Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-173

173. országos ülés Jannár 24. 18&1 íJ09 lat, de elfogadtam azt, a nélkül, hogy bármi reményt kötöttem volna hozzá. Felhozták itt, hogy a kamatlábnak az ingatlanra vonatkozólag volt haszna. Elismerem, de nem olyan haszna, hogy azt tökéletesnek mondhatnám ; mert tudok példákat, eseteket, a melyek a jószágok elkótyavetyélését még siettették. Tudok esetet, a hol 10—15,000-rel többet irtak a kölcsönszerződésbe, mint a mennyi adatott. Az uzsorának törvény által megszüntetését én a lehetetlenségek közé sorozom; az uzsorának megakadályozását egyébiránt lehetségesnek és kivihetőnek tartom, de nem törvény utján, hanem egyedül a társadalom és más közhasznú törvények alkotása által. A társadalom utján először megkísérlem kimutatni. Régibb időkben is voltak mindig uzsorások; mi volt hajdan az uzsorás társadalmi állása? Az uzsorást általában senki sem becsülte, az uzsorás maga sem követelt' tiszteletet, tisztességet senkitől, meghúzódott odújának a fenekén és ott várta, hogy a zsákmányt elnyelhesse, de tiszteletet nem követelt. Mai napság felemelt fővel járnak mindenfelé, ez elcsábít másokat is, a kik nem gondoltak eddig az uzsorára és magok is uzsorásokká válnak. így nő az uzsorások száma. A másik hibája a társadalomnak az adósok eljárása. Hajdan két nembeli adósságot ismert a nagy közönség, becsületbeli adósságot és olyat, a melyet uzsorára vett. Becsületbeli adósságnak tekintett olyat, a mire aláírását, giróját adta. Ezt beváltotta. Hallatlan volt régen, hogy valaki a giróját be ne váltotta volna. Fordult elő ugyan ellenkező eset, de akkor életével váltotta be a váltóját. Ma majdnem sportot csinálnak belőle és a váltókat nem fizetik, ma a társadalom e fenéje az uzsorát növeli; mindenki irtózik a társától, a ki hozzá közeledik, hogy ez majd girót kér tőlem. Helyes-e ez ? Régen a társadalom megbüntette az uzsorást, ma pedig felemelt fővel járnak, sőt még hivatalokat is kapnak. A társadalom neveli az uzsorást. Társadalmi utón azon is kell segíteni továbbá, hogy, mint gr. Károlyi Sándor monda, az olcsó és könnyű pénzhez jutást elősegítsük. Ez fog lendületet adni annak, hogy az uzsora elharapódzását gátoljuk. A törvény csak kivételes esetben és nem is határozva meg a kamatlábat, mondjamegbüntetendőnek az uzsorát; ez nem ide etörvénybe való, hanem a büntetőtörvénykönyvbe, a hol már criminalitás követtetett eb s némely körülmény közt ki sem deríthető; hogy orvosolhassuk tehát ily módon az uzsorát? Én a kamatláb-meghatározást sem helyeslem. Az uzsora rossz ugyan, de szükséges rossz. Csak egy példát hozok fel. Hevesmegyében ínséges idő volt egy alkalommal. Vadászat alkalmával összegyűlve, a néppel beszélgettünk. Nagy ínség KÉPVH. MAPLÓ 1881—84. XI. KÖTET. volt s volt egy uraság, a ki nagy uzsorára adott kölcsönt. Szidtuk általában. De akkor egy régi 70 éves palócz felszólalt s azt monda: de, uraim, én azt mondom, hogy az isten áldja meg! az azúr ha drágán is, de adott, de az urak miatt éhen halhattunk volna meg. Én mindig azon hitben voltam, hogy ily intézkedések az uzsorát nem fogják megszüntetni, mert az uzsorát csak társadalmi utón, a pénznek olcsósága, bősége, könnyen kaphatósága által enyésztethetjük el, de törvény által nem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Göndöcs Benedek: T. ház! Elfogadom a kormány által az uzsorára nézve beterjesztett törvényjavaslatot általánosságban. Midőn ezt teszem, egyúttal különösen üdvözlöm az előttem szólt gr. Károlyi Sándor t. képviselőtársamat, ki igen helyesen és bölcsen jegyezte meg, hogy midőn gondoskodik a kormány arról, hogy az uzsora korlátoztassék, ez által az elszegényedéstől akarja megmenteni hazánkat. Gondoskodni kell azonban arról is, hogy a kölcsönre szoruló részére mentől olcsóbb források nyittassanak. Én azt hiszem, e tekintetben legczélszerűbb lesz az, ha a kormány maga fogja ez ügyet, mely népének anyagi jólétét fogja előmozdítani, kezébe venni, még pedig különösen ugy, ha minta-alapszabályok készítése és terjesztése által buzdítaná a népet, hogy minden nagyobb községekben alakítsanak a helyi viszonyoknak megfelelő takarító hitel-egyleteket, népbankokat, mely alaptőke — betétek és takaritmányokbóljönne létre. Németországban már három-négy ezer ilyen működik és terjeszti áldásos jótékony hatását, a forgalom évenkint három-négy száz millió frtra rug. Hazánkban is vannak már több ilyen hitel-szövetkezetek. Szükséges lenne a népet a takarékossághoz szoktatni, hogy igy önállóíag tudjon magán segíteni; e czélra legalkalmasabb a posta-takarékpénztár. Azt 1883. év január 12-én Bécsben megkezdték, az első nap tizenhatezer lapot vettek ki, mire nézve a takarítás bélyeg alakjában eszközöltetik. A legcsekélyebb 5 kr. elhelyezését is már megengedik, a ki ötven krajczárt gyűjtött, az már külön lapot kap. A posta-takarékpénztár nagy nemzetgazdasági hatását tanúsítja az, hogy: Angliában 1831. óta van alkalmazva, az első évben a szegények épen 3 millió font sterlinget tettek be, a jelenben pedig évenkint 35 millió font sterling, vagyis 350 millió frankot takarítottak meg a termelés számára. A betevők száma már két milliónál többre rug. Különösen a posta-takarékpénztárnak ama reformja bizonyult kitűnőnek, hogy a betétekért állampapírok is szolgáltatnak ki, a mi az állam hitelére rendkívül fontos. A posta-takarékpénztárak életbeléptetése annyival inkább kívánatos, mert ez minden nehézség nékül létrejöhetne, minden községben van posta, hol már 50kr. összegyűjtése után bélyeget vehetnek és igy megtäka27