Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-172

172. országos ülés január 23. 1883. 181 Már akkor, mikor Oroszország felől a zsidóbevándorlás fenyegetett, lehetett látni a közvélemény alakulását Magyarországon a leghatározottabb formában; de még azt el lehetett volna fojtani egy előnyös gazdasági fordulat segítségével, még azt politikailag, gazdaságilag el lehetett volna enyésztetni, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) de az én közvetlen tapasztalásom az, hogy a mi ezen kérdést véghetetlenül eltnérgesíti, a mi azt a nemzet köztudatába mindinkább beviszi, az egy szerencsétlen eseménynek a következménye, a tiszaeszlári eset következménye, mert az megérintette a nép vallásos érzületét és ha van valami, a mivel tartósan lehet hatni a magyarra, akkor vallásos érzelmének megbolygatása minden bizonynyal az. Én a dolgokat látva, a mint azok vannak, nem riadtam vissza azon iszonyatos vállalattól, hogy azon irodalmi özönt, a melyet ezen boldogtalan esemény teremtett, végig olvassam és áldom az Istent, hogy olyan jó koponyát adott, hogy meg nem tébolyodtam. Az irodalomban a pro és contra ritkítja párját, ez egy valódi őrjöngés, melyből r

ki van zárva minden objectivitás, a zsidók részéről ugy, mint az ellenfél részéről. (Egy hang szélső lalfelől: Az nem áll!) De midőn e?t teszem és tekintetbe veszem azt a munkálkodást, a melyet a sajtó kifejtett, azt a mélységet, melybe behatolni tud, akkor, ha csekélybe vehetem is irodalmi szempontból, de nem vehetem csekélybe azon hatást, melyet gyakorol az alsó rétegekre, mert az iszonyú nagy veszedelem. T. ház! Én ngy fogom fel, hogy ezen kérdésnek igenis van köze a jogegyenlőséghez, melyet én részemről soha megtagadni nem fogok. (Helyeslés.) Mert én igenis állok azon alapon, a hol állani kell mindenkinek, a ki egyátalában az eszmék magaslatára tud és akar felemelkedni, hogy az emberi jogokat az embertől megtagadni nem szabad, (Helyeslés) legyen az zsidó, legyen az néger, legyen az bárki a világon. (Helyeslés.) Itt nem arról van szó, hanem hogy egy állami szervezetben az egyenjogúság élvezete feltételekhez van kötve és kell, hogy kötve legyen, azt csakugyan tagadni nem lehet. Ha [mi megkivánjuk bármi kis társulattól, hogy ő czéb ját, szervezetét megmondja, hogy tehát a maguk működését ellenőrizhetővé tegyék, hogy igy a nyilvánosság, nem csak a kormányhatalom, hanem a nyilvánosság ellenőrző szeme előtt folytassák működésüket és ne tegyék ki magukat gyanúsításnak, akkor megkövetelhetjük azt más institutióktól, a mint hogy meg is követeljük a felekezetektől különbség nélkül, kivételével egynek. De mielőtt t. ház, én arra reá térnék, hogy ahhoz fűzött óhajtásomat kifejezzem oly formában, a mint azt Irányi Dániel t. képviselő ur meg is tette

} legyen nekem megengedve, hogy én a megoldás szempontjából hozzá szóljak. A zsidókérdésnek voltaképeoi nucleusa t. ház, ez nem egy oly baj, a mely véletlen események következtében pillanatnyi elmérgesedést mutat, hanem ez egy baj, melyről a történelem is azt tanúsítja, hogy időről időre felvettetik, majdnem mindig ugyanabban a formában; elenyészik egy bizonyos ideig, ismét felveti fejét, mennek az üldözésekbe, mennek mindenfélébe: egyszer felveszi a gazdasági képet, máskor van vallási képe, de ez egy ismétlődő baj, melynek kutforrását kell megkeresni és ott alapjában orvosolni. És ha ezt kutatom, vizsgálom, akkor vissza kell mennem azon törvényforrásokra, melyeken voltakép a zsidó felekezet és társadalom alakult. A források forrása nem az, a mit gyanítani és főokul felhozni szoktak, ä melytől most viszhangzik az ország, a miről 10,000-en beszélnek, holott 9,999-en nem ismerik, t. i. a Talmud ; (Derültség) hanem az a fő-főforrás, a honnan meríteni kell, hogy ezt a képet az ember átérthesse, az semmi más, mint a Pentateuch, mint Mózes öt könyve. És ha ezt a törvényforrást objektivitással vizsgáljuk, egy nagy tanúságot fogunk meríteni belőle, meríteni fogjuk tudomását annak, hogy miben gyökerezik tehát az az ellentét, hol támadnak azok az összeütközések, a melyek a zsidó és keresztény társadalom közt egyátalán elő szoktak fordulni. És a midőn én azt kutattam t. ház, három dologra jöttem rá. (Halljuk!) Az első dolog az, hogy Mózes mindenesetre egyike volt a világ legnagyobb törvényhozóinak, a ki ismerte a módot és az eszközöket és tudta a czélt, a melyet el akar érni; a második az, hogy a mikor elkezdett abban járni, ő tudta az eszközeit csoportosítani; a harmadik pedig az, hogy a problémára, melyet meg akart oldani, a mely vallási, a mely gazdasági, sőt közegészségügyi probléma, rányomta a dogma bélyegét, mert nem ő beszél a Pentateuchban, hanem megszólaltatja Jehovát, a választott nép istenét. És t. képviselőház, (Halljuk!) tisztán tudományos szempontból véve a dolgot, azt a tanúságot lehet meríteni belőle: hogy Mózes messze előljárt Darwinnak, épen ugy tudta, hogy miként kell egy fajnak a tulajdonságait megrögzíteni, megtartani, ezeket a tulajdonságokat kifejleszteni és ekképen egy fajnak a tulajdonságait folytonosan ivadékról ivadékra átvive, átörökíteni és igy a fajnak fenmaradását a maga tulajdonságaiban, sajátosságaiban biztosítani, ott van az ő törvénykönyvében isteni szavakkal, hogy a zsidóságnak más népekkel összekeveredni nem szabad. S mindaddig t. képviselőház, mig a zsidóság a Pentateuchot vallja törvénykönyvének, a melynek rendelkezéseit megszegnie nem szabad, mindaddig a polgári házasság intézménye, a melyet én kötelező formában igenis követelek, {Elérik