Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-173

212 173,. oriszAgo* Illés január 24. 1883. honvédszázados, a ki most az 53. század parancs­noka. Származására, nevére nézve nem magyar ugyan, de elég sajnos, hogy azon intézmény, mely a szabadság nagy nevét viselte, ma olyan közegek­kel rendelkezik, a kiknek működése dianietraliter ellenkezik azon szép névvel, melyet hajdan a hon­védség neve alatt tiszteltünk. (Mozgás és felkiáltások balfelöl: Ki az!) A midőn minden irányban oda törekszünk, hogy a nemzet iránti kegyeletet, a magasztos ér­zelmeket terjeszszük, ezen tiszt mindazt, a mi ma­gyar, a tisztikar, a legénység és a közönség előtt fitymál; a magyar hegemóniát nevetség tárgyává teszi és nyilvánosan szid a legénység előtt mindent, a mi magyar: a honvédséget, a magyar kormányt és csak idő kérdésének tartja, hogy mindez el­eny észszék. (Mozgás, Halljuk! Halljuk!) Ezt kell sajnosán tapasztalnunk és ez lévén interpellátióm tárgya, azon kérdést intézem a t. honvédelmi minister úrhoz (Olvassa): „Interpellátió a honvédelmi minister úrhoz. Van-e tudomása a honvédelmi minister urnak, hogy a Nagy-Szombatban állomásozó honvédzászló­alj parancsnoka nyilt ellensége mindannak, a mi magyar, nyilvánosan szidja, legyalázza a magya­rokat s a magyar institutiókat stb. ? Van-e szán­déka a minister urnak ezen botrányt megszün­tetni?" (Élénk helyeslés a szélső balon.) Ifj. gr. Ráday Gedeon honvédelmi mi­nister : T. ház! Ha meg méltóztatnak engedni, én a hozzám intézett interpellátióra már most fele­lek. (Halljuk!) Kötelességemnek tartom azt tenni, miután nem óhajtanám;, hogy egy ilyen — nem veszi rósz néven tőlem a t. képviselő ur, ha azt mondom — véghetetlen nagy általánosságban tar­tott vád, még csak 24 óráig is azon az illető egyé­niségen, vagy a honvédség tisztikarán egyáltalá­ban maradhasson. (Helyeslés.) Fájdalom, ezen interpellátióban positiv, eon­cret eset valakire felemlítve nincs, hanem — ha szabad ezen kifejezést használni — csupa „ondit", a mit a t. képviselő ur elmond interpellátiójában. Minthogy több nappal ezelőtt már be volt irva az interpellátiós könyvbe ezen hozzám intézett inter­pellátió, én, a nélkül, hogy hivatalos felszólalást intéztem volna az illető felsőbb parancsnoksághoz, kötelességemnek tartottam tudomást szerezni ma­gamnak az illető tisztről, mert személyesen nem ismerem. És ezennel a t. ház előtt bátor vagyok ki­jelenteni azt, hogy ha concret esetet méltóztatik fel­hozni és azt mondani itt és itt, ez és ez merült fel: én a legnagyobb köszönettel veszem bárki részé­ről is, kivált ha az positive hoz fel nekem ilyféle eseteket. A mi ezen tiszt urat illeti, az valószínűleg Klobucár. százados, születésére nézve bár horvát, ki 1879-ben a közös hadsereg vezérkarától jött ät a honvédséghez saját kérelmére és ki 1880-ban a VII., vagyis horvát kerületből saját kérelmére magyar zászlóaljhoz lett áthelyezve, kikérte, hogy helyeztessék át Magyarországba, hogy a magyar nyelvet elsajátíthassa. Klobucár százados Békés­Gyulán volt hosszabb ideig a magyar nyelv elsajátítása végett és most Nagyszombatban van. 0 ott, Nagyszombatban a magyar körnek tagja s a kire nézve eddigelé semmi részről fel­jelentés magyarellenes magaviselete miatt nem jött. A t. képviselő urnak interpellátiója folytán — bár mondom, nem ismerem a positiv vádat, mert az oly általánosságban van tartva, hogy alig nevezhető vádnak — mindamellett igérem, hogy meg fogom vizsgálni ezen ügyet. (Helyeslés.) Es esetleg, ha az elmondottak valóknak bizonyulnak, szigorral meg fogom torolni azon magaviseletet. De másrészt engedjen meg a képviselő ur, ha egyelőre mégis kénytelen vagyok azt hinni, hogy talán a képviselő ur sincs tökéletesen informálva, mert az, hogy ki mondta, ki nem mondta ezt és azt, most nem vizsgálom, de ily vádak bemondá­sával a képviselő urakat igen gyakran személyes érdekekből háborgatják egyes, sokszor tévesen ér­tesült egyének. Kérem ezt tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpellátió közöltetni fog a minister úrral s ezen előzetes nyilatkozata tudo­másul vétetvén, a tulaj donképeni válasz iránt a ház annak idején fog határozni. Hg. ödescalchy Arthur: Személyes kér­désben vagyok bátor szót kérni. Kijelentem, hogy nekem ezen tiszt urat nincs szerencsém ismerni, hanem szavahihető emberektőlhallottam több oldal­ról, hogy a dolog igy áll, hogy az illető nyilvá­nosan igy jár el és ellenszenvét nem is tagadja, hogy magyarul nem tud, sőt mi több — és ezt pó­tolnom kell, mert előbb megjegyezni elmulasztot­tam — annyira nem tud magyarul, hogy ott tulaj­donképen a szolgálati nyelv a német. Elnök: A holnapi ülés napirendje meglévén állapítva és egyéb tárgya a mai ülésnek nemiévén, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 55 perczkor.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom