Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-172

172 172 •rsKágoi tlés január 23. 1885, tehát esseket, vizsgáljuk azon eszközöket, a melyek a czélhoz inkább vezetnek, a nélkül, hogy az igazságon oly óriási sérelmet követnénk el. T. képviselőház! Mindnyájunk előtt tudva van, hogy különösen az utolsó 2—3 évtized alatt Felső-Magyarországba igen sok zsidó költözött be, leginkább Gralicziából és hogy ezek nagyrészt azt az elemet képezik, a mely korcsmai ég egyéb közvetítő üzletekből élve, a tudatlan nép hiszékenységét kizsákmányolja, a keresztény társadalomhoz, a magyar nemzetiséghez egyáltalán nem simul. Ezeknek szaporítása tehát, valamint a magyar nemzetnek általában, ugy maguknak a hazai zsidóknak sem áll érdekében, a kik — nem lehet tagadni —- az utolsó években ugy a haladás, mint a magyarosodás terén előmenetelt tettek. A fennálló törvény azonban a letelepedést egyenesen csak a községektől teszi függővé, ugy, hogy az idegen, ha valamely község kötelékébe felvétetik, öt évi bennlakás és adófizetés után az ország polgáraihoz tartozik. Ezen törvényt tehát, nézetem szerint, akként kellene módosítani, hogy a megtelepedési engedély csakis a törvényhatóság helybenhagyásával legyen érvényes, fenmaradván természetesen az illetőnek felfolyamodási joga a belügymmisterhez, illetőleg magához az országgyűléshez. Az is tudva van t. ház, hogy az uzsora óriási pusztításokat visz véghez leginkább szintazon felső és azokkal határos megyékben, ámbár valljuk meg, uzsorát nemcsak zsidók űznek. (Ugy van!) Ezen rákfenének enyhítésére — mert kiirtásához sok egyéb kellene — szolgál azon törvényjavaslat, melyet a kormány benyújtott és a mely, a mint tudjuk, már a holnapi napon kerül szőnyegre s a melyet — ezt előre kijelentem — oda kívánok szigovittatni, hogy ne csak a 4 frtot meghaladó, hanem bármely korcsmai adósság se legyen bírói utón behajtható. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Mert a tapasztalásból tudjuk, hogy a legcsekélyebb összeg is beperlés és végrehajtás utján akkorára nő, hogy a szerencsétlen adósnak néha nemcsak ingatlan vagyona, hanem háza, telke is utána megy. Kimondatni kívánom azon kivül, hogy váltóra, kivéve bejegyzett kereskedőket és iparosokat, csak pénzintézettől lehessen venni kölcsönt. A létező törvény értelmében továbbá a korcsmai jog a községek által árverés utján a legtöbbet Ígérőnek adandó haszonbérbe, minek folytán a haszonbérlő, a ki azt gyakran magas áron szerezte magához, indíttatva érzi magát, hogy a haszonbért és azonfelül természetesen még külön hasznot is kapjon, részint az italok hamisításához, részint egyéb tiltott módokhoz folyamodjék. Hogy e bajon segítve legyen, véleményem szerint meg kellene engedni a községeknek, hogy a regalejogot ne legyenek kénytelenek mindig a legtöbbet ígérőnek adni haszonbérbe, hanem a szolgbirónak és ha tetszik, a közigazgatási bizottságnak belegyezésével másnak is adhassák oda, a ki erkölcsiségi tekintetben nagyobb biztosítékot képes nyújtani. De miután a korcsmáltatási jog leg.iagyobb részt nem a községek, hauem még magános földbirtokosok kezén van, kiktől ilyen áldozatot kívánni nem lehet, elkerülhetetlenül szükségesnek tartom, hogy a királyi kisebb haszonvételek minél előbb megváltassanak, annál inkább, mert a mostani állapotban sem maga a földesúr, sem a lelkészek, tanítók és általán fogva a müveit emberek, a kik a regalejogot élvező földes úrral rendesen baráti viszonybau állnak, nem igen buzgólkodnak a mértékletességi egyesületek alapításán, a melyek az iszákosságnak gátat vetni hivatvák. Visszatérve a zsidókra — mert a mit eddig mondottam, az nemcsak reájok vonatkozott — szigorúbbnak, sokkal szigorúbbnak óhajtom a felügyeletet az úgynevezett zsidó zugiskolákra és köteleztetni óhajtom a zsidókat, hogy gyermekeiket vagy itthon képesített magántanítók által taníttassák, vagy ha azt tenni nem akarják vagy nem bírják, más nyilvános iskolába járassák, fenmaradván azon joguk, a mely a keresztényeket is megilleti, hogy a vallást saját egyházi elöljárók által taníttassák gyermekeiknek, így remélvén, hogy a zsidók a mostani tudatlanság hínárjából ki fognak emelkedni s a keresztény társadalomhoz nyelvben és erkölcsben inkább közeledni. De hogy a haladás, hogy a hozzásímulás különösen az orthodoxok részéről is minél könnyebben és minél hamarabb bekövetkezzék, másrészt, hogy a keresztények előítélete, ellenszenve minél előbb eloszlattassék, nem vélném feleslegesnek, hogy a zsidók egy e végett Összehívandó, maguk által összehívandó congressuson vagy zsinaton hitelveiket, hitágazataikat röviden nyilvánítsák és közzétegyék és egyúttal azon szokásokat és vallási törvényeket, melyek a mai társadalommal, a mai kor szellemével többé meg nem egyeznek, czélszerüebbekkel felcseréljék. E nélkül t. ház, félő, hogy sem a tudós rabbiknak szónoklatai, röpiratai, sem a felvilágosodott és szabadelvű keresztények törekvései czélt érni nem fognak, nem fogják eloszlatni az idegenkedést, mely a nép alsó rétegeiben a zsidók ellen létezik. Végre elkerülhetlenül szükséges, hogy a polgári házasság behozatalával ledöntessék azon válaszfal, mely a természeti jog, az igazság, a méltányosság rovására a keresztények és zsidók közt a házasság tekintetében fennáll, mely válaszfalat, ha őket a keresztények idegenséggel vádolják, ők viszont a keresztényeknek, mint a kik