Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-172
172. ortzágo* Illés Január 28. 1883. 169 mosan Tannak az országban, kik ép ugy gondolkoznak. Ezeket tehát fel kell világosítani arról, hogy az általuk kért rendszabály nem csak hogy az igazsággal meg nem egyezik, hanem hogy az emancipátiónak tulajdonított bajokon segíteni nem fog. De miután ezen bajokat tagadni mégis nem lehet, reá kell egyszersmind mutatnunk azon eszközökre, a melyektől az orvoslás, a jog megsértése nélkül, inkább várható. Ez czélja felszólalásomnak, ez lesz tárgya beszédemnek. (Sálijuk!) Mielőtt azonban ezen kérdések fejtegetésébe bocsátkoznám, nem látszik feleslegesnek, hogy a zsidókérdésnek phasisaira Magyarországon rövid visszapillantást vessek, hogy mindenki lássa, miszerint az 1867 : XVII. törvényczikk nem elhirtelenkedett, elhamarkodott lépés volt, hanem sok százados szenvedésnek az ára és a legjobb hazafiak működésének, fáradozásának, törekvéseinek a gyümölcse. Ha e miatt netán a szokottnál hosszabb ideig lennék kénytelen igénybe venni a t. báz becses figyelmét, mentsen ki egyrészt a tárgynak, különösen a mostani körülmények közt rendkívüli fontossága (Zaj a szélső bálon. Szónok hátrafordul.) Ne tessék engem zavarai! IstÓCZy GyŐZÖ í (Irányi Dániel közelében.) Én nem zavartam a képviselő urat és protestálok a megtámadás ellen. (Zaj és mozgás.) Elnöki Kérem, a szónokot nem szabad félbeszakítani. IstÓCZy GyÖZŐ (Irányi Dániel felé fordulva) : Ez szemtelenség! (Nagy zaj.) Ugron Gábor: Ha gorombáskodni akar a képviselő ur, akkor tessék innen elmenni oda, a kikhez talál! (Zaj.) Irányi Dániel: Mondom t. ház, hogy ha netalán tovább lennék kénytelen a t. ház becses figyelmét igénybe venni, mentsen ki a tárgynak jelen körülmények közt rendkívüli fontossága egyrészt, másrészt pedig a vizsgálatot és megfejtést követelő kérdéseknek sokasága. (Halljuk!) T. ház, ha azon két vastag kötetnek, a melyet corpus juris-uak nevezünk, tartalomjegyzékét olvassuk, azt találjuk, hogy a zsidóügy a magyar királyságnak úgyszólván kezdete óta foglalkoztatta a törvényhozókat. Már szt. László deeretumában foglaltatnak rendelkezések, a melyek ezen szerencsétlen fajra vonatkoznak. Alig szükséges mondanom, hogy ezek az akkori időnek jellegét viselik magukon; a politikai jogoknak megszorítása jellemzi azokat egytől-egyig, az egész középkoron keresztül a múlt század végéig. Az első törvény, a melyen a humanismus leng át, 1790-ben alkottatott, a mely szerint a zsidóknak megengedtetett, hogy városokban lakjanak. Azon országgyűlés, mely a protestánsok és görögkeletiek sérelmeit orvosolta, mely ha 18-ik század bölcsészeti szellemétől és a franczia fórraKÉPVH. NAPLÓ 1881—84. IX. KÖTET. dalom eszméitől habár csak némileg is érintve, a reformok terére lépett, nem maradhatott egészen érzéketlen azon fajnak szenvedései iránt, a mely a politikai és polgári jogokból eddig ki volt zárva. Ezen országgyűlés egyébiránt egyszersmind fordulópontot képez a zsidók történetében Magyarországon. A mi rendelkezés azóta foglaltatik törvénykönyvünkben, az mind a zsidók jogainak kiterjesztését zárja magában. így nevezetesen az 1840-ik XXIX. t.-cz. előrebocsátván, hogy addig is, mig a zsidók állapotáról a törvény bővebben rendelkezik, ezt határozza, hogy: „az országban született vagy az itteni lakásra engedelmet nyert zsidók az egész országban szabadon lakhatnak, kivéve a bánya-városokat; gyárakat állíthatnak, kereskedést és mesterségeket akár maguk kezére, akár vallásukbeli legények segítségével űzhetnek, azon tudományokat és szép mesterségeket, melyeknek gyakorlatában eddig is voltak, ezután is gyakorolhatják s a mennyiben polgári telkek szabad szerezheíésének gyakorlatában lennének, az ily városokban ezen gyakorlat jövőre is megállapíttatik. " Ugyanezen évben alkottatván a váltótörvény, abban a mózeshitiiekre való tekintetből meg az rendeltetett, hogy valamint a keresztényeknek, ugy a zsidóknak is ünnepnapjaikon váltót bemutatni és őket törvény elé idézni ne lehessen. Mindezen könnyítések mellett azonban a zsidók az országban csak turettek és e czímen bizonyos évi díjt fizetni tartoztak. Az 1848. és 49-iki örök emlékezetű átalakulás nem maradhatott kedvező eredmény nélkül ezen szerencsétlen fajra és felekezetre nézve sem. Az ezen korszakot megelőző minden számbavehető publicista és politikus a zsidók emancipatiójának szükségét hangoztatta, hangoztatta szóval és írásban és ha nem jön közbe egy sajnos, váratlan esemény, ugyanazon pozsonyi országgyűlés, mely a jobbágyokat felszabadította, az emancipátiót is törvénybe iktatta volna. Fájdalom, már maga ezen szándék, mielőtt megvalósult volna, oly zavarokra szolgáltatott okot a törvényhozás székhelyén, nemkülönben néhány más városban, nevezetesen Pesten is, hogy az országgyűlés, mely az átalakulást békésen, minden megrázkódtatás nélkül kívánta végrehajtani, czélszerűbbnek látta bizonytalan időre elhalasztani a felszabadítást. így történt, hogy a városok rendezéséről szóló törvényjavaslat, mely eredetileg a választási jogot hitvalláshoz nem kötötte, oda módosíttatott, hogy az csakis a keresztény vallást követőket illesse; a nemzetőrségben való részvétel joga és kötelezettsége azonban minden vallásfelekezetre való tekintet nélkül, az ország minden polgáraira 22
