Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-172

180 172. országos ülés január 23. 1883. pesek soha 3 ezer év óta egyetlen nemzet testébe sem beolvadni. Az az egész törvény, mely ötöd­fél sorból áll, hozatott épen akkor, midőn 16 millió forintos államvasút! kölcsön köttetett. Ez is jellemzi azon körülményeket, melyek között az emaneipátió kimondatott. Én azt az egész törvényt nem tekintem egyébnek, mint a nemzet jogainak, a nemzet szabadságának a zsidók ke­zébe helyezésének, mely semmi más nem volt, mint a nemzet jogainak Ezsau lencséjeért árúba boesájtása. Meglehet t. ház, sőt el vagyunk rá készülve, hogy a mi beadott határozati javaslatunk épen azon tekintet alá fog ma esni, a mely alá a parlament jelen viszonyai között esett másszor is. Meglehet, hogy a tapolczai kérvény felett a ház napirendre fog térni. Ebből azonban ne vonja le senki azon következtetést, hogy ezzel a nemzet jogos kivánságának van elég téve, mert a tapolczai kérvény, meglehet, holnap tíz­szer annyi aláirással s lehet holnapután 100-szor azután 100,000-szer annyi aláirással ismét a ház asztalára fog kerülni s akkor be fog állani azon különös helyzet, hogy méltán fogja kérd­hetni a magyar nép, vájjon a magyar parlament csakugyan a souverain nép kifolyása-e, vájjon csakugyan a magyar nép érdekeit képviseli-e? Én nem akarnám azt, hogy a nemzet örö­kös küzdelemben éljen a nélkül, hogy czéljait elérni tudná. Én azt akarom, hogy a szabadság és hala­dás terén minéleló'bb megközelítse azon czélt, melyet elébe a korszellem s saját jól felfogott érdeke kitűz. És meg vagyok arról győződve, hogy ezen czél csakis az emaneipátió eltör­lése által érhető el és meg vagyok arról győ­ződve, hogy a magyar nemzet előbb-utóbb hozzá is fog járulni ellenállhatlanul a mi esz­méink szentesítéséhez. Pártolom Istóczy t. bará­tom határozati javaslatát s az esetben, ha az el nem fogadtatnék, csatlakozom Verhovay határo­zati javaslatához. Elnök: Mielőtt a tanácskozást folytatnók, méltóztassék a t. ház egy főrendi izenetet meg­hallgatni. B. Nyáry Jenő, a főrendiház jegy­zője : Nagyméltóságú elnök ur! T. ház! A inéit, főrendek megbízásából vagyok bátor jelenteni, hogy a főrendek az 1881 : IV. t.-cz. módosítá­sáról szóló törvényjavaslatot mai ülésükben érdemlegesen tárgyalták s változatlanul elfogad­ták. Van szerencsém az erre vonatkozó jegyző­könyvi kivonatot ezennel átnyújtani. Tibád Antal jegyző (olvassa). Elnöki Ekként az 1881-iki IV. t.-czikk módosításáról szóló törvényjavaslatra nézve a két ház közt teljes egyetértés jővén létre, neve­zett törvény czikk legfelsőbb szentesítés czéljából szokott módon hódoló tisztelettel ő Felségéhez fog föl terjesztetni. Herman Ottó : T. ház! Azzal a kijelen­téssel kezdem beszédemet, hogy ha a t. előadó ur az ő emelkedett hangú beszédében a jog­egyenlőséget mint eszményt értette, azt hiszem, hogy akként értette, hogy ezen eszmény senki által meg nem tagadható: akkor én, ha a kér­vényi bizottság határozati javaslata a jogegyen­lőség védelmére kel, vagyis annak megtámadha­tatlanságát akarja enuntiálni, azt a magam részéről elfogadom. De, hogy a jogegyenlőséget a gyakorlati élet postulatumaival szemben is, társadalmi moz­galmak pillanataiban mindig csak eszmény alap­ján lehessen alkalmazni az életre, ezt én — sajnálom — de kénytelen vagyok tagadásba venni. (Helyeslés a szélsőbalon.) T. ház! bármily magaslatra emelkedjenek a beszédek patbosban, bármiként utaljanak a tör­ténelem tanúságára, egy elől nem zárkózhatnak el és ez az, hogy nekünk concrét helyzettel van dolgunk, (Helyeslés a szélső balon) melyet én sem tréfásan, sem burkoltan, hanem nagyon ko­molyan vagyok elhatározva venni. (Helyeslések.) T. ház, midőn a magyar alföld egyik váro­sában bevonulás történt, olyan bevonulás, minő történt a múlt vasárnap Kecskemét városában, ez komoly jellegű, bármily csekélynek nézte is a ministerelnök ur. Tény az, hogy ez Kecs­kemét városában ' történt s midőn nekem köz­vetlen tapasztalásból tudomásom van, hogy Magyarországnak legmegbízhatóbb elemei fel vannak kavarva, hogy a társadalomban mélyen lüktet a baj, akkor könnyű szerével elmenni egy ilyen kérdés felett, szerintem nem okos, nem is politikus. (Igaz! ügy van! a szélső bal­oldalon.) T. ház! Ha az áramlatokat megfigyeljük, úgy a mint azok most Magyarországon jelentkez­nek, megtalálhatjuk a mai nyilatkozatokban is, némelyek könnyedén veszik, némelyek nem men­nek a voltaképeni okokra, hanem veszik némi történelmi alapon mégis csak fölszinességgel, mások ide állítják a gyűlöletet, a mi szerintem vak. Mind a három irányban elindulva, egyen­kint nem fogjuk megtalálni szerintem a baj orvoslását. A baj t. ház sokkalta mélyebben fekszik. Én részemről már ezelőtt két évvel az irodalom terén kifejezést adtam annak, hogy véghetetlenül csalódnak azok, kik a zsidókérdés­nek létezését Magyarországon tagadják. E kérdés tényleg megvan, ennek lüktetése érezhető és bekövetkezhetnek külső események, melyek e kérdést ki fogják domborítani, melyek ennek hatását szaporítani fogják, melyek a moz­galmat ki fogják terjeszteni és mélyíteni. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom