Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-172

170 172. országos Élés Január 23, 1888. kíterjesztetett. Történt ugyan később az ugyanazon évben júliusban Pestre összehívott országgyűlésen új kísérlet a zsidó emancipatió keresztülvitelére, azonban ez is részint a polgároknak még tartó ellenszenve miatt, részint az ország válságos helyzetére való tekintetből, mely a legnagyobb egyetértést tette szükségessé, a nagy többségnél nem talált pártolásra. De a mi 1848-ban nem sikerült, a következő évben csakhamar teljesedésbe ment. A Szegeden Julius 28-án tartott országgyűlés egyhangúlag és lelkesedéssel kimondotta a zsidóknak a keresztényekkel való egyenjoguságát.Engedje meg a t. ház, hogy ezen határozatot és az indokolásnak egyetlen pontját felolvassam. (Olvassa.) „Minden, a hazában született vagy törvényesen megtelepedett mózesvallású lakos mindazon politikai és polg. jogokkal bir, melyekkel annak bármely hitű lakosai birnak. A törvényes betelepedés feltételei ideiglenes rendeletnél fogva a kormány által fognak meghatároztatni. Keresztény és mózesvallású közt kötendő házasság polg. következményeire nézve érvényesnek nyilvánittatik. Az ily házasság polg. hatóság előtt köttetik, melynek módja ideiglenesen rendelet által fog meghatároztatni. Egyszersmind a belügyministernek meghagyatík: a) A mózesvallásuak papjaitól és népválasztottjaiból hivjon össze egy gyülekezetet, részint, hogy hitágazataikat nyilvánítsák s illetőleg reformálják, részint, hogy jövendő egyházi szerkezetökre nézve a kor kivánataival megegyező javításokat tegyenek. h) E törvény foganatosítása azon utasítással tétetik kötelességévé, hogy alkalmas szabályok által a mózesvallásuak a kézi mesterségek és földmívelés gyakorlására vezéreltessenek." Miután ezen indítvány, ezen törvényjavaslat az akkori belügyminister és ministerelnök Szemere Bertalan által a házban felolvastatott, az közhelyesléssel, egyetlen ellenészrevétel nélkül, felkiáltással elfogadtatott, minek folytán az elnök, az öreg s tiszteletreméltó Palóczy eképpen szólott: „Nincs ellene észrevétel? (Nincs!) így tehát ezen törvényjavaslatot a nemzetgyűlés által általánosságban elfogadottnak mondom ki. (Koshelyeslés,) Ez volt egy nagy ünnepe a felebaráti szeretetnek és a kereszténységnek." Az indokolásból pedig cngendje meg a t. ház, hogy a következő helyet idézzem (Olvassa): „Nincs vallási felekezet, melyből szabadságharczunkban hősök és dúsan áldozók nem támadtak volna; alig van népfaj, mely a zsidókat hűségben és munkásságban nemzeti háborúnk körül felülhaladná, A jogegyenlőség kimondása újjászületésünk egyik szükséges következménye, s midőn ezt a mózesvallásuakra alkalmazzuk, az emberi és polgári kötelesség egyszerű teljesítésén túl a hazafiúi érdemet is jutalmazzuk meg. (Közhelyeslés.) így szólt 1849-ben Magyarország belügyministere s kormányelnöke s e szavakat közhelyesléssel fogadta az országgyűlés. Igaz, hogy ezen határozat nem bir törvényes erővel, a magyar közjog szerint csak azon határozatok vergődhetvén törvényerőre, melyeket a király szentesítésével megerősít. De minden esetre bizonyítékul szolgál arra, hogy a magyar nemzet képviselő testülete már 33 évvel ezelőtt a zsidókat a keresztényekkel egyenjoguakká akarta tenni. Az elnyomás, mely a szabadságharez után következett, egyenlően súlyosodott a haza minden fiaira, a zsidókra azonképen, mint a keresztényekre, sőt a z&idókat az uralkodó teljhatalmú helyettese Haynau még külön büntetésre méltóknak is Ítélte, 1 millió sarcot vetvén rájuk azon szerinte bűnös, szerintünk hazafias magukviselete miatt, melynek a szabadságharez alatt tanújeleit adták. (Halljuk!) Az absolut uralom vége azonban véget vetett a zsidók elnyomatásának is. Alig hogy visszanyerte a nemzet a törvényhozás jogát, sietett megalkotni az 1867 : XVII. t.-cz.-et, mely politikai és polgári tekintetben a zsidókat a keresztényekkel egyenjoguakká teszi. Csupán egy nyoma maradt még fenn a régi jogtalan állapotnak, az, hogy a zsidó hitre való áttérést tiltó törvény el nem töröltetett és a keresztények és zsidók közti házasságot gátló akadály el nem hárittatott. S íme, miután 1869 óta a képviselőház ismételve nyilatkozott a vallásszabadság és polgári házasság mellett, minek folytán a kormány végre legalább a keresztények és zsidók közt kötendő házasságról szóló törvényjavaslatot immár be is nyújtotta, találkoznak polgárok, a kik annyi szenvedés és annyi küzdelem árán, a legjobb és legfelvilágosodottabb hazafiak igyekezete folytán létrejött 1867-iki törvényt megsemmisittetni akarják. Sajnos, szomorú tünemény ez t. ház, melyet csak elfogultság és rövidlátás idézhetett elő. Ismerem én is a zsidók hibáit és nincs szándékom azokat mentegetni. Nem tehetem azonban, hogy legalább azoknak megértése végett ne utaljak azon, mint már Mocsáry t. képviselőtársam is említette, két ezredév óta- tartó jogtalan és megvetett állapotra, melyben sínlödtek, kizárva nemcsak a politikai jogokból, hanem a legtöbb polg íri jog gyakorlatából is, kirekesztve a tisztességesebb kereseti ágakból, megvetve a keresztények által, minek folytán, sajnos, oly életmódokhoz, és némelykor oly eszközökhöz is folyamodtak, melyeket az erkölcstan elitéi. Ismerem ezen hibákat, de ezeket valamint az emancipatió