Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-173

208 173. országos ülés jarrnár 24. 188:}. lehetséges; de hiszem, hogy évek múlva fokozatosan el fogunk oda jutni. Nem akarom ugyanis azoknak felállítását most mindjárt ott megkísérelni, a hol ma még sem az értelmiség, sem a felügyelet nem elégséges; hanem egyelőre csak oly vidékeken kellene felállítani, a hol a nép értelmiségének foka már ma is oly magas, hogy ott bátran lehet ily intézetet felállítani. Ily intézeteket, ha nem is ezreket, de több százat ma már lehetne létesíteni az országban. És miért nem létesülnek? Nem létesülnek uraim, leginkább azért, mert az eszme nem ismeretes és nem terjedt el eléggé épen azon rétegekben, a hol ezen intézeteket létesíteni kellene. Továbbá azért, mert azon alaptőke, melylyel az ily institutiót dotálni okvetlenül szükséges, rendelkezésünkre nem áll. En ugy hiszem azonban, hogy ha mi képesek vagyunk egyes vasutakra és egyéb ügyekre áldozni, melyeknek értéke közgazdaszatilag véve korántsem oly nagy, azt hiszem, hogy az ezen elsőrangú nagy érdekre szükséges pénzt az állam méltán felajánlhatná. Ily dolgokat pénz^ nélkül nem lehet létesíteni. Dotatió kell ehhez. Én azt hiszem, hogy létezik mód arra, hogy az állam vajmi kevés áldozattal, de mégis némi hozzájárulással ezen vidéki hitelszövetkezetek létesítését előmozdíthatja. Vannak t. i. bizonyos tervek, ugy tudom, hogy a kormány szándékozik törvényjavaslatot készíteni, melynél fogva Magyarországon posta-takarékpénztárak létesíttetnének. Ezek a betéteknek bő forrását fogják képezni, a miből nem is mindjárt sok millióra, de mindenesetre több százezernyi, vagy talán néhány millónyi összegre számíthatunk, a mit a kormánynak belátásáhozképest suceessive és mindenesetre mérséklettel kellene a vidéki hitelegyletek felállítására felhasználni. Az ily pénzeket mint alaptőkét odaadván egy felállítandó hitelintézetnek, az ezen pénzeket lassan visszafizetné, a mikor ezeket ismét egy újabb ily intézetnek más vidéken való felállítására fel lehetne használni. Ne méltóztassanak feltenni, hogy én mindezeket mintegy egyszer-mindenkorra való intézkedést óhajtom, hanem mintegy consequens, állandó foglalkozását a kormánynak. Azt hiszem, mindamellett, hogy bármily csekélynek látszik is ez kezdetben, 10 év alatt hatalmas intézménynyé fejlődhetik. Nem kételkedem a felett sem, hogy a vidéki hitel-szövetkezetek nagyon könnyű módon fognának a már létező központi intézettel összeolvasztathatni és ez a kisbirtokosok országos földhitelintézete, melyben már is van egy osztály, a mely a vidéki hitelszövetkezetekre nézve felállíttatott. Ennek elterjedését különösen óhajtanám azért, mert ekként ily hitel-szövetkezetek létesülvén, össze fognának köttetni a kisbirtokosok országos hitelintézetével és ez által ezek mintegy közvetítői lennének ez intézetnek akkor, a mikor tőle kisebb j elzálog-kölcsönök kéretnek. Ezeken kivül még azt is óhajtom, hogy létesüljenek oly intézkedések, a melyeknél fogva oly takarékpénztárak felállítása mozdittassék elő, a minők Ausztriában vannak. Ily takarékpénztár van Fiúméban is, van továbbá a HajdúVárosokban és van a mint hallottam, Nagybányán is. Az ily intézeteknek részvény-tőkéjük nincs, hanem egy dotatióból származnak, azután tiszta jövedelmeiket örökké az alaptőkéhez csatolva, ez lassankint nagy összeggé fejlődik. Ily intézeteket minden megye székhelyén vagy több nagyobb városban létesíteni üdvösnek tartanám; mert csakis ily intézetek létesítése, a melyek humánus iránynak, egyúttal eredményezheti azt, hogy lassankint a vidéken a most létező takarékpénztárak ellenében idővel egy bizonyos neme a coneurrentiának alakuljon En a hitelviszonyokat egyátalában úgy tekintem, mint tekintettek néhány év előtt a vasutak ügyei, a mikor korlátlanul engedélyeztük a vasutakat és vasúti politikánkat jóformán csak abban concentráltuk, hog}

r a vasutaknak subventiót adunk. Lassankint azonban beláttuk azt, hogy a vasút a közérdek ellenében akárhányszor oly tarifákat alkot, melyek által az ország károsodik; belátták ezt másutt is és ennek következtében állott be a vasutakra nézve azon aera, hogy államosíttattak vagyis a kormány egyenes rendelkezése alá helyeztettek és illetőleg a többi vasutaknál a tarifákat az állam egyenesen szabályozza. Azt hiszem, hogy miként a vasutaknál, ugy a hitelügyben a free trade-nek, a forgalmi szabadságnak kinövései nagy kárt tettek. E károk leginkább vidéki hitelviszonyainkban mutatkoznak, ezeket orvosolnunk kell. Oltalmunk alá kell venni az ország lakosait ilyen kinövések ellen, akár egyesek, akár hitelintézetektől eredjenek azok; nehogy a közvagyonosodás általuk szenvedjen. Ily felfogásból kiindulva, újból kérem egyrészt a kormányt, másrészt pedig azt ajánlom a t. háznak komoly figyelmébe, hogy vegyék tekintetbe azt, hogy nekünk igenis czéltudatos hitelpolitikát kell követnünk és vidékeink hitelügyeit oltalmunk alá kell vennünk. Ezek után magát a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, bár — mint megjegyzem — a nélkül, hogy ahhoz nagy reményeket kötnék; de igenis nagy eredményt várok az oly lépéstől, mely egy helyes hitelpolitikát fogna inaugurálni (Helyeslés a jobboldalon.) Almássy Sándor: T. ház! Én a beterjesztett uzsoratörvényjavaslatban, valamint bármily szerkezetű más uzsoratörvényjavaslatban kellő orvoslási módot soha sem fogok találni. Volt alkalmam ezt már akkor is megmondani, mikor első izben terjesztetett elő az uzsoratörvényjavas-