Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-172

178 172 országos ülés január 21 188.1 vélemény ítélőszéke előtt, hogy az ő érveik komoly beszámítás alá esnének, azt kereken tagadom. Állításaiknak védelme, két főmotivumban foglalható össze. Az egyik az, hogy a zsidókérdés megoldása ellenkezik a jogegyenlőség eszméjével, hogy ez által a jogegyenlőség eszméjének következetessége volna megtagadva; másik motívumuk az, hogy mi, kik a zsidókérdést megoldani akarjuk, retrográd politikát űzünk. Mindkettőre nézve meg fogom tenni megjegyzéseimet. Nagyon sajnálom t. ház, hogy én ezen felfogással, tekintetbe véve a tényleges viszonyokat, egyet nem érthetek. Választóimnak bizalma folytán, mint függetlenségi párti léptem e terembe. A függetlenségi elvekért harczoltam, a függetlenségi elvek mellett fogok harczolni minden erőmmel és tántoríthatlanul, (Helyeslés szélső talon.) Midőn ezt kijelentem, nem azért teszem, hogy talán ez alkalommal, mi egészen helyén kivüii is volna, közjogi vitát óhajtanék felidézni, hanem teszem ezt szemben a függetlenségi tagtársakkal, álláspon tom jelzésére. A jogegyenlőség nagy eszméjét én is felfogom, átértem és átérzem annak szükségességét. De bocsássanak meg itt ez oldalon t. elvtársaim, én a jogegyenlőség eszméjét nem a népeknek, nem egyes egyedeknek kipusztításában, erkölcsileg, szellemileg tönkretételében találom. Én a jogegyenlőség eszméjét épen abba helyezem, hogy jogainak szabad gyakorlásában egy polgár se gätoltassék semminemű befolyás által. Én nem abban keresem a jogegyenlőséget, hogy egyes osztályok az uzsora, a csalás, hamis eskü és a talmud morálja által megengedett minden kigondolható furfang és ravaszság eszközeivel napról napra folyton tökretétessék és szegényittessék. Én a jogegyenlőség eszméjét nem abban találom, hogy mindennemű jogügyletekben a zsidóság érdekei emeltessenek érvényre. Avagy nem tapasztaltuk-e t. ház, legközelebb a tiszaeszlári esetnél is, hogy még a hivatalos tényezők is, a kiknek épen a jogrend védelmére dcellene kelniök, mennyire belevonattak a zsidók érdekhálózatába. Hogy pedig magára a jogrend őreire hivatkozzam, ki kell emelnem, hogy a közvádló mennyire szembeszökő jeleit adta annak — és mondhatom, adja mai nap is — hogy a zsidók érdekhálózatába belevonatott, mert hiszen különben hogyan volna megmagyarázható azon jelenség, hogy midőn a zsidók ellen irt antisemitieus czikkek szerzőit folytonosan sajtóvizsgálattal zaklatja, ugyanakkor az antisemiták ellen irt és a legnagyobb valótlanságokat, sőt mondhatni becsületbe vágó, nemtelen sértéseket tartalmazó röpiratoknak, titkos zugnyomdák termékeinek szerzőit még csak arra sem méltatja, hogy nyomozás tárgyává tegye. Azt nagyon régen tapasztaljuk, hogy a zsidó szennylapok oly provocativ viseletet tanúsítnak, a melynek czélja önbeismerésük szerint is nem más, mint hogy mi ellenük sajtópereket indíttassunk. Én tehát erre nézve kijelentem, hogy nekünk se kedvünk, sem időnk ahhoz, hogy efféle sajtóperekkel foglalkozzunk; ebből azonban nem következik az, hogy ezen szennylapok állításai igazak legyenek és hogy azon álláspont, melyet elfoglalnak, igazságos legyen, de sőt azt is kijelentem, hogy bennünket ezen lapok egyátalán nem is sérthetnek. (Felkiáltások jobbfelöl: Ez nem tartozik ránk!) Legújabban is érkezett hozzánk egy nyomtatvány, a mely már legalább húszszor jelent meg ugyanegy alakban, csakhogy különböző helyen keltezve. A nyomda azon megnevezve nincs; bizonyos Hollóssi Mihály, az, ki mint aláíró, magát a „Tükör" szerzőjének adja ki, t. i. anaak nevezi magát e szennyirat, melyet egyébnek nem lehet nevezni és Magyarország kir. ügyésze még csak érdemesnek sem tartja ezen rágalmakkal telt nyomdai termék szerzőjét kikutatni, daczára annak, hogy rajta a nyomda megnevezve nincsen, daczára hogy az titkos nyomdában készült. Imént jeleztem függetlenségi pártállásomat és most engedje meg a t. ház, hogy kiemeljem azt, hogy én a zsidóságot egyáltalában nem tekintem oly politikai tényezőnek, a melyre a nemzet válságos, vagy bármely körülmények között számíthatna. Lehetnek egyesek, a kik talán a választásokra vaió tekintetből dédelgetik a zsidó érdekeket. Következtetem ezt abból, mert hiszen szemrehányásokat kaptunk, hogy mi e párttól a zsidókat elidegenítjük. De hát én még egyszer hangsúlyozom, hogy a zsidóságnak, mint politikai tényezőnek sem a választásoknál, sem egyéb alkalommal fontosságot nem tulajdonítok. A zsidóság mindenkor a hatalommal tart. Ily hosszú közjogi küzdelmek után, ugyan legyenek szívesek, mondják meg nekem, hány zsidót voltak önök képesek a függetlenségi elveknek megnyerni. Nem állítom, hogy talán a jól megosztott szerep politikájánál fogva egy pár zsidó a választásoknál magát nem adja ki függetlenségi pártinak, de hogy a zsidóság nagyobb zöme mindig azon oldalon foglal helyet, bizonyítja a tapasztalat és az a körülmény, hogy a zsidóságnak legtekintélyesebb férfiai ma is azon az oldalon ülnek. Hogy mennyire nem áll érdekében a zsidóknak, hogy a függetlenségi elvek diadalra jussanak, azt legjobban igazolja a „Pester Lloydsnak a múlt nyár folyamán tett nyilatkozata. Ugyanis, midőn a tisza-eszíári eset folytán az antisemitjsmus mindinkább tért fog-lait