az csak oly irányban engedélyeztessék, mely ugy a vidék, mint az országos közforgalom érdekeinek s így az állam érdekeinek is egyedül felel meg." Most röviden t. ház, még ennyit. Midőn 1868-ban a pest-miskolczi vasút kiépítéséről szóló törvény meghozatott s ugy Gyöngyös, mint Eger városa az építés alkalmával a főforgalomból kihagyatott, egyszersmind intézkedett a törvényhozás, hogy ugy Gyöngyös, mint Eger száruyvasuttal láttassék el. Ez némi kárpótlás volt azért, hogy a főforgalomból e két város kihagyatott. Ugyanezen alkalommal a törvényhozás intézkedést tett és határozatot hozott arra nézve is, hogy az egri indóház ugy helyeztessék el, hogy az esetleg a felföldi összeköttetésnek is alkalmas helyül szolgáljon. Kérdésen kívül áll, hogy az akkori törvényhozás mintegy már akkor megállapította, hogy azon összeköttetésnek, mely esetleg az alföldet a felfölddel fogja összehozni, ez irányban kell és lehet csak történni. És ime t. ház, mit látunk? Azt, hogy ezen összeköttetés ma egész más irányban, még pedig párhuzamos irányban az egri szárnyvonallal terveztetik. De ez még természetesen mindez ideig kívül áll az állami beavatkozás körén, mert magán utón történt tervezésnek mondható. Midőn az történt, az a vidék nagy érdekeltsége sem hallgathatott; de már nem hallgat régen, működik is a mint interpellátiómban érintve van, Eger városában a vidéknek egész zöme értekezletet tartott és megjelölte azt a százados forgalmi irányt, mely ugy a vidék, mint az ország érdekeinek egyedül felel meg. Hát t. képviselőház, egy 20,000 lélekkel biró város, minő Eger városa, mely nem egy szűk vidéknek, hanem azt lehet mondani, egy országrésznek nemcsak emporiális, hanem culturalis. központja is, sokoldalú, részint közigazgatási, részint culturalis intézményeivel csak annyi figyelmet sem érdemelne, hogy csak megfontolás tárgyává is tétessék, hogy vájjon ezen város és vidéke kimaradhat-e azon forgalomból, a mely természetes irányánál fogva is egyedül erre vezethető ? Most azonban többet mondani nem óhajtok, bár sok észrevételt tehetnék, mint például a kérdéses tervezet tracirozása állami, vasúti mérnökökkel eszközöltetett, mig másoktól ez megtagadtatik. De mondom, ezúttal többet mondani nem kívánok, kérem, méltóztassék interpellátiómat a minister urnak kiadni. Elnök: Közöltetni fog az interpellátió a közmunka- és közlekedésügyi minister úrral. Hg. Odescalchi Árthur: T. ház! Kötelességemnek tartom a t. honvédelmi minister úrhoz egy interpellátiót intézni, melynek tárgyát a magyar nemzet ellen folyó izgatás képezi. Ezelőtt néhány évvel több ízben volt alkalmunk tapasztalni, hogy ez inkább a közoktatási ministerium tárczájához tartozó körökben fordult elő, a menynyiben méltóztatnak tudni, azon pánszláv irányú üzelmek Turócz-Szent-Mártonban és más ilyen tanintézetekben merültek fel; ma már hydra-fejét a honvédség körében is felütötte. Ma, midőn úgyszólván egy újabb nemzeti ébredés korszakát éljük, lehet constatálni a tapasztalásból, hogy ugy a felföldön, mint Erdélyben, vagy Sárosmegyében, mint. az alföldön, egy egészséges jó alapokra fektetett mozgalom vehető észre, e jelenséget, mint volt honvédnek, nekem a legkeserűbben esik, hogy ezt kénytelen vagyok constatálni. Emlékezünk azon történészekre, a kik annyiszor támadták meg a magyar történetet és leginkább azt említették fel, hogy a magyar állam alkotása az az ék, a mely az éjszaki és déli szlávok egyesülését akadályozza és ezen nagy szláv birodalom megalkotása ellen, a mely sem nem létezett és remélem soha sem fog létesüldi, ezen éles ék, a magyar nemzet, ma is fennáll. Mit látunk a honvédségnél? Azt, hogy ott délszláv hajlamú és pedig onnan származó egyének transferáltatván Magyarországba, úgyszólván ez eszközt nyújt arra, hogy személyiségükben kezet nyújt a déli szláv az éjszaki szlávnak és ott, a hol a magyar nemzeti öntudat nem tiszta — mert a felvidéken nemcsak tótok, hanem nagyobbrészt eltótosodoít magyarok vannak — a hol a társadalom és a kormány is a közoktatás útján arra törekszik, hogy a nemzeti öntudatot felébreszsze s növelje: ott az ilyen egyének károsan működnek a magyar nemzet érdeke ellen és eljárásuk e részben a kormányra nézve sem helyeselhető, a mennyiben nemcsak nemzetellenes, de a kormányt is úgyszólván kicsinylő nyilatkozataikkal sértik. (Ugy van! a szélső balon. Felkiáltások: Ki az ?) Egy 27*
