Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-173

173. országos ülés január 24. 1S5S. 193 nyekkel kellett lecsillapítani. Azonban már a csá­szárság ideje alatt szükségesnek tartotta a római törvényhozás a vagyonkapzsi emberek szenvedélyét korlátozni és a kölcsönöknél a kamatot 100 után l°/°-al megállapítani havonként. Constantin pedig elrendelte, hogy a kik ezt megszegni merészelik, azok becstelenek legyenek. Valentiniánus, Theo­dosius és Arcadius császárok idejében pedig az uzsorára a rablás büntetése alkalmaztatott. Azon nagy behatás, a melyet az uzsorások a népre gyakoroltak, Justiniant arra kényszerítette, hogy a kamat mennyiségét a hitelezőnek társa­dalmi állására való tekintettel állapította meg. Nevezetesen Justinián rendelete szerint a főurak csak 4%-ot, a kereskedők 8%-ot, a polgárok pedig csak 6%-ot vehettek. Hogy pedig az adós­ság össze ne halmozódjék, Justinián nem engedte meg, hogy a kamat a tőkéhez csatoltassék, vagy a kamat mint külön tőke gyümölcsöztessék. A kanonjog egyáltalában nem engedte meg az uzsoi'áskodást és mindazt uzsorának tekintette, a mit a hitelező a kölcsönadott tőkén felül elfoga­dott. A szentségtől való kizárás, a keresztény temetéstől való eltiltás volt büntetése a kanonjog szerint az uzsorának. De nem szándékozom jogtörténeti fejtegeté­sekbe bocsátkozni; annyit azonban szükségesnek tartok megjegyezni, hogy mint magyar törvény­hozók vessünk egy futó pillantást hazai törvé­nyeinkre és nézzük, hogy mikép rendelkeztek ré­gibb hazai törvényeink az uzsorát illetőleg. Tagadhatatlan t. ház, hogy hazai törvény­hozásunkat is a római és kánoni jog befolyásolta. Legnagyobb bizonyítéka ennek az, hogy az 1652 : XLVI. t.-cz. jegyzete szerint a keresztények szű­kölködőknek, szorultságban levőknek kamat nélkül szoktak mindig kölcsönt adni és törvénytárunkban legelőször az 1647: CXLIV. t.-cz.-ben találunk rendelkezést, a mely az igazságos kamatot 6%-ban állapította meg. De már az 1715: LT. t.-cz. panasz­kodik arról, hogy sokan a salutis et charitatis im­memores usurariaepravitati etavaritiaedediti sünt" és 6°/°-el meg nem elégedve, 8—10 és ennél több °/°-et vesznek, szűnő hasznuk vagy pedig jutalom czímén. Elrendelte tehát ezen t.-cz., hogy jövőre sem jutalom, sem ajándék czímén, sem semminemű czím alatt sem szabad 6%-nél többet venni. A ki az ellen cselekszik, azt az illetékes biró tartozik a kamatok elvesztésében elmarasztalni és az ekként elvesztett kamatok kétharmada a kincstárt, egy­harmada a feljelentőt illetik; mindamellett mind­ezen rendelkezések nem értek semmit, mert már az 1723: CXX. t.-cz.-ben panaszoltatik, hogy az előbbi uzsoratörvény rendelkezései nem tartatnak meg, tehát szaporítani kell a büntetést. Ennélfogva szigorittatott is és kimondatott, hogy „non tantum in totius interessé, sed etiain Capitalis amissione puniantur" és azt rendelte, hogy amit a hitelező KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. IX. KÖTET. 6°/o-on felül vett, azt kärtérítéskép tartozik az adós­nak visszaadni. Az ítélet folytán elvesztett tőke 2 /»-a a kir. kincstárt, Vs-a pedig a feljelentőt illetendi. Szigorú volt a törvény, még sem ért semmit, mert megint az 1802 : XXL törvényczikkben kel­lett törvényhozásunknak újból rendelkezni és ren­delkezett is akkép, hogy fentartotta az előbbi összes uzsorát tiltó törvényeinket, de kiterjesztette az uzsorára szabott büntetést azokra is, kik maguk­nak kisebb összegek helyett nagyobb összeget kö­teleztetnek oklevélben. A tőke és kamat elveszté­sén kivül pénz- és fogságbüntetést is alkalmazni rendelt e törvényezikk. íme hazai törvényhozásunk a római törvény­hozás példájára mindig védelmezte a honpolgáro­kat az uzsora túlkapásai ellen és mégis mondják a tőke-szabadság barátjai: lám hasztalan volt minden uzsorát tiltó törvény, mert az uzsorát még sem volt képes megszüntetni. Hát t. ház, elismerem, hogy ez igaz. Ezek a szigorú törvények nem voltak képesek az uzsorát megszüntetni. De hát mióta emberi társadalom létezik, nincsen-e a gyilkosság tiltva törvényben ? A rablás, lopás, gyújtogatás mais törvényben tiltva van és mégis elkövetik. Abból tehát az uzsorát tiltó törvények felesleges vagy helytelen voltára követ­keztetni nem lehet. Sem az tizsora vétsége, sem a többi bűntettek nem fognak soha megszűnni mind­addig, mig az emberen az indulatok és vágyak ural­kodnak. A büntető törvények nem is a végett hozat­nak, hogy a bűntetteket megszűntessék, hanem azért, hogy az emberben létező btínkövetési hajla­mot, illetőlag akaratot megfékezzék s ez által a bűntettek elkövetését kevesbítsék. Hazánkban az uzsorát tiltó törvények siker­telenségének másutt van az oka. Ennek valódi oka nevezetesen a nemzetgazdaságtan által felállított új tanban kereshető. A nemzetgazdaságtanban azon tétel állíttatott fel, hogy a közjólétre való tekintet­ből minden gazdasági forgalom, tehát a pénzforga­lom is, az állami törvényhozás kizárásával, egyedül a kereslet és kínálat egymáshozi viszonyához ké­pest a szerződő felek által állapítandó meg. E nemzetgazdasági tan szerint nincs joga a tör­vényhozásnak a felek kamatláb megállapítása iránti szabad egyezkedésébe beavatkozni, tehát nincs joga azt korlátolni. E tan elterjedésével igen természetes, hogy az uzsorát tiltó törvények s intéz­kedések holt betűkké lettek. Nem adott többé azokra senki semmit. Az új ,. manchesteri K-nek nevezett iskolák tana szerint tehát az egyéni szabadságtól tétetett függővé a kamatláb magasságának megállapítása. Hangzot­tak a parlamentekben s mindenféle gyülekezetek­ben a phrasisok, hogy az államnak nincs joga az egyéni szabadságot korlátozni, nincsen tehát joga a kamatlábat rendszabályozni, ninesen 5 joga a tulaj­donjogot korlátozni, nincs joga a vállalkozási szel­25

Next

/
Oldalképek
Tartalom